Ha az egymás mellé állított dominó darabjai közül az egyik eldől, szép sorra letarolja az összes többit... Mi is a kapcsolat a kártyák és az apró, fekete téglácskák között?!  A két játék döbbenetes hasonlósága az, hogy amikor a kártyavár egy lapját megrezzenti egy apró fuvallat, már hull is szét az egész...

A lány most először gondolkodott el komolyabban azon, mennyire ismeri ő a jövendőbelijét... mert idáig azt hitte, egy nyugodt, csendes, mindig udvarias férfi. Eddig valóban annak mutatta magát.
De a reggeli közben elejtett megjegyzései a rokonairól, meg az étkezés utáni erőszakossága Adele-lel szemben azt mutatta, hogy van egy - a lány elől eddig rejtegetett - másik arca is...
A nőt kétségek kezdték gyötörni: vajon melyik a valódi egyénisége? Valóban ismeri ő ezt a férfit?
Hallott már ezt-azt Davidről, de soha nem látta olyannak, ezért csak mendemondaként értékelte... eddig. De néhány apróság... és a mai reggel töprengésre késztette kettőjüket illetően. Helyesen teszi-e, ha hozzáköti az életét? Elképzelhető, hogy a nagy esemény miatt a szokott viselkedése a feszültség miatt felborult... vagy az is, hogy amit eddig mutatott, az az álarc...
De hiszen szereti őt... vagy ez az érzés sem valódi? Van így értelme az eljegyzésüknek?
Voltak már más udvarlói is, de egyik sem volt komoly... kivéve azt az egyet, amit soha nem felejt - pedig csak egy csók volt... Az a fiú meg tudta volna őrjíteni. Egy pillantásával képes volt tűzbe hozni őt. Adele érezte, hogy a szőke férfiből ő is ugyanezt váltja ki... John... vajon mi történhetett vele? A Sorbonne-on tanuló angol diák azóta biztosan megkapta diplomáját... lehet, hogy hazajött...
A lány számára Dave némi vigaszt nyújtott. Viszont feledtetni soha nem tudta Őt...

Adele felsóhajtott. Még mindig olyan jó nyugalom volt... jóleső, töprengésre késztető csend.
Nem úgy, mint ma a Winthersthall-villában...
De vissza kell mennie, biztosan mindenütt keresik... Nem hiányzik neki a reggelihez hasonló összetűzés, hiszen amúgy sincs valami jó állapotban. Mire visszaér, talán el tudja dönteni, mit tegyen...
Felült hát csodaszép paripája hátára, és lassú tempóban indult a ház felé. A bitumenes út mentén ballagott lova, amikor hirtelen egy mély hangú, fekete motor bőgött fel közvetlenül a háta mögött.
Storm ijedtében szökkent egy hatalmasat. Amikor felágaskodott, a váratlan mozdulatól Adele lezuhant a hátáról. Elsötétedett előtte minden...
Száguldás közben a motoros észre sem vette, mekkora bajt okozott... vagy mégis?! Mindenesetre nem állt meg, és nem fordult vissza, hogy a lányon segítsen. Valahol messze, az egyik zöld domb tetején megcsillant a fény egy röpke pillanatra... valamilyen tárgy verhette vissza... Talán a távolodó motor tükre...

A gyönyörű hátas békésen álldogált az út mentén, ahol most egy elegáns, ezüstszín cabrio közeledett.
Vezetője felfigyelt a gazdátlan állatra. Lassított, majd megállt. Szokatlannak találta, hogy egy ilyen értékes telivér csak úgy, félig felszerszámozva tartózkodik a műút mellett... gazdátlanul...
A magas, fiatal férfi először a nyerget vette észre a fűben. A rögzítőszíjak szakadozottan csüngtek a szélén... Az autós rosszat sejtett, így jobban körbenézett az út menti növényzetben. Hirtelen megpillantott valamit, ami kék színével elütött a zöld pázsittól. A pár lépés távolságot már futva tette meg. Egy ájult lány feküdt előtte, félig hason, a jobb karja fura szögben félig a teste alá szorult. Barna, hosszú haja kibomlott, és csapzottan takarta arcát. Fekete rövidujjú pólóját és kék farmerjét vörösre festette vére.
A férfi leguggolt mellé, hogy megállapítsa, él-e. Ezután néhány ugrással kocsija mellett termett.
Kikapott belőle egy vizeskannát meg egy nagy méretű elsősegélydobozt. Ilyenkor adott hálát mindeneknek, hogy az egyetem mellett hétvégeken besegített apjának a kórházban...
Szakszerű mozdulatokkal nyúlt a sebesülthöz. Megállapította, hogy a nyílt kartörés mellett más sérülés nem látszik. Ami aggodalomra ad okot, az az eszméletlen állapot... felmerülhet belső vérzés is... Óvatosan végighúzta ujjait a lány hátán. Megkönnyebbülten sóhajtott: a gerinc ép volt. Amennyire lehetett, megfordította a lányt, hogy a sérült karhoz férjen. A nő arcát meglátva döbbenten suttogott el néhány szót:
- Adele... hogy kerülsz te ide?!
Kissé idegesen, de alaposan és gyorsan dolgozott. Kimosta a sebet, elállította a vérzést. Utána rögzítette a törött végtagot. Eközben a ló odalépkedett melléjük, és megszaglászta őket. Halkan felnyerített, nagy, barna szemeivel szinte kérdezett...
- Ne félj... a gazdid rendbe fog jönni... de most el kell vinnem a kórházba. Hazatalálsz?!
A fekete csődör válaszul megbillentette fejét. Búcsúzóul orrát odaérintette a fiatalember arcához, és lassan elügetett.
- Okos állat... - nyugtázta kötözés közben az autós. Amint elkészült, egy plédet terített a hátsó ülésre, majd óvatosan ölbekapta a nőt, és odafektette. Máris ugrott a vezetőülésbe, és miközben apját telefonon hívta, indított. Megfordult a sportkocsival, és sebesen elporzott arra, amerről érkezett - London felé.

