Már jól besötétedett, mikor elbúcsúztak, és Daisy elindult haza. Ismét csak a hold világította meg a lépteit. Most sokkal
gyorsabban szedte a lábait, de nem érezte furcsán magát. Nyugalom töltötte ki az egész lényét. Letért a főutcáról, és most egy
keskenyebb úton haladt végig.
-Allen... már azt hittem soha többet nem jössz el. Az apám tárgyaláson van, menjünk fel hozzám.
Daisy megtorpant, és tovább hallgatózott. De ezután semmi hang nem jött, ezért kilesett a sarok mögül. Flor Backwish állt ott,
egy férfi nyakába kapaszkodva, miközben azon ügyködött, hogyan tudna minél jobban hozzásimulni. Daisy valahogy furcsán érezte
magát, mikor a férfi és a nő szája egymásra talált, és szenvedélyes csatába kezdtek.
Daisy eltolta magát a faltól, és letörten ment tovább. Lopakodva szedte a lábait, és egyre csak a látottakon járt az esze.
Szemeit elhomályosították a könnyek, és futni kezdett.
Miért pont Flor? Gyűlöli azt a lányt, és pont ő? Hiszen az csak egy képmutató, pénzéhes nőszemély, aki bármit megtenne, hogy
minél fentebb kerüljön. Még el is adná magát... vagy már meg is tette.
Kifordult egy sikátorból, és nem igazán figyelt maga körül. Csak rohant, és az sem érdekelte, hogy eleredt az eső. Pocsolyából
pocsolyába futott, és észre sem vette, hogy már térdig elázott a szoknyája.
A Fekete szarv kocsmából hangos kiabálások, és zene szűrődött ki a keskeny utcára. Daisynek már nem lett volna ideje, hogy
visszaforduljon, vagy hogy elrohanjon előtte. Pont abban a pillanatban, mikor az ajtóval szembe ért, kicsapódott, és Gareth
lépett ki rajta, két nővel az oldalán.
Az egyiknek aranyszőke, göndör fürtjei az arcába hullottak, ugyanígy a másiknak is, csak világosbarna színben. Mind a kettő
vastagon kicicomázva súgott bujaságokat a férfi fülébe, aki láthatóan nagyon örült ennek. Daisy hirtelen azt sem tudta mit
csináljon. Csak dermedten állt az út közepén, és nem mert mozdulni. Gareth ajánlatai egyre sűrűbbek, és fenyegetőbbek. Nem csak
az volt, hogy nem szerette, félt is tőle. Összeszedve bátorságát, lépett volna előre, de Gareth pont akkor vette észre. Arcáról
lehervadt a vigyor, és elküldte a két nőt, akik kicsit hisztizve, de elvonultak. Sokáig csak álltak, és egymást bámulták.
-Daisy, egyetlen szerelmem!- tárta ki mind két karját a férfi. Nagy léptekkel előreindult. Daisy azon nyomban futásnak eredt.
Az eső még mindig esett, és egyre jobban erősödött. A lány alig tehetett meg métereket, rögtön megragadta valami hátulról, és
megfordította.
-Engedj el!- kiáltotta a férfi arcába.
A másik, mint ha meg sem hallotta volna, csúfosan elvigyorodott.
-Többet nem!

Maga felé rántotta, és elég közel is került az arca a lányéhoz, de az jól sípcsonton rúgta. Gareth felordított, és egy pillanatra
el is engedte Daisyt, de villámgyorsan ismét elkapta.
-Hagyj már békén, te rohadék!- fakadt ki Daisy.
Gareth meglendítette a karját, és hatalmas pofont kevert le a lánynak, aki abban a pillanatban össze is esett. Nyögdécselve
próbált felülni, de az már meghaladta az erejét. A szája széle vérezni is kezdett, szemeibe pedig esőcseppek hullottak, amit
hunyorogva próbált megakadályozni. A hátán feküdve nagyon törékenynek látszott így, hogy a haja csupa sár volt, és arca is egyre
jobban bedagadt. De ez nem hatotta meg Garethet... sőt.
Daisy két oldalán, térdre vetette magát, és a kezein megtámaszkodva, a feje mellett, a füléig hajolt.
-Ugye tudod, hogy nagyon felizgatsz, akárhányszor a közelemben vagy?- lehelte.
Daisy csak tiltakozólag elfordította a fejét. Hányingere lett, amikor megcsapta az alkohol és az izzadtság keverékének a szaga.
Semmi kétség, Gareth holt részeg volt. De a lány tudta, hogy nem sok pia választja el a józan és a részeg közötti énjéta férfinek.

