A helyzet igencsak ismerős volt, mindkettejük számára... Mintha már egyszer ez, vagy valami hasonló megtörtént volna velük...

A lány valamit félreértett, és elrohant, de ezúttal a fiú nem akarta, hogy ismét így legyen. Most egy percet sem várt, a lány után nyúlt, és elkapta keskeny csuklóját. A lány megállt az érintésre. Mindkettejükben kibontakozni kezdett egy érzés. Ez egyszer már – hasonlóképp - megtörtént velük. Mindketten emlékeztek arra, hogy akkor a fiú elszalasztotta az alkalmat, és majdnem elvesztették egymást. A lány szemeiben az iménti csalódottság és az emlékek miatt könnyek gyűltek. Ahogy a fiúnak háttal megtorpant, a fölöttük pislákoló lámpa fényében megcsillantak a cseppek, amint töprengett, hogy most mit tegyen. Egy pillanatra megdermedt az amúgy is zavarba ejtő helyzetben. Tudta, hogy mit érez Keitaro iránt, az iránt a „vesztes” iránt, ki épp most a kezét fogta. Szereti őt, és most ahogy csuklóját fogja, mindennél jobban kívánja is a fiút. Szemeit lehunyta, hogy még nagyobbá váljon számára a kísértés. Képzeletében megjelent a fiú, szemüvegesen. Látta arcát, a most is tágra nyílt szemeket, a száját, amit most mindennél jobban szeretne csókolni... De egyenlőre még töpreng, nem tudja mit higgyen. Bár a fiú egyszer már adta jelét annak, hogy mit érezhet iránta, de ez még számára koránt sem bizonyított, hisz azóta sem történt köztük semmi.

Keitaro nézi a lányt. Nézi, és most már tudja, hogy nem kell neki más. Már nem érdekli az a másik, akinek 15 éve ígéretet tett. Most már nem érdekli az egyetem. Nem érdekli semmi más, csak az előtte álló nő, Narusegawa. Szinte a félelemtől görcsösen - hogy most elveszíti - de mégis finoman szorítja a csuklóját. Bár ő nem a legerősebb és legtisztább jellem, de ezt a kezet semmi és senki kedvéért nem engedné el. Sem most, sem máskor. Nézi a lány csodás alakját, és a hátára boruló, ragyogó, fényes szőkésbarna hajzuhatagot. Kívánja őt. Mindennél jobban... de ugyanakkor fél is tőle. Fél a visszautasítástól, hisz ő csak egy vesztes, és mindennél jobban tart attól, hogy a lány perverznek nevezi, és híres pofonjai egyikével megüti őt, ha most megpróbálja átölelni, vagy magához húzni. Mégis kockáztat, lassan, nagyon lassan elindul szabad keze a keskeny derék felé, hogymagához vonja, és ha kell a fülébe súgja az egyetlen dolgot, ami most az eszében jár: - Szeretlek! – gondolja, majd várja a megtorlást.

A lány mozdulata meglepetésként éri. Naru egyszerűen megperdül a fiú szorításában - és mielőtt Keitaro bármit is tehetne - szájon csókolja a meghökkent férfit. Kei először ledermed... ezt semmiképpen sem várta volna tőle... majd hirtelen, mintha villám vágott volna belé, megrohanják az érzések. Egyszerre érzi a lány csókját mindennek: egyidejűleg édes és sós, forró és hűvös ajkainak érintése... egyszerre puha és kemény, amikor kedvese fogai a döbbenettől zárt ajkaihoz koccannak.

Nem képes tovább ellenállni az édes kísértésnek, hát visszacsókolja őt. Lassan - mintha eszeveszett fájdalom járná át testét, ami a csókkal együtt jött - lezárja szemeit, és így csatázik tovább a másik ajkaival. Érzi amint a lány teste közelebb kerül hozzá, szinte teljesen hozzá simul, érzi melleinek domborulatát és szívének kalapálását. Most már az ő szíve is abban a ritmusban dübörög. Veszett tombolás folyik mindkettőjük mellkasában, és ugyanez ereikben. Átöleli, magához húzza a testét. Érzi amint a karjai lassan a nyakára fonódnak, hogy még jobban tudják egymást ölelni. Naru teljes testével simul Keitarohoz. Hisz nem vágyott egyikük sem másra... de mégis a lány merte megtenni az első lépést:

