Történetem főszereplője Eveline, egy 17 éves, lázadó, balhés, kamasz lány. Nem túl egyszerű élettel, nem túl egyszerű
hétköznapokkal. Kicsit sem átlagos lányról beszélek. Meg van a véleménye mindenről, és mindenkiről, és ezt fel is szokta
vállalni. Furcsán néz a körülötte élő emberekre, mivel szerinte ők tudják mi az önuralom, a kötelesség, és a felelősségérzet, de fogalmuk sincs egy sokkal fontosabb dologról: a szabadságról. Jelenleg az utolsó gimis nyári szünetet kezdte meg, szeptembertől már negyedikes lesz. Három ember van, aki nagyon közel áll hozzá... Mark, a bátyja és az ő két osztálytársa: Daniel és Victor. Eveline kicsi kora óta velük lógott. A három fiú most érettségizett, de mivel egyikük sem tudta eldönteni, mit kezdjen az életével, maradnak még egy évet az Oxford High Schoolban. Persze az is közrejátszott, hogy Mark szenvedélyesen imádja a kishúgát, és meg akarta várni, amíg ő is leérettségizik, hogy együtt kezdjék az egyetemet, egy helyen.

Régen voltak lány barátai is, de Eveline szerint 15 éves koruk környékén megőrültek. Jelenleg ők testesítik meg az ismert
fogalmat: "a gimi krémje"-t. Csak a szokásos nóta: egy pár igazán dögös lány, gazdag apucival a háttérben... Velük szemben Eve csupa lazaság, csupa vidámság, csupa élet. Számára a tökéletes ruha egy bő naci, egy top, és egy sportcipő. Világosbarna, derékig érő haját lazán felkötve hordja, világoszöld, nagy szemeit pedig csak enyhe sminkkel szokta kiemelni. Nem úgy mint a többi lány... Jó pár kiló alapozót raknak magukra, meg csak bukdácsolnak a magassarkúban, és háromszor annyi idő alatt érnek oda egy teremhez, mint Eve. És le sem tudnak hajolni, ha leesik a tolluk a földre, mert a miniszoknyájukból kilátszódna mindenük. Ezért sem szerette a körülötte lévő lányokat. Szerinte ez a maszk, amit felvettek, egy értelmes ember számára elég átlátszónak hat! De hát ezek a cicák nem értelmesek...