Gareth újra a térdére állt, és az övével kezdett el babrálni. Daisyben még a vér is megfagyott, és rögtön rugdolózni kezdett.
Négykézlábra állt, és kétségbeesetten próbált minél messzebbre menni attól az őrülttől. Gareth megfogta a lábait, így ő újra
hasra esett. A kezeit a feje fölött lefogta, és maga felé fordította. Daisy már könyörgött, de ez mit sem változtatott
fogvatartóján. A férfi kezei felsiklottak a lábán, mire ő ismét mocorogni próbált alatta, de nem bírta el a másik súlyát.
-Fejezd be, vagy még egyet kapsz! Annak a rohadt vámpírnak odaadtad magad, akkor nekem mért nem?- kiáltotta az arcába.
-De én nem!
Gareth torkon ragadta, és letépte róla a kendőt. Így megláthatta a két fognyomot.
-Még nem, mi?! Ne hazudj nekem, te kis szuka!
Lehajolt és erőszakkal a szájára tapasztotta a sajátját, miközben a keze, a gombokat kezdte kioldani. Daisy szemeiből
könnycseppek törtek elő.

Allen végig látta, hogy mi történik, de a bátyjának megígérte, hogy nem zavarja többet a lányt. Eléggé el volt borulva az agya,
de még visszatartotta tomboló énjét. Az árnyékban megbújva követte Daisyt, mert mikor a lány kilesett a sarok mögül, ő abban a
pillanatban észrevette, és otthagyta Flort. Látta magát kívülről, ahogy szemei csak úgy meg-megvillannak, mint viharban a villám.
Ökölbe szorított kezei már fehérre változtak, és a kissé gyorsan megnőtt karmai belevájnak a bőrébe. Nyugtatta magát, hogy ez nem
az ő dolga, de mikor meglátta a lány könnyeit, már nem bírta visszafogni magát.
-Megölöm azt a rohadékot.- indult el a férfi felé.

Daisy rúgott egyet, mikor Gareth már a fűző tetején motoszkált. A zsinórt is kihúzta, így már nem kellett volna sok, hogy
feltáruljon a férfi előtt az egész felsőteste. Zokogva feküdt tétlenül, hiszen moccanni sem bírt. Levegőt is alig kapott, mert
a férfinak elég nagy súlya volt az övéhez képest.
Gareth abbahagyta a fűzővel való szórakozást, mert sehogy sem tudta leszedni a lányról. Inkább lentebb csúszott, és a lány lábait
szétfeszítve megpróbált közéjük kerülni, de hirtelen valami hátrarántotta. Ő felpattant, és nyúlt volna a kardjáért, ami az
oldalához volt erősítve, de félelmetes gyorsasággal megelőzte a másik, és a torkához szegezte a sajátját. A Hold fénye
megcsillant a kardon. Nem látta ellenfele arcát, de rögtön tudta, hogy ki áll vele szemben, hiszen a külsejéről rögtön felismerte,
ráadásul rengeteg pletyka terjeng a Noir család vívási képességeiről.
-A kis Noir, ha nem tévedek...- mondta gúnyosan.
-Blake... mi a fészkes francot csinál maga?- emelte meg a hangját. Az eső patakokban folyt Allen hajáról a vállára, hogy aztán
onnan egyre lentebb, eláztassa az egész ruházatát. Gyűlölettel nézte az előtte dülöngélő férfit. Gareth előkapta a saját kardját
is, és Allenét félretolva, nekirontott a fiúnak.
Allen könnyed mozdulattal félreállt, de meg is bánta, mert mögötte Daisy volt, aki még mindig a földön ülve próbálta kapkodva
összeszedni magát, Gareth meg pont felé tartott. Visszarántotta a vállánál fogva, és mikor az felé fordult, minden erejét
beleadta az ütésbe, ami a másik arcában landolt. A férfi, akár egy élettelen fadarab, kiterült az úttesten, és aprókat rázkódva
halkan káromkodni kezdett, és Allennek még a már nem élő őseit is mind leszidta.
Allen Daisyhez sétált, és leguggolt mellé, majd levéve magáról a fekete köpenyt, a lányra borította. Ő hálásan mosolygott fel rá,
könnyei közt.
-Kurva vámpír...- nyögte Gareth, miközben már sikerült négykézlábra támaszkodnia. Röhögni kezdett, és Daisyre nézett.- Nem
értem... hogy, hogy lehetsz ennyire hülye tyúk, hogy nem ismered fel azt, aki majdnem megölt.- röhögött tovább.