Naru nem egészen érti, hogy miért, de az előbb hirtelen mégis megperdült – bár csak pár perccel ezelőtt látta a fiút enyhén félreérthető helyzetben – de mégis megcsókolta. Győzött a szíve, ami most, hogy az ajkait érzi, még hevesebben kezd dobogni, mint általában, ha a fiú testközelébe kerül. Érzi, amint első döbbenetében a másik megdermed, majd azt is megérzi, hogy csókja milyen érzéseket kezd felszabadítani a fiúban... vagy inkább most már - férfiban. Érzi, hogy benne is mily mélységek nyílnak meg a csóktól... nincs most olyan dolog, amit meg ne tenne neki. Lábai megremegnek, szinte teljes testében elgyengül a másik érintésétől. Az érzés csak fokozódik, mikor a fiú magához tér és viszonozza csókját. Karjait a nyaka köré fonja, és még szorosabban simul hozzá, mintha eggyé akarna olvadni az őt csókoló emberrel. Megérzi Keitaro bizonytalan kezeit a derekán. A lány ezt bátorításnak veszi, még forróbban, még szenvedélyesebben csókolja a fiút. Mintha így akarná kiadni magából azokat a féltékeny pillanatokat, amit a kedves - akaratán kívül, de - szerzett neki, és amiért eddig mindig pofon volt a jutalom. Érzi, amint fogaik összekoccannak, nyelvük pedig szinte térképet csinál a másik szájáról, hol simogatva, hol követelőzve, hol pedig egymással csatázva. Percek telnek el, mire szétválnak ajkaik. Az imént átélt élmény és a felszabaduló érzelmek miatt kipirult arccal ölelik a másikat az utcai lámpa sápadt fényében. Szemeiket szorosan lezárják, mintha attól félnének, hogy mindez csak álom, és amikor kinyitják szemüket, akkor semmi sem változik: ugyanúgy kerülgetik majd egymást, mint eddig, a másikhoz érni, annak szólni nem mervén, nem tudják, mit érezhetnek egymás iránt.

Csak állnak hosszú percekig, gyorsan, kapkodva lélegezve, egymásnak támasztott homlokkal, a másik arcát simogatva, cirógatva. Nem merik elhinni, hogy megtették. Teljesen kimutatták, mit is éreznek a másik iránt. Naru élvezi a fiú bőrének melegét és érintését, keze szinte folyamatosan az arcán sétál, majd egy hirtelen mozdulattal eldobja a szemüvegét.

Keitaro kicsit hamarabb józanodik, mikor szemüvege elrepül, eszébe ötlik néhány iszonyú pofon, amit Narutól gyűjtött be. Megtöri a csendet. El akarja mondani a lánynak, hogy menyire is szereti őt:

• Narusega……. – eddig jut, mikor a lány egyik ujját finoman az ajkára teszi, homlokát még mindig a másikéhoz szorítva.

• SSSSSSSSSSS... Csak Naru. – suttogja, majd ismét megcsókolja a fiút. Mikor jó pár perccel később szinte fulladozva az érzésektől és a csóktól szétválnak ajkaik, ezúttal a lány - kicsit eltolva őt - távolabbról szemléli kedvesét.

Meglátja arcán a zavart, hogy nem tudja mi legyen következő lépés, és azt sem tudja, hogy ő mit fog tenni. Szemei elárulják, hogy merészsége miatt büntetésre számít. De eddigre Naru már döntött. Kézen fogja Keitarót, és vidáman kacagva rohanni kezd vele, az utca lámpái alatt. Pár száz méter, és már mindketten nevetnek. Mindennél boldogabbak, hogy együtt vannak, még ha nem is tudják hova, de együtt tartanak. Pár percnyi őrült rohanás és felhőtlen, boldog nevetés után megérkeznek a Hina szállóba.

A lány a szobája felé kezdi vonszolni az egyre döbbentebb Keitarót. Miután beértek a szobába, szó nélkül középre penderíti a fiút. Majd bezárja az ajtót. Mikor lassan felé fordul, a változás szinte szemmel látható. Az addig visszahúzódó, érzelmeit titkolni próbáló lány, a döbbent kerek szemek láttára változik át egy csábító démonná. Már eldöntötte, hogy többet akar egy csóknál. És azt is tudja, hogy az eddigi együtt töltött idő miatt Kei nem fog próbálkozni semmivel, hacsak nem hozza a tudomására, hogy megteheti. Nem lesz érte semmi, se pofon, se még nagyobb pofon... Így hát tudja, mit kell tennie. Bár még soha sem tett hasonlót, most mégis...

