Mark érezte, hogy gond lehet, mert ilyennek még sosem hallotta Vix hangját. Villámgyorsan felöltözött, és rohant ki a parkba. Ahogy közeledett a fiúk felé, látta, hogy azok szomorúak, mégis dühösek egyben.
- Mi a fene történt?
- Daniel mondd el Te!
- Oké. Nem rég láttuk Mattet. A kocsijában ült, és Letty volt mellette. Ahogy megállt a lámpánál, láttuk, hogy egymás szájában vannak...
- A fenébe!!! Tudtam, hogy nem fog tudni megváltozni. Megölöm!
- Nyugi Mark! Ez nem megoldás!
- Tudom! A francba!
- Mi legyen? Elmondjuk Eve-nek?
- Még szép. Huginak tudnia kell róla, hogy mit művel az a rohadék!
- Ki mondja el Neki?
...
- Jó, majd én.
- Biztos vagy benne Daniel?
- Igen.

A srácok megbeszélték, ha Eve haza ér, Mark majd figyeli, hogy mikor megy ki esetleg, és Dan mikor tudja "elkapni", hogy beszéljen vele.
- És mióta tart, a rohadt életbe?
- Nem mindegy az? Hogy mersz csodálkozni, mikor Te sosem voltál híres a mély érzelmeidről?
- Mindig, mindent megadtam neked! A gyerekeinkre nem is gondoltál?
- A gyerekeim már nagyok. Mindig csak őket néztem! De már felnőttek.
- Gratulálok! Ez a hála, amiért mindenemet neked adtam!
- Mi a fene van? - kapcsolódott be Mark a szülei között folyó ordibálásba.
- Ezt én is szeretném tudni!
- Hugi, inkább menj fel a szobádba.
- Nem megyek. Sarah most hozott haza, és már a kertben hallottam, hogy ordibáltok!
- Gyerekek, hagyjátok, hogy ezt apátokkal beszéljem meg.
- Mi van? Csak nem takargatni valód van előttük? Mondd el nekik nyugodtan! Hisz azt mondtad, hogy már felnőttek. Édesanyátoknak kapcsolata van egy másik férfival.
- Tessék?
- Jól hallottad Marcus. Holnap beadom a válókeresetet. Így nem fogok tudni élni mellette.

Eveline kirohant a házból. Egyszerűen nem tudta, mit kezdjen magával. Nem akart hinni a fülének, képtelen volt tudatosítani magában, amit hallott. "Anya megcsalja Apát. El fognak válni. Nem lesz több közös kirándulás, se nyaralás. Mi van, ha elszakítanak Marktól? Azt nem élném túl... És ha el kell költöznünk? Mi lesz a barátaimmal? Mi lesz Victorral és Daniellel? És mi lesz Mattel? És ez a pad, ahol mindig ülünk... Vajon fogunk még itt hülyéskedni? És a suli? Másfél hét, és szalagavató. Utána érettségi. Mi lesz ha..."
- Szia Eve! Leülhetek?
- Szia Dan, persze.
- Mondanom kell valamit. Mi a baj? Te sírsz?
- Nem, nem sírok. Mondd csak, mit akarsz...
- Victorral sétáltam ma az utcán, és láttam Mattet, Lettyvel. A kocsijában. Smároltak.
- Hjajjj, Daniel! Féltékeny vagy?! Hogy tudsz kitalálni ekkora marhaságot?! A szüleim válnak, és te a féltékenységeddel traktálsz?! Hogy van pofátok ilyet kitalálni? Nem tetszik, hogy végre nekem is van valakim?! Vagy miért???
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy válnak a szüleitek! Sajnálom.
Oda lépett a lányhoz és átölelte. De Eve ellökte magától.
- Mért csinálod ezt? Mért kell Mattet bemártani előttem?!
- Nem hiszed el?
- Hát még jó, hogy nem...
- Akkor hol van most Matt? Hol van, amikor szükséged van rá?! Mit csinál ilyenkor, mikor veled kéne lennie, és átölelnie téged, hogy megnyugtasson? Ilyenkor mért én vagyok itt, és mért nem ő?! Hm?! Nem akarok kiabálni veled annak ellenére, hogy te kiabálsz velem, de nyisd már ki a szemed! Az a szemét azt csinál veled, amit akar! Bánt téged Eve, és én nagyon féltelek! Ne menj el! Ne menekülj! Hallod?!
- Dögölj meg Daniel a féltékenységeddel együtt! Egy önző állat vagy!

