1855. Szeptember

Vidám zene, és részegek hangja szűrődött ki az utcára, a Guilty Nights ablakai és nyitott ajtaja mögül. Hűvös éjszaka volt, de odabent ezt senki sem érezte. A túlfűtött, szinte már fullasztó levegő senkit sem zavart. Alkohol, kölni, és parfüm keveredett
össze izzadtsággal, és ezt Hana nagyon úgy érezte, hogy csak ő van rosszul ettől.
Némelyik már holt részeg férfi, vagy egy sarokban aludt, vagy éljenzett a táncoló lányoknak, vagy éppen üres szobát keresett, egy-egy jól megfizetett nővel.
Hát igen. A Guilty Nights, London leghíresebb bordélyháza... Margaret, az egész kóceráj vezetője, maga is benne volt, jócskán a „piszkos” munkában. Hana meg merte volna kockáztatni, hogy ötven éves létére, neki van a legtöbb kuncsaftja.
Tűzvörös haját egyszerű kontyba fogta fel, ahonnan sűrűn bebodorított csigákban hullott alá a válláig. A ruha kivágása
olyannyira mély volt, hogy szinte mindenki azt nézte, egy hirtelen mozdulatnál mikor esik ki belőle a lényeg. Rengeteg nő volt
itt… és még több férfi. A legtöbbjük jómódú volt. Mégis ennek ellenére, ide jártak, hogy „kipihenhessék” magukat. A lányok,
talán túlságosan is kicicomázva lógtak egy-egy férfin, és kényeztették az ízlés határain belül. A többit az emeleten lévő szobákban folytatták.

Így ment ez minden egyes nap, este kilenctől, hajnal háromig, kivéve a vasárnapot.
- Hé te ott! Kislány! Hozz még egy pohárral!
Hana némán bólintott egyet, majd a pult felé kezdett el araszolni. Szerencsére ő nem foglalkozik a vendégek egyes, ágybeli
kívánságaival. Ő csak pincérnőként, vagyis felszolgálóként dolgozik itt. Pedig már sokszor kapott ajánlatokat, és nem csak a főnökétől. De bármennyire is szerették volna, hogy örömlánynak álljon, ő mindig nemet mondott. Nem volt ehhez az egészhez gyomra. Undorítónak találta, hogy egy nő bármelyik férfival lefekszik, csak azért, mert fizet neki.

Végül, sok küszködéssel, de elért a pulthoz, majd elvett onnan egy poharat, és egy borosüveget. Visszament a rendelőhöz,
majd letette elé a poharat, és színültig töltötte. A férfi furcsán bámulta az arcát. Hana inkább lesütötte szemeit, aztán mikor végzett, felegyenesedett, és elfordult, de visszarángatták. Az egyensúlyát elvesztette, és a férfi ölében kötött ki, aki rögtön átfonta karjaival a derekát. Rávigyorgott a maga bamba módján, kimutatva hiányos fogsorát.
- Mennyit kérsz?- kérdezte suttogva. Hana azt hitte, elájul a bűztől.
- Engedjen el! Ez nem tartozik a munkámba…
- Akkor minek vagy itt?- kérdezte és a gombok után nyúlt. Hana megmerevedett ültében, és tiltakozni kezdett.
- Hagyjon békén!- mondta még egyszer, majd felpofozta a férfit, aki a meglepetéstől, egy pillanatig abbahagyta a ruhából való kihámozását, de nem engedte el. Végül újult erővel fogott hozzá. Hana ficánkolni kezdett, és kétségbeesetten nézett hol jobbra, hol balra, de senki sem figyelt fel szenvedésére.
Csak annyit vett észre, hogy a férfi kezei megállnak. Nyöszörögve pillantott hátra, és meglátott egy ismerős arcot, amely most komoran nézte a fogvatatóját.
- A hölgy nem szándékozik ilyen közel lenni magához, úgyhogy engedje el, de sürgősen!
- És mi lesz, ha nem?! Kölyök! Megbüntetsz, és sarokba állítasz?- röhögött fel bambán.
- Megvannak a kapcsolataim, hogy élete végig, mindenhonnan kidobják, és ne álljanak szóba magával, ha úgy szeretném… Ne akarja, hogy olyan legyen London szemében, mint valami patkány… bár nincs sok különbség…

