- Siessünk! Maria azért áldozta fel magát, hogy mi biztonságos helyre juthassunk, hogy ne támadjanak meg bennünket - sürgetett minket a bátyám - Morodas csatlósai közül viszont bármelyik rájöhet, hogy mi nem égtünk el Mariával együtt a tűzben...
- Fogy az energiám - sóhajtottam. - Nem tudom sokáig fenntartani az álcázást.
- Nézd, ott egy facsoport! Ha odáig eljutunk, talán az is elég. Próbáld megnyitni az időalagutat - bökött a fejével a fák felé Sébastienne. Arestin bólintott. Stellát ölében tartva, hamar odaért. Mi követtük.
- Megszűnt az energiám - nyögtem az ájulás határán. Sébastienne még szorosabban ölelt magához.
- Tarts ki, kiscicám, nemsokára biztos helyen leszünk! - suttogta fülembe, de a hangja csak tompán, értelem nélkül kongott agyamban. Megszűnt a külvilág.
- Arestin, Aliciát nem rakhatom le az ölemből, elájult, annyira kimerült. Így kell átjutnunk - fordult álomlovagom a bátyámhoz. Majd Stellához szólt:
- Kérlek, hugi, vedd fel a hátizsákodat, azután gyere ide hozzánk, és kapaszkodj belém olyan erősen, ahogyan csak tudsz. Ez most kicsit rázós lesz, de Arestin is segíteni fog, miután megnyitotta a Kaput.
Bátyám megidézte az időátjárót.
- Siess, barátom, nemsokára vendégeket kapunk! Közelednek.
- Indulunk! - lépett mellénk bátyám, és a fiúk immár  kettőnket tartva maguk között, védtek benünket az esetleges kemény érkezéstől. Stella félelmében remegett, de fivérem halk szavakkal nyugtatta, hogy minden rendben lesz, majd elnyelt bennünket az örvény.

- Áú! Arestin, leszállnál a lábamról?! Nekem is szükségem lesz rá.
- Azt hittem, Alicia, hogy neked már nem kell, elvégre úgy is cipelteted magad - vigyorgott.
- Inkább azt mondd, hol van Stella és Sébastienne!
- Itt vagyunk - szólt szerelmem a hátam mögött. Tényleg teljesen lemerültem, ha újfent nem érzékelem őket.
- Kicsivel messzebb érkeztünk a kastélytól. Itt kell éjszakáznunk, holnap reggel pedig haza tudunk indulni. A pihenés nagyon ránk fér - mondta bátyám.
- Hol vagyunk egyáltalán? - kérdeztem.
- Nem messze attól a barlangtól, amiben ketten aludtatok Sébastienne-el, mielőtt Deathbirdék megtámadtak volna benneteket.
- A melegforrásra gondolsz, a vízesés alatt?
- Pontosan.
- Váó!! Az szuper hely. Csak a be-és kijutás rázós. Jegyesem közben különleges érzékeivel pásztázta a környéket.
- Nincs démon a közelben - bólintott elégedetten.
A hold derengő világoságga hármunknak éppen elég fényt adott a biztos tájékozódáshoz. Arra is elég volt, hogy Stellának ne kelljen úgy botorkálnia, mint nekem annak idején...
- Mehetünk.
- Nem menni fogunk - nézett össze a két jó barát, és már alakultak is át tigrissé. Stella ámulva nézte őket. Arestin aranysárga bundájától élesen elütött fekete üstöke. Sébastienne hófehér prémjét és sörényét pedig játékosan megborzolta az éjszakai szellő. Nekem még nem tért vissza annyi energiám, hogy átváltozzam...
- Stella, ülj fel a hátamra, és kapaszkodj erősen - morogta gyengéden bátyám. - Sébastienne úgy sem tud lemondani a húgomról...
- Most viccelsz?! Nagyon jól tudod, hogy nem, soha!- válaszolt szerelmem.
- Hát jó, megpróbálhatjuk - helyezkedett el a szőke lány a tigrisháton. Én párom hátára ültem-hasaltam, a fehér, illatos szőrmébe temetve arcomat.