Eveline hátat fordított Danielnek, és elszaladt. Fogalma sem volt róla, merre megy, egyszerűen csak ki akart szaladni a világból. Valamikor éjjel tért csak haza, mert Mark addig hívogatta, amíg fel nem vette a telefont, s utána addig beszélt neki, míg meg nem ígérte, hogy haza megy.
- Na végre Hugi, hogy haza jöttél! Sarah is keresett már, hogy hétfőn jó lesz-e, ha elmentek báli ruhát nézni.
- Most le kéne szidnod, amiért eltűntem.
- Megértelek, ezért nem szidlak le. Anyáék válása, plussz Matt...
- Már te is kezded? Láttad?
- Én nem, de Daniel és Victor látták.
- Jóh, de nem vagyok rájuk kíváncsi.
- Rendben, ahogy jónak látod! Menj fel aludni! Jó éjt Hugicám!
- Jó éjt!

*****

Másnap reggel soha nem tapasztalt feszültség volt érezhető a konyhában. Eveline kinyitotta a hűtőt, majd azzal a lendülettel be is csukta.

- Nem eszel Kicsim?
- Apa, ne nyald a seggem.
- Tessék? Hogy beszélsz te velem?
- Soha nem szólítasz „Kicsim”-nek. Mindig Eveline voltam. Nem kell a színjáték azért, hogy veled maradjak a válás után.
- Szia Kicsim!
- Szia Anya!
- Bezzeg az anyáddal rendesen beszélsz! Én igazán nem értelek. Miatta ment tönkre ez a házasság.
- Tényleg így gondolod Apa? Gondolkozz el. Egy embernek nem csak pénzre van szüksége…
Mark, aki eddig csendben ült, és hallgatott, nem bírta tovább.
- A 17 éves lányotok érettebb, mint ti.

Mark is visszavonult a szobájába készülődni. Fél órával később, indulásra készen voltak.
- Elviszlek titeket.
- Nem kell. 5 perc múlva jön egy busz.
- De el fogtok késni…

 A testvérek nem várták meg a mondat végét, kiviharzottak a házból. Egy szó nélkül sétáltak el a buszmegállóig, és már épp le akartak ülni, mikor megállt mellettük egy autó, és Dan édesanyja kiszólt a kocsiból, hogy elviszi őket szívesen. A fiatalok beszálltak a kocsiba. Eve előre ült, a két fiú pedig hátul csendesen suttogott vmit.
- Eveline, ugye tudod, hogy bármikor átjöhetsz hozzám beszélgetni? És ugye tudod, hogy Sarah-t is bármikor felhívhatod?
- Köszönöm Mrs. Morrison, de jól vagyok.
- Rendben, de azért ne felejtsd el, amit mondtam.
- Oké.
- Itt is vagyunk. Szép napot gyerekek, este találkozunk!
- Szia Anya!
- Viszlát! 

Ekkor csatlakozott a csapathoz Victor.
- Eve én sajnálom, hogy pont tőlünk kellett megtudnod.
- Már te is kezded??? Victor, legyél szíves békén hagyni, nem hiszek nektek! Zárjuk le a témát! Csak azt nem értem, hogy miért vagytok ilyen rosszindulatúak, mikor egyszer végre boldog vagyok? Velem kellene osztoznotok a boldogságomban, és nem megpróbálni összetörni azt. Most megyek. Hányingerem van tőletek.
- Most mi lesz, Mark?
- Nem tudom.
- Daniel, valami ötlet?
- Csak úgy tudnánk elérni, hogy higgyen nekünk, ha lebuktatnánk Mattet. De annál ő sokkal okosabb, hogy ezt megengedje. Az féreg… Itt is jön.
- Hey, sziasztok! Eve cica merre kószál?
- Te rohadék! Láttunk tegnap Lettyvel a piros BMW-ben…
- Pfff… Tegnap otthon voltam.
- Hazudsz!
- Nyugi, Marco. Hagyd a fenébe.
- Addig nem nyugszom, míg le nem buktatlak, hogy a naiv húgocskám átlásson rajtad.
- Majd meglátjuk, haver, majd meglátjuk. 

Azzal kaján vigyorral az arcán elindult Eve-ék terme felé. Még volt 10 perce beszélgetni vele.
- Szia Drágám! Mi a baj? Szörnyen rossz a kedved.
- Anyáék válnak.
- Igazán sajnálom Kicsim.
Magához szorította a lányt, és megcsókolta.
- Ugye tudod, hogy szombaton lesz a bál. Ma még főpróba, és két nap múlva ott fogunk táncolni a nagyteremben. Mi leszünk a legszebb pár. Megígérem neked, ez lesz életed legjobb bulija.
- Mindig jó kedvre derítesz.
- Na ezt szeretem, mikor mosolyogsz.
- Szeretlek Matt! De most menj, mert nem soká itt a tanár.
- Én is téged! Megyek is, 3. órán együtt focizunk a ti osztályotokkal, a lányok meg együtt röpiznek. Remélem, hamar lecserélnek, hogy meg tudjam nézni, mit alkotsz.
- Rendben. Csókollak.
- Bye bye Baby!