Már nem egyszerűen Naruként fordul meg. Lassan, szinte minden idomát megmutatva fordul vissza az ajtóból. Szemei csillogása, a bennük égő démoni tüzek, arcán a halvány, sokat sejtető, de egyben játékos mosoly még szexibbé, még ellenállhatatlanabbá teszi a lányt, amint lassú, sokat eláruló mozdulatokkal közeledik a szoba közepén álló alakhoz. Keze lassan blúza cipzárjához kúszik, majd őrjítő lassúsággal lentebb húzza azt. Tudja, mi lesz a hatás, és reméli is... ha esetleg ez kevés lenne, akkor tesz még rá egy lapáttal. Itt már nincs visszaút Kei számára. A szétnyíló ruha alól kivillan csipkés melltartója és mellei fehér halma. Keitaro a látványtól most már tényleg megrémül. Hátrálni próbál a felé közeledő lány elől, szellem által megszállt testnek gondolva a mindenre elszánt, szerelmes és vágyakozó nőt. Hátrálni próbál a jelenés elől. „Ez nem lehet ő... Ő egy ilyen helyzetben már rég megütötte volna” - gondolja. Majd rá kell jönnie arra, hogy eme démon bizony - imádott Naruja. A lány tudja, mi járhat a fiú fejében. Szoknyáját kicsit fentebb húzva igyekszik kihozni őt a sodrából. Érezni akarja a fiú szenvedélyét és szerelmét úgy, mint a lámpa alatt... Ezért most bármire képes. Ő már elvesztette a fejét. Szeretné, ha a másik sem ragaszkodna annyira a valóhoz. Sőt, végre kiengedné magából a férfit, akinek ölelésére most ő mindennél jobban vágyik. Kei tétován hátrálni kezd a felé közeledő „démon” elől. De „sajna” a lány ágya a sarkába akad... meglepetten huppan a nyoszolyára, onnan pislog hitetlenül a közeledő nőre. Kívánja őt, mindennél jobban erre a napra vágyott, de oly régóta csalódott, és oly régóta kapott pofonokat a lánytól minden egyes közeledésére, hogy védekezni próbál a nő ellen.

• De………..de Narusega…………… - kezdené, mikor a lány eléri, és az ölébe ülve, ujját a szájára téve beléfojtja a szót. Nem sok kell hozzá, hiszen érzi a lány forró combjainak szorítását, kezeinek a tarkóján járt finom táncát. Lassan felfogja, hogy a másik csupa tűz és csupa vágy, valamint, hogy így próbálja most a tudtára adni, hogy nem lesz büntetés, most akármit tesz is. Villámként vág belé a felismerés, hogy az ölében ülő démon szereti és nem csak szereti, de kívánja is őt.

• Naru. Csak Naru. – suttogja a lány, majd átölelve a nyakát megcsókolja Keitarót, forróbban, szenvedélyesebben és követelőzőbben, mint ott, a lámpa alatt. S ő - saját maga legnagyobb meglepetésére - ugyanazzal a hévvel viszonozza Naru csókját, sőt, még ha lehet, forróbban is öleli a combjain ülő, és teljes testével hozzá simuló lányt.

