Eve-nek nem ment a játék. A szülein járt az esze. Természetesen egy kicsit Matt-en is, akinek a viselkedését egész nap figyelte, de semmi különöset nem tapasztalt. Hallotta, amit a fiúk mondtak, de sajnos nem hallotta meg. Voltak benne rossz érzések, de vakon megbízott párjában.

Mark közben az egyetlen lehetőségnek azt tartotta, ha felhívja Nagyit, és megkéri, próbáljon meg beszélni Eve fejével. Tudta, hogy 8-ig a suliban lesz, mert ma van a tánc főpróbája, de később Nagyi fel tudja hívni a húgát.

Közben a suliban Eveline és Matt nagyon jól szórakoztak. A tánc természetesen nagyon jól ment, a tanár megkönnyebbült, de azért még kétszer elpróbáltatta velük a keringőt.

- Ez gyönyörű lesz. Ne feledjétek, holnap délután órák után megérkeznek a ruhák. Mindenki eldöntheti, hogy megvásárolja-e őket, vagy nem. Szóval fiúk, lányok, holnap háromkor találkozunk a portánál, és indul a ruhapróba. Remélem minden estélyit sikerült rendesen megcsinálniuk, és remélem senki nem fogyott, vagy hízott a méret-vétel óta.
- Jesszus, mennyit tud ez beszélni…
- Ne is mond…
- Valami gond van Ms. Spencer?
- Igazán semmi. Elnézést Tanár nő!
- Rendben. Akkor holnap találkozunk! Mindenkinek szép estét, és jó éjszakát! 

*****

 - Kössz, hogy haza hoztál.
- Kicsim, ez a minimum. Tudtad, hogy nem soká három hónaposak leszünk?
- Persze. Én is számolom.
- Bál után van kedved nálam aludni? A szüleim ma délután elmentek Cambridge-be apám nővéréhez. Ők is kikapcsolódnak, plussz még a gyerekeket is látják. Egész hétvégén egyedül leszek.
- Persze, alhatok nálad. De ugye tudod, hogy én még senkivel…
- Ne folytasd. Tudom. Nem lesz baj, megígérem.  
- Rendben. Holnap találkozunk a suliban.
- Jó éjt Baby!
- Jó éjt! 

- Mi a helyzet Hugi, hogy ment?
- Minden oké. Szép lesz a tánc.
- Mi is elmegyünk szombaton a bálba.
- Ki az a „mi”?
- Hát a srácokkal.
- Jah, értem.
- Meg szeretnénk nézni. Majd’ elfelejtettem. A Nagyi hívott, mondta, hogy még megpróbál később felhívni.
- Köszi, akkor felmegyek a szobámba. Kell egy kicsit tanulnom holnapra, és közben várom a hívást.
- Nem eszel valamit?
- Nem kell.
- Tudom, nekem sem. Amúgy Apa átköltözött a vendégszobába. Nem szóltak egész délután egymáshoz. Szar helyzet, de talán egy fokkal jobb, mintha ordibálnának.
- Jó éjt!
- Szia Eve!

 Eve felért a szobájába, levetkőzött, beállt a zuhany alá, és épp kilépett, mikor meghallotta, hogy csörög a telefon.
- Szia Nagyi!
- Szia Kicsim! Hogy vagy Drágám? Hallottam Édesanyádékról, és Mark mondta, hogy valami nincs rendben veled meg a srácokkal. Mi történt?
- Jajj Nagyi, a fiúk megpróbálták beadni nekem, hogy látták Mattet Lettyvel. Letty a suli nagy k…-ja. De Matt biztos nem csinálna ilyet velem. Nem soká három hónaposak leszünk, és már ismerem annyira, hogy észre vegyem, ha máshogy viselkedik, ha történt valami vele, vagy ha tett valamit!
- Lassabban szívem. Miből gondolod, hogy ismered már annyira, hogy vakon bízz benne, mikor nem bízol azokban a fiúkban, akikkel együtt nőttél fel?
- Nagyi tudod mióta Mattel vagyok, kevesebb időm volt rájuk. Azon kívül nekik nincs kapcsolatuk. Szerintem csak irigyek, és össze akarnak vele ugrasztani.
- Emlékszel, mit mondtam neked a nyáron?
- Mire gondolsz?
- Azt mondtam, adj esélyt Mattnek, de járj nyitott szemmel, és bízz a barátaidban.
- Ne zavarj össze Nagyi. Azon kívül Matt megkért, hogy aludjak nála szombat este. Ideges vagyok picit.
- Ha úgy érzed, nem vagy rá kész, és ő nem az a srác, aki megérdemel téged, akkor ne tedd. De ha úgy érzed, megbízhatsz benne, akkor vágj bele, csak vigyázz, meg ne égesd magad, mert az mindig nagyon fáj.
- Köszönöm Nagyi! Szeretlek! De most mennem kell tanulni!
- Menj csak. Én is szeretlek, és bízom benn, hogy képes leszel felnőttként dönteni. Vigyázz magadra!
- Te is Nagyi! Szia! 

