- Szia! Te vagy az új fiú, ugye?
- Jajj, ne mond ezt! Már olyan sokszor hallottam az "új fiú" kifejezést. Matt vagyok!
- Akkor szia Matt! Kicsit megijesztettél!
- Nem volt szándékomban, ne haragudj! Láttalak a múltkor a pályán. Nem volt nehéz észre venni az egyetlen lányt a tömegben.
- A többiek már hozzám szoktak.
- Lealázod a fiúkat is! Nagyon ügyes vagy!
- Köszi, de te sem vagy semmi. Ha jól hallottam, a bátyámék osztálytársa leszel.
- Victor a bátyád? Azt hittem, hogy a ti négyesetek csak szimplán baráti kapcsolat.
- Nem Vix a bátyám, hanem Mark.
- Oh bocsi! Csak tippeltem. Tényleg. Markra jobban hasonlítasz... Mindegy. Csak be szerettem volna mutatkozni Neked, de a
neved még mindig nem tudom.
- Eveline.
- Van kedved sétálni Eveline?
- Nem lehet. Alig bírok állni a lábamon. Ma értünk haza a srácokkal egy hetes sátrazásból. Nagyon fáradt vagyok.
- Hétvégén?
- Szerintem este felé kinézünk a pályára szombaton. Ott megtalálsz.
- Ott leszek! Jó pihit!
- Köszi, szia!

Szombaton késő délután valóban kiment Eveline a pályára három barátjával. Igazból annyira nem foglalkozott Mattel, mert
hallott egy-két dolgot, amit a fiúk meséltek róla. Egy hónapja, hogy itt van, de állítólag már három lányt lefektetett.
Eve tudta, hogy barátai szoktak túlozni, de nem ilyen téren. Itt soha nem túloznak, nehogy valaki előrébb legyen a
számokban, mint ők, és ezért jobb színben tűnjön fel. Talán még kevesebbet is mondanak, hogy nekik mindenképp több lány
legyen a noteszükben... Persze van más oka is, hogy nem igazán érdekelte Matt: nem akart pasit. Nagyszerűnek érezte az
életét felesleges gondok nélkül, amit szerinte egy pasi okozhat. Alig, hogy kiértek, Matt máris ott állt mellette.
- Jó estét kisasszony!
- Szia Matt! Mi is itt vagyunk! - Mark nem bírta ki, hogy ne tegyen megjegyzést.
- Sziasztok! Bocsánat, csak a Húgod szépségétől megvakultam, és nem láttam mást rajta kívül.
- Mark, ne bunkózz - utasította rendre Húga a fiút - Matt, Te pedig ne nyáladzál, mint egy kutya. Hagyjatok deszkázni.
Mark és Matt csak álltak, és nézték a mellettük elsuhanó lányt.
- Szerinted a Húgod menstruál?
- Nem hiszem. Nem tudom, mi volt ez.
- Hagyjátok Eve-t, és inkább menjünk át a kosárpályára, - javasolta Vix - Dan, te pedig próbálj közeledni hozzá, és derítsd
ki, mi a baja. Mostanában veled beszél a legtöbbet...

A három srác átment az út másik oldalán lévő kosárpályára. Mentek csacsogni a lányokhoz. Daniel pedig leült egy padra, és
Eve-t figyelte. Az előbbi beszólásánál először ledöbbent, aztán meg alig bírta visszafojtani a röhögést. A lány most
kijött a félcsőből, és lassan Danhez közeledett, majd leült mellé a padra.
- Köszönöm!
- Mit, Eve?
- Azt, hogy nem próbálsz meg mindenáron kifaggatni, hogy mi a bajom, és közhelyekkel vigasztalni.
- Értelmesebb lány vagy annál, hogy közhelyekkel dobálózzak. A csend arra vár, hogy betöltse a hangod.
- Tudom. Igazából nem tudom mi baj velem. Talán megijedtem Matt-től. Mert igazából helyes srác, meg minden, csak amiket
hallottam róla...
- Adj neki esélyt, hogy megnyíljon, és majd magad döntsd el, hogy milyen ember, és ne mások véleményére adj!
- Igazad van! Ha Te nem lennél...
- Akkor mi lenne? Semmi!!! Élnél akkor is.
- De akkor nem lenne senki, akire a padon ülve ráugorhatnék.
Ekkor Eve felállt a padról, megállt Matt előtt, majd sejtelmesen ravasz és sunyi mosoly kíséretében elég nagy lendülettel
"ült" (vagy inkább ugrott) bele Daniel ölébe, és két hatalmas puszit nyomott le neki.
- Boszorkány! Eltörted az összes csontomat!
- Ahhoz képest jól nézel ki...
- Haha... Ezt megbosszulom!
A vállára fektette a lányt, és elindult vele egy pocsolya felé. Persze Eveline torka szakadtából sikítozott és röhögött
felváltva. Mikor oda értek, kezdte lentebb csúsztatni Eve-t, hogy a haja beleérjen a vízbe. Már nem a derekát fogta, hanem
a fenekét.
- Na rossz kedved van még? Akarsz hajat mosni?
- Neeem! És vedd le a mancsod a fenekemről!
- Biztos?
- Biztos!
Daniel levette a kezét a lány fenekéről, de ekkor Eve még lentebb csúszott, és Haja már majdnem elérte a vizet.
- Vagyis neeeeeeeee! Ne engedj el!