Naru belefeledkezik a csókba, megérti, hogy elérte célját. Még egy kis segítség Keitarónak, és az már képtelen lesz ellenállni neki... Bár már így is nehezen teszi. Beszívja a férfi bódító illatát, és minden érzelmét a csókjaiban próbálja elmondani a fiúnak. Észreveszi, hogy kedvese kicsit bizonytalan még, amikor kezei a derekára siklanak, és simogatni kezdik a csípőjét és feszes combjait. Segít, hogy az utolsó akadályokat is leoldja a fiúról. Kíváncsi, hogy mit tud még neki adni a férfi, ha már nem lesznek gátlások, ha már nem tart pofonjától. Egy másodpercre megáll, csak annyira, míg ledobja pulóverét, majd leszedi Keitaro pólóját is. Szemei kerekre nyílnak, így csodálja a férfi nem éppen izmos, de számára mindennél gyönyörűbb testét. Tenyerét a mellkasára szorítja, hogy érezze a másik szívének dobbanását. Apró mosollyal nyugtázza, hogy bizony a fiú szíve sem kalapál az övénél lassabban. Érzi, amint tenyere alatt átforrósodik a másik bőre. Simogatni kezdi a hasát, mellkasát. Ismét hozzá hajol, újabb csókokkal tovább tüzelni, hogy végre szenvedélyes férfivá váljon. Érzi, amint Kei kezei tétován a hasára simulnak, ezért hagy egy kis helyet neki kettejük között, hogy cirógassa a fiú. Érzi, amikor a fiú kezei lassan a - még mindig melltartóban lévő - kebleihez érnek, majd egyszerűen kiemelik a ruhadarabból melleit. Szájával ad még egy kis biztatást a férfinak, nyakát kezdi csókjaival elborítani. A hatás nem marad el, alig perzseli fel párszor a férfi nyakát, mikor az is az övét kezdi csókolni, majd vállát ízlelgeti, és a lány megérzi, hogy kedvese haladna még lentebb is. Kicsit megemeli magát, hogy Kei könnyebben csókolhassa. Érzi, amint az ajkak a melléhez érnek. Halkan, kéjesen felsóhajt, mikor a fiú először ér a vágytól feszülő mellbimbóhoz, hogy pár másodpercig ott is ragadjon. A lány légvétele - ha lehet - még jobban felgyorsul. Érzi, amint kedvese leveszi feleslegesnek ítélt melltartóját, majd félredobja. Csak pár másodperc, és a férfi ajkai visszatérnek szájához, ekkor finoman kényszeríti, hogy eldőljön az ágyon. Bár szinte eszét veszi a folytatás utáni vágy, de még nem csókolt mindent, még nem élvezte ki a férfit teljesen. Még csókolni akarja. Kezei, miközben ajkát egy másodpercre sem veszi le a másikéról, lassan megtalálják a nadrágot, és kicsit sietve- ahol nem gombolódik, ott bizony szaggatva - kibontja. Majd teljes testtel a férfihoz simul. Szinte felsistereg a bőrük, mikor mellkasuk összeér, érzik egymás szívének őrült dobolását, már sürgetnék a folytatást... de még nem. Mindketten halkan felsóhajtanak, mikor bőrük összeér. Kei simogatja a lány hátát, hasát, melleit, és mindenét, amit ebben a helyzetben elér, hajába túr. A lány sem tesz másképp, hisz ő most mindenre kíváncsi. Egyikük sem sejtette, hogy ilyet is tudnak... hogy így képesek kívánni és ölelni a másikat. Kei hirtelen hátára fordítja Narut. Most már ő is eszét vesztette a lány csókjaitól. Fejéből már rég kiszállt a gonosz gondolat, hogy a lányt megszállta valami, és azért ilyen. Már nem érdekli. Még az sem, ha ez valóban így van... csak egy valami számít, és az Naru. Csak az érdekli, hogy minél többet megismerjen a lány testéből, hogy minél boldogabbá tegye őt. Kezei, ajkai csapongó útra indultak a testén. Érezte, amint egy pillanatra megfeszül, mikor ismét melleihez ért, hallotta a lány halk, de egyre hangosodó sóhajait.