A férfi vonakodva bár, de elengedte a lányt, aki úgy pattant ki karmai közül, mintha forró vasra ült volna. Rögtön a hátsó kijárat felé vette az irányt, nem érdekelte, hogy szükségük van rá odabent. Félig kigombolt ruhában szaladt egyre kintebb, és nem érdekelte, hogy Margaret összeszűkűlt szemekkel követi mozdulatait.
Kicsapta a hátsó ajtót, és remegve lépett ki az éjszakába. Védekezőleg maga elé fonta keresztbe a karjait, de eszébe jutott a ruhája, így megpróbálta begombolni, de nem járt sikerrel, mert nem érte el őket rendesen. Ügyetlen ujjait, gyengéden félresöpörte egy kéz, majd átvéve a helyét, lassan elkezdte a gombokat begombolni. Hana felsóhajtott:
- Köszönöm, Terry.
A fiatal férfi elmosolyodott, és megcsóválta a fejét.
- Már mondtam, hogy nem szabadna itt dolgoznod… Mi lett volna, ha nem jövök el?
- Megtaláltam volna a módját, hogy megszabaduljak tőle…
- Hát persze… Pont te, aki még a bogaraktól is félsz!
Hana elmosolyogta magát, és megfordult, mikor a férfi végzett a ruhájával.
- Túlságosan is jól ismersz…
Terry arca elkomolyodott, és töprengve nézte a lány arcát. Vörösesbarna haját, laza kontyba fogta, és néhol elkószált egy-egy tincs, körülvéve arcának lágy vonalát. Világosbarna szemei, csillogtak mikor rápillantott.
- Hana… miért nem fogadod el az ajánlatomat?
A lány megrázta a fejét.
- Nem lehet, Terry. Nem akarok senki terhére lenni. Tudom, hogy azt mondod, nem lennék, de én mindig így érezném magam, és ez  kényelmetlen számomra. És amúgy is… Lehet, hogy a feléd kacsingató nők félreértenék a helyzetet, és a végén még azért szúrnának le, hogy ne maradjon vetélytársuk…- nevetett idegesen Hana, és füle mögé simított egy tincset, ami makacs módon visszahullott.
Terry óvatosan felé nyúlt, majd ő is visszasimította, ami ott is maradt. Kezét a nyakánál hagyva, közelebb hajtotta a fejét.
- Nekem nem kellenek azok a nők… nekem csak te ke…
- Hana!- nyílt ki az ajtó, és kilépett rajta Margaret. Hana rögtön hátrébb lépett, de Terry maradt a helyén.- Nem azért fizetlek,
hogy kint flörtölj… de ha akarod, megváltoztathatjuk a munkatípusodat, és ezt folytathatjátok egy szobában, persze ha az úr,
szépen megfizeti az árát.- mutatott rá Terryre, akinek az arca, egy szempillantás alatt elkomorult.
- Nem, nem kell, máris megyek!- hadarta el Hana. Megvárta, míg Margaret elmegy, majd egy gyors pukedlivel, otthagyta a férfit.

Érezte, hogy elpirult, de nem adott neki nagyobb jelentőséget. Mit akarhatott tőle Terry? Gyermekkoruk óta ismerik egymást.
Elég régen „zaklatja” már, hogy fogadja el az ajánlatát, miszerint költözzön hozzájuk. De nem bírta megérteni, hogy ami neki
csak jó szándék, és ártatlan, az másnak rögtön bűnös, és rossz. Ki tudja, milyen pletykák ütnék fel a fejüket, ha hirtelen
odaköltözne egy agglegényhez?!
Mindig meglepte, hogy milyen kedvesen viselkedik vele a férfi, miközben csak egy nincstelen nő, aki egy ilyen mocskos helyen dolgozik. De azért jól esett neki, hogy törődnek vele. A szülei meghaltak, még a télen. Nem hordhatta a feketét, mert a munkahelye miatt nem lehetett. Testvére pedig nem volt. A legközelebbi rokona is csak a harmad-unokatestvére, de az is
Franciaországban lakik. És amúgy is... Ki fogadná be őt? Csak nyűg lenne a nyakukon. Igaz, hogy veszélyes az egyedüli élet, de jól érezte magát, mégha pénzszűkében is volt néha. Nagy terve volt, hogy ki fog emelkedni ebből a közösségből. Véghez fogja vinni!

Ha még a szerelmet fel is áldozza, nem érdekli. Majd jön egy gazdagabb, tisztességes férfi, és ha megkéri, hozzámegy. Nem számít, mennyire vannak megbolondulva egymásért, csak el tudjon menni innen!