Daniel végül megkönyörült a lányon, és lerakta úgy, hogy nem lett sáros a haja.
- Te kis szemét!
- Szeretetből volt.
- Tudom Daniel! Mindig fel tudsz vidítani, és ezt úgy szeretem!
A srácok a másik oldalon a kiabálás hallatára úgy döntöttek, visszatérnek a pályára.
- Csak azt hallottuk, hogy valaki üvölt! Azt hittük, Dan megnyúzott, de aztán láttuk, hogy csak hülyéskedtek.
- Bocs az előbbiért bátyus, és Matt te se haragudj, hogy bunkó voltam.
- Engesztelj ki, és igyál meg velem egy üdítőt. Most?!
- Oké.

A lány odafordult Danielhez, átkarolta a nyakát, és adott neki egy puszit, majd eltűnt Mattel.
- Valamikor majd megyek, Bátyó! Hívj ha hazaindultál, és vagy csatlakozom, vagy nem!
- Rendben! Matt, vigyázz rá!

 *****

 - Ez most egy randi?
- Szeretnéd, hogy az legyen?
- Hát, nem is tudom. Elég rossz híred van...
- Nem kell mindent elhinni, Kedvesem!
- Nem vagyok a Kedvesed!
- Bocsánat! Beismerem, nem vagy egy átlagos lány. Ami másnál bejön, az nálad nem.
- Figyi, ha csak meg akarsz...
- Nem! Ne is folytasd! Érdekelsz. Azt hiszem, ez még nem bűn, és szerintem mindenki megérdemel egy esélyt!
- Rendben. Egyet jegyezz meg: soha, de soha ne hazudj nekem!
- Megígérem! Mesélj valamit magadról! Mindig a srácokkal vagy. Miért? És mért nem jöttél még össze egyikükkel sem?
- Velük nőttem fel. Mark a bátyám, de Vixet is és Dant is annak tekintem. Sokat utaztok?
- Apám egy nagy cégnek az ügyvédje, ami a világban mindenhol terjeszkedik. Az államokból jöttem. Már ott is elég sokat költöztünk, de itt Oxfordban öt évig maradunk. Legalábbis a megállapodás erről szólt, és kivételesen papír is készült róla, szóval bízom benne, hogy egy darabig nem költözünk. Lehetetlen így barátokat találni magamnak. Amikor már valami épp ott tart, hogy kiforrja magát, máris elmegyünk. Barátnőt pedig végképp lehetetlen így megtartani. A távkapcsolat nem működik.
Akárki akármit mond, lehetetlen. Három évvel ezelőtt volt egy barátnőm New York-ban. Egy éve voltunk már együtt, mikor Írországba küldték apámat. Ott töltöttünk két évet, és most ide jöttünk. Persze megbeszéltük, hogy nem hagyjuk, hogy szétszedje a kapcsolatunkat a távolság, és szünetekben utazunk egymáshoz, de találkozott valakivel... Azóta hogy őszinte legyek, nagy ívből lesajnálom a lányok lelki világát.
- Kössz, ez bíztató volt...
- Állandó költözés mellett valahogy csak ez maradt... Pillanatnyi boldogság, pillanatnyi kötődés! Amúgy is, ezek a gimis lányok...
- Tudom, tudom. Hallom ezt eleget a srácoktól. De most már mennem kell.
- Hazakísérlek, ha nem gond?!
- Ahogy gondolod!

Az úton nem sokat beszélgettek. Mikor a ház elé értek, csak akkor szólaltak meg újra.
- Jó éjt Eve! Remélem minél hamarabb tudunk újra beszélgetni!
- Én is remélem! Neked is jó éjt Matt!
Matthew oda hajolt Eveline-hez. A lány tudta, hogy meg akarja csókolni, és elfordította a fejét, ezért a csók az arcán
landolt.
- Bocs, nem kellene sietnem.
- Nem gond! Szia!
- Szia!

Eve minél hamarabb le akarta zárni az estét, hisz kissé kellemetlen volt neki a fiú erőteljes nyomulása. Utoljára 15 évesen volt barátja. Az nem volt nevezhető kapcsolatnak, mivel alig két hónapig tartott. Tipikus tini szerelem. Nagyon fájt a vége, de amennyire fájt, olyan hamar és hirtelen el is felejtődött. Azóta egy srác sem került hozzá közel. "Már el is felejtettem milyen, ha megcsókolnak." Ilyen, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, mikor a bejárati ajtó felé indult. Ahogy belépett a nappaliba, meglátta a srácokat, akik a kanapén ültek, és dvd-ztek.
- Sziasztok!
- Mért nem engedted, hogy megcsókoljon?
- Mi?! Ti leskelődtetek?!
- Bocs, Hugi, nem bírtam ki!
- Jah, szóval csak te leskelődtél...
- Mi megpróbáltuk neki elmagyarázni, hogy semmi köze hozzá, mit csinálsz.
- Köszi, Vix, rendes vagy! Amúgy mi a baj Dan, mért készülődsz?
- Haza megyek, fáradt vagyok!
- Jah jó, azt hittem valamelyik hülye gyerek megbántott.
- Dehogy! Semmi gond! Sziasztok!
- Anyám! Mint aki karót nyelt!
- Ma különlegesen undok és gonosz vagy Marcus! Jó éjt, Victor!