Naru szándékosan akart halk lenni, nem akarta felkelteni a szálló többi lakóját. De próbálkozásai azzal együtt váltak reménytelenné, ahogy Kei ajkai egyre lentebb perzselték bőrét. A férfi szinte csak leheletével ért a bőréhez, az mégis egyre inkább forrósodott. Kei kezei beleakadtak Naru szoknyájába. Kicsit kapkodva nyitotta szét a gombolást, és kezdte lecsúsztatni a lányról a ruhát. Kapkodása eredménye, hogy bugyiját is a szoknyával együtt húzta le... Ahogy a ruha haladt lefelé, úgy haladt a lány testén Kei ajkai is. Mellei után a feszes hasfalat perzselték csókjai, ötletszerűen belekóstolt a köldökébe. Naru újra beleremegett, és mikor Kei ajkai először érintették combját, halkan felsikkantott. A fiú a lábait is végigkóstolta, majd mikor a szoknya messzire repült, visszafelé indult a gyönyörű testen. Megízlelte és megcsókolta a lány combjainak belső felét, majd - amikor Naru testén egy eddiginél hosszabb remegés futott végig egy hangos sikoltás kíséretében - egy kicsit elidőzött eme ponton. Naru szinte eszét vesztette, feltüzelt érzékei nem bírták a terhelést. Görcsösen megrándult a teste, szinte íjként feszült meg az ágyon, légzése felgyorsult, sikolyai egyre hangosabbak lettek, amikor a kéj első hulláma végigfutott a testén. Szinte lángolni érezte ereit, ahogy vére vadul tombolt testében. Nem hallott mást, csak szívének hangos dübörgését. Majd ellazult, légzése még mindig gyors volt, testét még meg-megrázták az előbbi érzés utórengései. De ekkor Kei ajkai már ismét felfelé tartottak. Mire újabb csókot váltottak, a lányban már ismét ott égett a tűz. Újra érezni akarta azt a földet rengető érzést, csak most már teljesen. Átfordította a férfit. Ismét ő volt felül. Ajkai vándorútra indultak kedvese testén, kezei kapkodva fejtették le a nadrágot a férfiról. Elege lett a várakozásból, hallotta a férfi halk sóhajait, és eszét vette bőre illata, melege. Végigcsókolta testét, majd visszatért ajkához. De ezúttal nem csókolta meg. Az eddigieknél hangosabb sóhajjal fogadta magába Keit, és megállt, nézte a férfit, kezei simogatni kezdték arcát, hajába túrtak. A fiú szemei mindent elárultak neki, amit valaha is tudni akart. Bizonyossá vált, hogy a férfinak nem kell más, és neki sem. Csak ő. Ő, akivel most szeretkezik. Lassan megmozdította csípőjét. Minden mozdulatot - bár nem sietett - egy-egy újabb sikkantás, hangos sóhaj követett. Ehhez csatlakoztak a fiú halk, majd egyre hangosabb sóhajai. Naru tovább folytatta, érezte amint a fiú segít neki. Már nem az arcát simogatta, karjaira támaszkodva, hajzuhataga függönyéből, ragyogó, majd lassan lezáruló szemeivel nézett a férfi csillogó szemeibe. Mikor szemeit becsukta, felült. Érezte a férfi kezeit csípőjén, érezte, hogy mit akar a másik, mi kell neki, hogy még teljesebb legyen mindkettejük gyönyöre. Ritmusát már lassan szíve dobbanása, és a testében tomboló vágy fokozta, érezte amint alatta megrándul a fiú teste, hallotta hangját, ahogy minden eddigi sóhajánál hangosabban felsóhajtott. De tudta azt is, hogy neki sem kell már több. Teste megfeszült, amikor ismét megrohanta a kéj. Hangosan sikoltott, mozgása lassult, majd a szeretett férfi mellkasára hanyatlott.

Még sokáig kapkodták a levegőt egymáson fekve. Naru és Kei testét még percek múlva is meg-megrázta a kéj utóhulláma. A lány sokáig sóhajtozott, egyre halkabban, egyre ritkábban ahogy elültek testében és agyában a gyönyör hullámai. Érezték, amint vadul dobogó szívük testük rengéseivel együtt lassul, majd megnyugszik. Érezték, hogy a másikban is ezek a folyamatok játszódnak le. Boldogok voltak. Érezték amint a finom verejték lassan elpárolog a testükről. Naru felemelte fejét Kei mellkasáról.

- Szeretlek. – suttogta a csillogó szemekbe, és egy finom csókot nyomott a fiú csókoktól tűzvörös ajkaira.

- Én is. – felelte Kei, a lány boldog, csillogó szemeit nézve, hátát, haját simogatva. – Naru. – tette még hozzá, mielőtt a lány ajkai belé fojtották volna a szót.

Egymás mellé feküdtek, karjukat, lábukat a másik teste köré fonva, hogy pár másodperc múlva már mindketten álomtalan, boldog álomba merüljenek.

• Ezekbe meg mi ütött? – suttogott a szobájuk ablaka előtt álló fülig pirult Kitsune. – „Ezt nem néztem volna ki Keitaroból. De Naruból sem.” – gondolja, majd nagyot ásítva visszatér a szobájába, ahonnan az előbb ugrasztották ki Naru kéjsikolyai.