*****

Másnap délután, mikor Eve a tükör előtt állt talpig fehérben, a lélegzete is elakadt. Gyönyörűnek látta magát. Nem szereti különösebben a nőies cuccokat, de most még ő is elképedt. Egyszerű ruha volt fűzővel, amit csipkével díszítettek, szép esésű szoknyával, aminek az alján szintén csipke volt. Ahogy állt a tükör előtt, leengedte haját, és elkezdett vele játszani, hogy is kellene feltűznie. Bízott benne, hogy Sarah segít neki, hisz ő nem ért ezekhez a dolgokhoz. Hirtelen megijedt, mert érezte, hogy valaki hátulról átkarolja a derekát, de megnyugodott, mikor Matt képét látta a tükörben.
- Istenem, de gyönyörű vagy!
- Köszönöm! Te sem panaszkodhatsz! Téged sem láttalak még öltönyben.
- Csak miattad, mert amúgy gyűlölöm. Nem értem Apám hogy tud minden nap ebben feszíteni!

 A fiúk közben kint öltek a parkban, és Eve-ről beszélgettek.
- Mit mondott Nagyid?
- Nem sikerült meggyőznie a húgomat, de azt mondta, a bogarat biztosan bele ültette a fülébe. Ő van a legnagyobb hatással rá. Egyébként Daniel, ha már így összegyűltünk, kérdeznénk valamit. Mostanában Victorral sokat beszélgettünk. Te sem vagy a régi.
- Úgy néz ki, lassan vége a giminek, és széthullik minden. Mi is széthullunk.
- Ne mond ezt Vix! Nincs semmi különös srácok, csak hogy őszinte legyek megvisel ami Eveline-nel történik.
- Minket is, hidd el, de nem vagyunk olyan állapotban, mint te. Más nincs?
- Semmi. Kissé kedvetlen vagyok. Ennyi.
- Rendben. Bemegyünk a pályára?
- Biztos tele van, mert péntek van.
- És ez minket mikor zavart?
- Igazad van Vix, soha.
- Hajrá fiúk! Nekem is hiányzik a húgom, de épp a fehér ruhájában feszít, azt hiszem. Abban pedig nehéz lenne ráállni a deszkára. 

*****

Eve másnap délután Sarahnál rágta a körmeit.
- Na, hogy tetszik? Légyszi, nyisd ki a szemed, és nézz bele a tükörbe!
- Huh… Nem semmi! Nagyon ügyes vagy. ÁÁÁÁÁ!!!!! Köszönöm, köszönöm, köszönöm!!! Ez csodás lett. Akkor most mondd el, mit tettél.
- Először is, elöl egy kicsit megemeltem a hajad, hogy hercegnős legyél, majd kb. a fejed tetejénél megtűztem. A többit kihagytam, és besütöttem. Egyszerű, de csodálatos.
- Nagyon szép lett. Büszke lehetsz magadra!
- Remélem olyan csodás estéd lesz, amilyennek megálmodtad!
- Én is remélem! Rohanok, mert még ki kell sminkelnek magam.
- Ha gondolod…
- Még azt is megtennéd?
- Danielt soha nem tudtam sminkelni.
- Érdekes lett volna, ha megengedte volna.
- Az már biztos.
A lányok jót nevettek, ahogy elképzelték Danielt kisminkelve. Eve sminkje szolid lett, de szép. Illett az egyéniségéhez, és természetesen a fehér ruhához is, valamint a méregzöld estélyihez is, amit a tánc után szándékozott viselni. Sarah tanácsokat is osztott az este bál utáni részével - vagyis Mattel - kapcsolatban.

 Hat óra körül a kis deszkás lány fehér ruhában, gyönyörű hajjal lépkedett a lépcsőn. Bátyja meg sem ismerte testvérét.
- Gyönyörű vagy!
- Köszike. Mehetünk?
- Persze. Anyáék csak egy óra múlva jönnek, és valószínű a tánc után le is lépnek.
- Ez van. De most nem akarok erre gondolni. Jól akarom érezni magam.
- Aztán össze ne törd magad ebben a cipőben!
- Már megedződtem a próbák alatt!
- Mattel mi a helyzet?
- A vezetésre koncentrálj bátyus. Amúgy minden oké, jól megvagyunk. Este nála alszok.
- Na nem! Biztos hogy nem! Arról ne is álmodj!
- Ne szólj bele!
- Ne tedd, de tényleg ne. Nagyon korai még, és nem hiszem, hogy megérdemel téged.
- Ezt én hagy döntsem el. Ne veszekedjünk. Nem akarlak téged is elveszíteni.