Reggel 6 órakor Eveline bátyja hangjára ébredt, aki nem túl kíméletesen beugrott kishúga mellé az ágyba, és elkezdett énekelni „csodás” hangján. Még tegnap este megkérte Markot, hogy ébressze fel, nehogy elaludjon.
- Már ébred a hajnal, fel munkára dallal…
- Neeeeee!!! Fogd be!!!
- Jó reggelt Hugicám!
- Szia Bátyus!
- Összepakoltál tegnap? Egy óra múlva indulunk.
- Igen, már csak egy-két apróság van, amit be kell tennem.
- Én is betennék már valamit valakinek.
- Még fel sem ébredtem, ne kínozz a szexista kijelentéseiddel. Mi ez az illat?
- Hoztam neked kávét!
- Óóó! Imádlak!
- Tudom. Megyek, készülődök. Hagylak téged is elkészülni.

Eljött végre a szerda, és vele együtt az egész évben várt egy hét. A szokásos nyári kirándulás, természetesen négyesben.
Évek óta minden suliban eltöltött percben ez járt négyesünk fejében, ezért küzdöttek, hisz minden eltelt perccel közelebb jutottak a jól megérdemelt egy hetes bulihoz. Egy nagy, tíz személyes sátorral indultak útnak. Anno első évben ezt választották, mert így legalább jól elfértek a csomagok is, meg ők is ki tudtak nyújtózni. Daniel édesanyja vitte el őket autóval, félnapi utazás után meg is érkeztek a célállomáshoz.
- Jövő szerdán jövök értetek! Tudom, hogy minden évben elmondom, de most is el fogom. Vigyázzatok magatokra, és naponta egyszer telefonáljatok haza, hogy tudjuk, hogy minden rendben van-e veletek.
- Oké. Viszlát Mrs. Morrison!
Vix már totál be volt zsongva:
- Na kezdjük el felállítani a sátrat!
Marcus máris hozta a formáját:
- Tényleg Victor! Még nem is mesélted el, hogy a hétfői csaj hogy állította fel a sátrad?
- Hallani akarod?
- Jóhogy!!!
- Gyere, menjünk le a partra, szedjünk rőzsét, közben elmesélem!
- Daniel! Jössz?
- Nem vagyok rá kíváncsi! Én itt maradok Eveline-nel felállítani a sátrat!
- Aztán vigyázz, nehogy fájjon a kis huginak!
- Kabbe Marco!