Kedvenc elfoglaltsága, hogy a fiúkkal korizik, vagy deszkázik a városban. Mikor melyikhez van hangulata. Victor jelenleg csajozik, szóval hármasban ülnek a szokásos tónál lévő, szokásos parkban, a szokásos padon.
- Amúgy Ti láttátok már azt a csajt?
- Miért Daniel, te láttad?
- Nem.
- Én már láttam. - kapcsolódik be Mark a beszélgetésbe - Nem rossz kis csaj. Bár kicsit furi, de nem csúnya. Jó buksza.
Megtömném.
- Hahó, bátyus, én is itt vagyok! Én is lány vagyok.
- Dehogy! Te nem vagy lány.
- Kösz. Hát akkor mi vagyok?!
- Ne vitázzatok. Este, ha hazamentek is, el kell viselnetek egymást.
- Daniel! Mi vagyok, ha nem lány?
- Biztos lány vagy, de Te más vagy. Gyerekkorom óta ismerlek. Régen együtt fürödtünk a medencében, meztelenül.
- Hát, az már elég rég volt! Röhögjetek csak! Tudjátok, hogy nem fog rajtam.
- Bocs, Hugi, de Te barát vagy. És Te tényleg más vagy. Mindig együtt lógtunk. Láttam már a melleidet is. De Te a testvérem
vagy. Érted?!
- Nem. És amúgy is... mikor láttad a melleimet??? Hm???
- Pfff... Volt már rá alkalom. De amúgy szépek!
- Daniel! Mondj valamit, mert különben kinyírom a bátyámat!
- Én még nem láttam a melleidet...
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Ekkor Eveline rávetette magát a bátyjára. Megérdemelte, hogy jól megharapdálja. Dan csak ült a padon továbbra is, és már
majdnem megfulladt a röhögéstől. Mark pedig az életéért könyörgött. Végül Eve ráült a hasára, és ő is elkezdett torka szakadtából kacagni. Leszállt Markról, akinek már folytak a könnyei a nevetéstől. Hát, így szokott telni egy délután... Persze most nincs velük Victor. Ő is nagy hülyeségeket tud kitalálni!
- Vissztérve Vixre... Khm... Srácok, ti mért nem csajoztok?
- Kisbogaram! Ha mi csajoznánk, kivel töltenéd a délutánokat???
- Na jó, tényleg... komolyra fordítva a szót. Ti miért nem?!
Látta, hogy most igazán elgondolkodtak a fiúk. Végül Daniel törte meg a csendet:
- Nem is tudom. A lányok olyan értelem-szegények. Némelyikről már messziről süt a butaság. Két értelmes mondatot nem lehet váltani velük. Nincs humorérzékük. Ha megfognám őket, és bedobnám a tóba, ahogy Téged szoktalak, ők nem rántanának be magukkal vigyorogva, ahogy bosszúból Te szoktad , hanem csak állnának, bőgnének és sikítanának, hogy valaki mentse meg az életüket, mert belefulladnak a mellig érő vízbe... Ezt máshogy nem tudom Neked elmondani. És Te mért nem pasizol?!
- Hm... Mert a gimis srácok csak egy dolgot akarnak egy gimis lánytól... Én meg nem leszek senki kurvája!
- Hugi, azért ne általánosíts! Nem minden srác olyan.
- És nem minden lány olyan, amilyennek Daniel elmondta.
- Ne vitázzatok! Ez tényleg általánosítás volt, csak szinte lehetetlen kifogni egy kivételt.
- És Vix meg ez a csaj?
- Nos, Hugi, ez a csaj nem a kivételek közé tartozik. Victornak mostanában súlyos görcsei vannak odalent...
A srácok jót kacagtak, mert Mark előző mondatának hatására Eve elég érdekes fejet vágott:
- Na jó, fogjátok be, erre már tényleg nem vagyok kíváncsi. Inkább menjünk be a városba a pályára. Korizni akarok végre!

 Azt hiszem, illene már egy kis jellemzést adnom Eve környezetéről. Ahogy már elmondtam, Mark egyik szenvedélye a Húga.
A másik szenvedélye a gördeszka. Ő tudott választani, nem úgy, mint Eve, aki a deszka mellett korizik is. Talán azért állnak ilyen közel egymáshoz, mert a szüleik sosem törődtek velük igazán. Édesapjuktól mindent megkaptak, amire szükségük
volt, de Mr. Spencer a szeretethez nem nagyon értett. Tartózkodó, komoly ember volt, a gyerekeit is mindig Marcus-nak és Eveline-nek szólította. Édesanyjuk, Mrs. Spencer érdekes személyiség volt. Ő a férjével ellentétben inkább a szeretetben
jeleskedett. Imádta a gyerekeit. Vidékről származott, nem túl jómódú családból. Elég sokat veszekedett a férjével. Valami mindig volt, ami miatt egymás torkának ugrottak, ezért Eveline már kicsi kora óta nagyon ragaszkodott a bátyjához, és ez fordítva is így volt. Mark le sem tagadhatta volna, hogy Eve a testvére. Világosbarna rövid haja volt, és hasonló zöld szeme, mint húgának. A család Oxford azon részén lakott, ami nem volt messze a belvárostól, ám mégis gyönyörű kertes házak sorakoztak az utcákon. Itt megvolt az áhított nyugalom, amire egy városi munkanap után vágytak, mégis mindössze olyan távolságra a belvárostól, hogy autóval 10 perc alatt bent voltak. Vagy görkorival 25 perc alatt... Itt nőttek fel Daniellel és Victorral együtt.
Daniel nővére, Sarah, jóval idősebb volt öccsénél, ő már rég elhagyta a szülői házat. Dan már csak egyedül él a szüleivel.
Mr. és Mrs. Morrison kedves emberek. Nem hétköznapi pár, hisz ha rájuk néz az ember, elejt egy könnycseppet a szíve. Talán már harminc éve is van, hogy házasok, és még mindig ott látni a szemükben azt az óriási szerelmet és szeretetet, amit egymás iránt éreznek. A mai világban már ritkán látunk ilyet. Danielt sötétbarna (szinte már fekete) hajjal áldotta meg
az ég, amit kubai édesapjától örökölt. Kissé sötétebb bőrén csodálatosan világítottak - angol édesanyjától kapott - gyönyörű
kék szemei. A haja persze mindig a szemébe lógott, szóval szükség is volt a kék szemekre, hogy legalább tudják, hova kell
nézni, ha beszélnek hozzá.
Victor Garner egyke. A szülei elváltak, így ő majdnem elköltözött két évvel ezelőtt a Broad Street-ről. Addig könyörgött,
mire az édesanyja a rossz emlékek ellenére - ami a házasságából eredt - engedett fiának, és ott maradtak az utcában, csak egy kisebb házba költöztek át. Vix kicsivel magasabb volt, mint a másik két fiú. Természetes, világosszőke hajával mindig
felhívta magára a figyelmet. Gyerekkorában mindig "Bociszemű" volt a beceneve, nagy barna szemei miatt. Még az oviban
ragasztotta rá egy "kedves" óvó néni, és legnagyobb bánatára az általános suliban sem felejtették el így szólítani.
Persze a gimiben minden megváltozott. Már senki sem emlékezett ilyenekre.