Gyorsan célhoz értünk. A levegőben csak egy-két percig repültünk, utána egy-egy ugrással átvágtunk a vízesés holdfénytől csillogó fátylán, és bent is voltunk a barlangban. Sébastienne - miután visszaváltoztak - megkereste és meggyújtotta a fáklyát. Leraktuk holminkat, Arestin a takarókat a földre rázta, elvitte a hátizsákot, és kiment tűzifáért. Stellát elhúztam magammal, hogy megmutassam a természetes fürdőmedencét. Mosolygott, majd visszament a holmikhoz, és hozott két törölközőt. A pára jótékonyan eltakart minket, ahogy levettük felsőruhánkat, és a vízbe ereszkedtünk. Kéjes örömmel nyújtóztattuk tagjainkat a kellemes melegben, de pár perc múlva a két srác rontott közénk:
- Ez nem ér, lányok! És mi?!
Mindkettőjükön csak egy-egy fekete, teljesen testhezálló rövidnadrág volt - fogalmam sincs, hol szerezték - illetve sejtésem szerint fivérem keze volt a dologban. Stellával döbbenten bámultunk egymásra, azután rájuk. A szőkeség főleg testvéremet nézte kimeredt szemmel. Hát, igen, a kemény edzések nem múltak el nyomtalanul. A fiúk magas, hajlékony testén csodásan - de nem túlzásba vitten - kidolgozott izmok feszültek. Sébastienne láttán egy nagyot nyeltem. Hajjaj... még jó, hogy legalább magunkon hagytuk a fehérneműnket, pont ilyesmitől tartva.
Sébastienne rögtön mellém jött, és kissé csalódott képet vágott, észrevéve, hogy van némi ruhanemű rajtam, majd  ajkaimmal vigasztalódott. Csókja édes, lágy és forró volt. Testemen tűzhullám sepert végig, ahogy egymáshoz értünk. Nyakát ölelve, gyönyörű, kócos loboncával játszott két kezem.

Stella és a bátyám zavartan összemosolyogtak, majd leendő sógornőm néhány perc múlva úgy döntött, befejezi a fürdőzést. Kikapaszkdott a kőmedencéből. Bátyám elvörösödve(?!) bámult utána, majd ő is követte, kettőnket a fürdőben hagyva. Meggyújtották a tüzet, és amikor megszáradtak, felöltöztek. Kicsit ültek, halkan beszélgetve, majd kimentek a barlangból.
- Sétálni mentek - súgta két szerelmes csók között párom.
- Honnan tudod?
- Arestintől. Ő is kettesben szeretne lenni Stellával. Én pedig beleegyeztem.
- Is?!
- Igen, én is alig vártam, hogy veled lehessek.
- Hm, és vajon miért? - néztem rá kíváncsian és egész kevés huncutsággal szemeimben.
- Mindjárt megtudod - mosolygott rám olyan szerelmes tekintettel, hogy végigégette a vágy a testemet.
- Sébastienne - sóhajtottam, miközben ujjait finom mozdulattal végighúzta a hátamon, majd tovább cirógatott.
- Hm, imádom rajtad ezt az aprócska holmit, de azt hiszem, anélkül is megleszünk -  dorombolt mély, szexi hangon, miközben a melltartómat szedte le, a vállaimat és a nyakamat szájával simogatva. Egyszerre perzselt érintése, és rázott ki a hideg a gyönyörűségtől, annyira puhán húzta végig ajkát a bőrömön. Cirógató ujjai melleimre tévedtek. Már megszűntem gondolkodni, csak érezni akartam. Csak őt. Szeretni, véget nem érő szenvedéllyel, végre mindent odaadva és megkapva.
Ösztöneim által vezetve simítottam végig csodás, most szinte ugrásra feszülő izmain. Belőle is sütött a mérhetetlen gyengédséggel keveredő vad vágyakozás. Ajkaink úgy tapadtak egymásra, mintha soha nem akarnák elengedni egymást. Testünk egész hosszában egymáshoz simult, nedves bőrömön éreztem szívének vad lüktetését, ágyékának forróságát.
- Most nem fog megzavarni senki - súgta, ködös tekintettel rám nézve - akarsz?
- Akarlak - suttogtam a szerelemtől szinte már kábultan, és még jobban magamhoz húztam.
Simogató kezei egyre lejjebb kalandoztak, majd éreztem hogy csípőmről lefejti a tangát. Egyre jobban ziháltam. Kezemet lassan végighúztam forró ágyéka felett, majd én is megszabadítottam egyetlen ruhararabjától.
Aztán öntudatom teljesen megszűnt. A fáradtságtól és az izgatottságtól egyszerűen elájultam.