Lassan, de biztosan elkészült a sátor, bepakoltak, majd kiültek a sátor elé, és beszippantották a friss, vidéki levegőt.
Egy tisztás szélén telepedtek le, a közelben van egy kis patak, nem túl mély, de arra jó, hogy felfrissítsék magukat, ha meleg lenne, bár az angliai nyarak nem a melegről híresek. Ráadásul nem messze van egy pár kabin az arra tévedt turistáknak,
 ahol le tudnak zuhanyozni. Pár éve, véletlenül fedezték fel a helyet. Igazi édenkertnek számít, hisz az alapvetően szükséges dolgok a rendelkezésükre állnak.
- Te miért nem mentél el meghallgatni Victor élménybeszámolóját?
- Nem tudom. Túlzottan nem érdekelt. Mikor először voltam egy lánnyal, az nagyon szép élmény volt. Nagyon szerettem őt, de ő nem így gondolkozott rólam. Csak egy estés program voltam - így fogalmazott. Aztán voltam még egy lánnyal, őt nem
szerettem, és az borzalmas élmény volt. Akkor megfogadtam, hogy nem fekszem le olyan lánnyal többé, akit nem szeretek.
- Huh, ezt nem gondoltam volna. Azt hittem, te is olyan nagyvilági életet élsz, mint az a két jómadár, csak te nem teregeted ki mindenkinek.
- Néha le is hülyéznek. Azzal indokolják az életformájukat, hogy fiatalok, és ki kell élni magukat, ráadásul nincsen olyan értelmes lány, akivel tartós kapcsolatot el tudnának képzelni. De megértem őket. Amíg nem bántanak meg egy lányt sem azzal, amit tesznek, addig nincs gond. A lányok, akikkel lefekszenek, azok sem akarnak többet egy-két órás "kapcsolatnál". Amíg senkinek nem fáj, addig nem gond, csak nekem nem megy.
- Kicsit megleptél a felfogásoddal.
- Veled jól el tudok beszélgetni. A fiúk is megkomolyodnak néha a kedvemért, de Mark és Vix teljesen egyforma jellemek,
én egy kicsit más vagyok. De ez teljesen jó, mert legalább kiegészítjük egymást. Jó sokat dumáltam. Te jössz! Mi a helyzet
azzal a Matt sráccal?
- Igazából semmi. Csak feltűnt, hogy új ember van a pályán. Helyes srác, de különösképpen nem mozgatott meg. Tudod úgy... nem fogott meg. Én várok valamire. Arra az egy pillanatra, mikor majd egy fiú szemébe nézek, és egy másodpercre elveszek benne. De szerintem ez soha nem fog megtörténni velem. Titokban, ha tükörbe nézek, Miss Lúzer-nek hívom magam.
- Miért? Mi a problémád magaddal?
- Jelentéktelen vagyok. De ez csak néha zavar, mert inkább vagyok az, mint feltűnő plázapiccs...
- Dehogy vagy jelentéktelen! Épp a fiúkkal beszéltünk Rólad valamelyik nap, hogy fokozott figyelmet fogunk fordítani rád,
mert nagyon csinos nő lettél. Eszméletlen szép kis pofid lett, és nagyon szép nőies testalkatod. Akármilyen bő nacit veszel
fel, látszik, hogy jó alakod van.
- Ari vagy Dan! De mit értesz fokozott figyelem alatt?
- Nem ari, csak őszinte. Hát azt, hogy ha rád indul valami pasi, akkor odafigyelünk, nehogy megbántson!
- Oh, lett egy saját testőrségem! Király!!!

- Na itt vagyunk. Kibeszéltük, amit kellett, kielégítettem Marcus kíváncsiságát. Hoztunk fát, meg ami kell. Csináljuk meg végre azt a vacsit!
Megvacsoráztak, majd beszélgettek még a tűz körül, végül bemásztak a sátorba, és elaludtak. Mióta elkezdődött a nyár, nem voltak hozzá szokva a reggel 6-os ébresztőhöz. Rövid időn belül már mind a négyen az álmok világában jártak.

Délelőtt az első ébredő Eve volt. Körbenézett a sátorban, és látta, hogy a srácok mélyen alszanak. Azt nem vette észre, hogy Daniel már ébren van, csak nem akart felébreszteni senkit, ezért még hallgatott egy kis zenét, és pihent. Vette a bátorságot, - gondolván, hogy a fiúk úgyis alszanak - hogy a sátorban öltözzön át. Vagyis vetkőzzön le a zuhanyzáshoz.
Rövidnadrágban és pólóban aludt az éjjel. Azért a biztonság kedvéért elfordult, ha mégis valamelyikük felébredne, ne lássa
meg, amit nem szabad meglátnia. Levette a nadrágot, ami alatt egy fekete, kényelmes tanga volt csak. Daniel nagyot nyelt a
lány szép, formás, kissé sportos feneke láttán. Majd levette a pólóját is, és törölközőt tekert magára. Amint megfordult, hogy elinduljon zuhanyozni, Dan persze úgy tett, mintha még aludna. Gondolta, tíz perc alatt úgyis végez a lány. Nem akart vele összefutni a zuhanyzóban, mert elég volt neki az előbbi kukkolás is. Furcsán érezte magát, hisz Eve-t húgaként szerette. Tíz perccel később ő is elment zuhanyozni. A lány még ott állt a víz alatt, úgy tűnt, elég jó kedve van. "Még jó, hogy csak bokától lefelé, és válltól felfelé látom..." - gondolta magában. Eveline észrevette Dant.
- Jó reggelt! Megvárnád, amíg kijövök, mert a törölközőmet a padon hagytam kint, és szégyenlős vagyok egy kicsit.
- Persze, ne aggódj, megvárlak!
- Csak most ébredtél?
- Igen.
A lány pillanatok alatt végzett, és ahogy kilépett a kis "fabódéból" egy szál fehér törölközőben, mellkasára és arcára vízcseppek csordogáltak a hajáról. Dan ismét nagyot nyelt.
- Mi a baj?
- Semmi, csak nem láttalak még törölközőben.
- Hahaha... Reggeli merevedés, mi?!
- Valami olyasmi!
- Bocs, Szivi, nem csillapíthatlak. Deee, egyedül leszel a zuhanyzóban...
- Nagyon vicces!
- Jól van na, nem akartalak megbántani. Azt hiszem nem lesz egyszerű kizavarni a srácokat a sátorból, hogy átöltözhessek.
- Mark engedni fog. De Vix?! Ő biztos bent szeretne maradni, és segíteni!
- Na jó, megyek vissza. Jó frissülést!