Apja sebésztársai már várták. A kórház elé kanyarodott. Fék csikorgott. A kocsi hirtelen megtorpant. Máris kiemelték az ülésről Adele-t, aki még mindig nem tért magához, de élt... A csapat az egyik szabad műtő felé rohant, miközben egy rendkívül modern, hordozható ultrahang-kamerával pásztázták a sérült testét. A jelek egy számítógépbe jutottak, ahol azonnal elemzés alá kerültek... Kimutattak egy izomszakadást a jobb felső lábszárban, a combizomban. Belső sérülés nem keletkezett... A fejet ért ütés hatása egy agyrázkódás. Az eszméletlenség a sokkos állapot miatt alakult ki... Adele még így is
elég sok vért veszített, hogy nem sérült ütőér.
- Ettől lehetne rosszabb is... - értett egyet a két sebész. A fiatal férfihez fordultak:
- Remekül elláttad! Ez sokat segít az állapota stabilizálásában... mert most a sokk a legfőbb gond...
- Igen, észrevettem, hogy valami baj van a törésen kívül is... Kérlek, tegyetek meg mindent érte... ismerem.
- Rendkívül szép nő, még így is látszik rajta... ne félj, jó kezekben lesz.- vitték be a műtőbe az ájult lányt.
- Én itt megvárom apámat...
- Nem úgy volt, hogy valami családi buliba mentek?!- csodálkozott az egyik orvos, az ajtóból visszanézve.
- De...  ez most így jött össze... - tárta szét karjait.

A kórház folyosóján sietős léptek vertek visszhangot. A műtő előtt egy órája várakozó felemelte - eddig tenyerébe támasztott, gyűrött - ábrázatát. Megkönnyebülten szusszantott, amint észrevette az érkezőt.
- Apa...
- Mi történt?
- Erről a lányról  régebben meséltem nektek... Ő Adele. A sors különös fintora, hogy sok év után így találtam meg... Leesett a lováról.
- Rendbe fog jönni. Megyek, hátha elkél egy kis segítség...- nyitott be a műtő előterébe.

Ezidőtájt a fővárostól nem messze lévő egyik birtok eldugott vadászháza mellett egy fekete motor parkolt le.
Vezetője elégedett kacajjal szedte le bukósisakját. A sisak alól vörös hajzuhatag ömlött elő. A kissé szeplős nő gonosz mosollyal szaporázta lépteit a bejárat felé. Határozott mozdulattal, szinte az ajtót feltépve viharzott be a ház nappalijába, ahol egy pohár whiskey-t kortyolgatva várta őt valaki...
- Megjöttem...
- Észrevettem.- hallatszott egy szenvtelen férfihang a fotel mélyéből. Majd a válaszoló megfordult a forgó bútordarabbal.
Kezéből nem rakta le a jeges italt. Kígyótekintetét a vörös démonra függesztette. Arca most már nyílt mohóságot tükrözött... féktelen, éhes pillantással mérte végig a fekete bőrruhás nőt, aki elélépett. Elvette a poharat az itallal, és hosszút kortyolt belőle, majd az ülő ágyékára telepedett. Az azonnal a bőrruha húzózárjához nyúlt, és lehúzta. Perverz mosollyal nyugtázta, hogy a nő alatta nem visel semmit...
Vadul egymásnak estek, miközben a férfi megkérdezte:
- Miért késtél?! Tudod, hogy a mai napomat percre be kellett osztanom... nem maradhatok sokáig távol a házból.
- Ugyan... eddig sem érdekelt téged annak a jelentéktelen nőnek a véleménye...
- Nem tud semmit... és ezt így is akarom tovább fenntartani... légy türelmes!
- Gyáva alak vagy...- nyögte élvezettel a vöröske, miközben egymásba feledkeztek...
- Inkább pénzéhes... és persze nem kapja meg tőlem azt, amit te...- vigyorodott el kéjesen a férfi, majd arca eltorzult az élvezettől.
- Csak egy kicsi tégla lazuljon meg... a gondosan felépített terved összeomlik...- kapkodta a levegőt a nő.
Néhány perccel később már a fürdőben zuhanyoztak.
- De nem fog összeomlani... Most menj! Majd jelentkezem...- nézett szeretőjére a férfi rideg, kék szemeivel.
- Ne játssz a tűzzel... csúnyán megéghetsz... - suttogta búcsúzóul démoni vigyorral a nő, majd motorján elviharzott. A vadászház gazdája elgondolkodva nézett utána.