*****

Ahogy a pályára értek, Eve gyorsan "repült" párat a levegőben. Imádta a félcsöveket, az a pár pillanat, amit a levegőben töltött, igazi szabadságot adott neki. Eleinte persze furcsa látvány volt egy lány a sok fiú között, de már megszokták.
- Mark, ki az a barna hajú srác? Még sosem láttam erre.
- Miért, tetszik?
- Marcus! Csak egy egyszerű kérdést tettem fel.
- Jól van, nyugi! Nemrég költöztek ide. Az osztálytársam lesz. Amcsi a srác. Matthew Hudson-nek hívják, ha jól emlékszem.
- Ahhha...
- "Ahhha..." Mi volt ez? Mégis csak tetszik?
- Új srác, és észrevettem. Ennyi.
- Az új srácról beszéltek?
- Dan, majdnem szívrohamot kaptam. Mért kell mindig olyan hirtelen megjelenned, és a fülembe suttognod?! Amúgy igen, róla beszélünk.
- Az apja valami ügyvéd, és a munkája miatt jöttek ide. Hoppá! Kit látnak szemeim?! Csak nem Victor barátunk közelít felénk?!
- Sziasztok!
- Szia Vix! Na mizu a lánnyal?
- Hugi, ne avatkozz a srácok dolgába!                                                                                                                                                                    - Mark, ne légy undok a húgoddal! - oktatta ki barátját Daniel - Úgyis tudjuk, hogy imádod!
- Szóval, semmi... Elvoltunk. Majd este megyek át hozzá.
- Ááááá, akkor mégis sikerült! Vedd már fel videóra, látni akarom a kis...
Ha Dan nem szól közbe , Eve biztos elájult volna a sok hülyeségtől.
- Mark, fogd be! Emlékszel, a húgod is lány...
- Így van, de tudjátok mit? Én megyek korizni, ti meg nyugodtan merüljetek bele a mocskos részletekbe!

Tudták, hogy mindez csak hecc. Eveline imádta hallgatni, ahogy a srácok a csajokról beszélnek, mert neki is megvolt a véleménye a kis cicamicákról. Tulajdonképpen azt is szerette, ha a barátai ugratták a fiúkkal, mert tudta, hogy mindhárman aggódnak érte, hisz mindhárman a húguknak tekintették egy kicsit... Aranyosnak találta az "új fiút", bár különösképpen nem fogta meg, szimplán csak kíváncsivá tette. Igazából fogalma sincs, ki az a fiú, aki megfoghatná, hisz srácok között nőtt fel. A "kulisszatitkok", amiket alkalmanként hallott, néha annyira megdöbbentették, hogy azt gondolta, nem lesz srác, akiben valaha meg tudna bízni. Annyi durva infót hallott már... Hogy mire képesek ezek a mai kamasz srácok...?! És milyen pofátlanul tárgyalják ki a csajokat néha...?! Sebaj, őt tuti nem tárgyalják ki a háta mögött. És ez megnyugtatta.