*****

Sajnos nagyon gyorsan telt az idő. Szombaton bementek a közeli városkába bulizni. Mark és Victor becsajoztak, úgyhogy
hajnalban csak Dan és Eve indultak vissza a sátorhoz.
- Figyelj, ne haragudj azért, amilyen fejet vágtam akkor reggel.
- Semmi gond Dan! Már el is felejtettem.
- Én viszont nem tudom elfelejteni, amíg nem beszéljük meg. Úgy volt, ahogy mondtad. Reggel volt, előtört belőlem a férfi,
és egy pillanatra elfelejtettem, hogy Te a kis Eveline vagy. Nem akarom, hogy haragudj rám!
- Daniel Morrison! Nem haragszom rád! Csak olyan kis aranyos kómás fejed volt, én meg fel voltam dobva a zuhanytól, és
totál bepörögtem. És tudod milyen vagyok, ha pörgök?! Szívatnom kellett téged egy kicsit.
- Nincs harag fogadott Hugicám?
- Nincs harag!

Átkarolták egymás derekát, és fáradtan visszavánszorogtak a sátorhoz. Victor és Mark valamikor másnap délután tértek
"haza" elég mámoros fejjel... Eve és Daniel addigra már ébren voltak, és késői ebédet készítettek. Meg sem merték kérdezni, hogy miként telt a fiúk éjszakája... Ők csak kajánul vigyorogtak, majd zuhany után átvették a fakanalat. A vasárnap a buli miatt heverészéssel telt. Hétfőn bementek a városba körülnézni, és venni pár üveg alkoholt az esti saját kis bulijukhoz. Nem is nevezném bulinak, inkább csak hajnalig tartó storyzásnak, kissé illuminált állapotban.

Sajnos eljött a szerda délelőtt, Dan édesanyja hajnalban indult, hogy már kora délután haza tudjanak érni. Alig ért haza Eve, máris csörgött a telefonja. Sarah volt az, Dan nővére. Hazalátogatott pár napra, és elhívta Eveline-t egy kis sütizésre. Beültek egy hangulatos helyre, és egész jól elbeszélgettek. Sarahról még nem sok szó esett. Igazából kedvelték egymást Eve-vel, bár kapcsolatuk nem volt túl szoros. Sarahnak egyszer csak megcsörrent a telefonja.
- Mi a gond?
- Sajnos el kell mennem. Vészhelyzet van. Ne haragudj!
- Semmi gond, úgyis fáradt vagyok. Azt hiszem, hazamegyek, és alszok.
- Bepótoljuk, ígérem! És még egyszer ne haragudj!

Utóbbi mondatát már a cukrászdából kifelé rohanva kiabálta vissza. Eveline jóízűen elfogyasztotta a süteményét, majd ült még egy kicsit, és merengett. Vagy inkább csak nézett ki a fejéből. Sarah még mielőtt elviharzott volna, rakott le pénzt az asztalra, de meg sem ette a sütijét, ezért Eve nem akart abból fizetni. Úgy gondolta, majd visszaviszi neki a pénzt. Fizetett, majd kiment az utcára, ahol csak néhol lézengett egy-egy ember. Megállt a cukrászda előtt, és a tükörképét kezdte el nézegetni a tiszta üvegablakban. Majd hirtelen feleszmélt gondolataiból, és látta, hogy egy fiú áll mögötte.
Nem is hitt a szemének, mikor tudatosult benne, hogy ki az, aki figyeli, ezért megfordult. De tényleg ott volt. És köszönt is neki...
- Szia!