- Szeretettel köszöntök mindenkit a 2007/2008-as végzős bálban. A nyitótánc hagyományainkhoz híven az angol keringő lesz, ami szűk egy órán belül kezdetét veszi. Később minden osztály adni fog pár perces műsort. Addig kérem, foglalják el helyeiket a galérián, illetve az elhelyezett székeken. Kamerát használni természetesen megengedett, de mi is szerződtettünk egy videóst, tehát ha úgy gondolják, nyugodtan élvezzék gyermekeik, illetve rokonaik műsorait, hisz jövő héten megvásárolható lesz az est anyaga dvd-n.
- Mark, egész este nem láttam Mattet.
- Daniel is eltűnt. Talán épp egymással vannak elfoglalva.
- Kössz Victor, jó poén volt.
- Ne haragudj! Nagyon szép vagy Eveline!
- Kössz. Szóval Mark, láttad valahol Mattet?
- Láttam, mikor megjött, de annak már másfél órája. Két haverjával volt, Whiskyt iszogattak a parkolóban.
- Jajj, ne. Akkor megnézem ott őket.
- Elkísérjelek?
- Nem kell, köszi.

Eve az iskola melletti parkolóba ment, de nem látta se Mattet, se a kocsiját. Végül meglátott egy furgont. Emlékezett rá, hogy egyszer azzal látta barátját közlekedni, és hogy az autó az édesapjáé. Mikor közelebb ért, három alak körvonalát látta meg. „Nem hiszem el, hogy épp most beivott a haverjaival. Kevesebb, mint egy óra múlva kezdődik a tánc.” Eve kinyitotta a kocsi ajtaját, és meglátta Mattet félmeztelenül. Jobb oldalán Letty ült melltartóban, ő pedig épp az ölében ülő, félmeztelen Lindsay-vel csókolózott.
- Matt…
- Kicsim. Ne haragudj, ez nem az, aminek látszik.
- Matt, minden amerikai filmben ezt a szöveget mondják a pasik. Állj elő azonnal valami értelmes magyarázattal.
- Még hogy én magyarázkodjak neked??? Három hónapja vagyunk együtt, és még nem voltál képes széttenni a lábaidat. Máshonnan kellett megszereznem, amit tőled nem kaptam meg.
- Hát ennyi lettem volna? Ezt most nagyon elcseszted. Szembe szálltam a barátaimmal miattad. Te szemét… Meg ne lássalak még egyszer az 50 méteres körzetemben!
- Jajj, hagyjuk már. Hétfő, legkésőbb kedden könyörögni fogsz azért, hogy újra járjak veled.
- Nagyot tévedsz. Gyűlöllek!

Eve beszaladt az iskolába, átverekedte magát a tömegen, és kiment a hátsó kijáraton. Tudta, hogy ott senkivel nem fog találkozni, hisz ilyenkor ki lenne a kosárpályán, mikor bent már javában folyik a buli?! Megállt a lépcső alján, levette cipőit, és épp le akart ülni, mikor valaki megszólalt.
- Én a helyedben nem tenném. Koszos lesz a gyönyörű ruhád. Te sírsz? Segíthetek valamit?
Daniel a félhomályban csak nagyjából látta a lány arcát, nem ismerte fel Eve-t.
- Dan, én úgy sajnálom, hogy nem hittem nektek!
- Eveline?
- Igen, én vagyok. Most találtam meg Mattet Letty-vel és Lindsay-vel a parkolóban. Hagy ne mondjam, mit csináltak épp.
- Nagyon sajnálom. Gyere ide.
Daniel átölelte Eve-t, leült a lépcsőre, és az ölébe ültette. Pár percig hallotta csak a sírást, lassan megnyugodni látszott a lány.
- Most kivel fogok táncolni?
- Mrs. Lewis tanította a táncot?
- Igen.
- Akkor velem.
- Tessék?
- Tavaly nekünk is ő tanította. Kizártnak tartom, hogy a vén boszorkány új lépéseket talált volna ki. Állj fel. Csak próbáljuk meg.
- Rendben.
- Mennyi időnk van?
- Fél óránk.
- Oké. Várj csak!
Dan elő vett egy zsebkendőt, és megtörölgette a lány arcát.
- Sarah sminkelt?
- Honnan tudod?
- Voltunk egyszer egy esküvőn, ahol a nővérkémnél eltört a mécses. Fél óráig zokogott, de mikor abba hagyta, a sminkje ugyan olyan gyönyörű volt, mint előtte. Mintha mi sem történt volna.
- Értem.
- Elmosolyodtál!
- Nem is.
- Dehogynem!
- Nem, ez nem igaz.
- Rendben, akkor most sem mosolyogsz, ugye?
- Na jó, lehet egy kicsit.
Daniel hátrébb lépett kissé. Igazából most volt csak ideje megcsodálni a lányt. Csak nézte, de nem jutott szóhoz.
- Na most meg mi van?
- Annyira gyönyörű vagy. Soha életemben nem láttam még ilyen szépet!
- Hazudsz!
- Dehogy hazudok, buta csitri! Azon a szemét dögön meg túl leszel könnyen, hidd el!
- Remélem. De előbb még bocsánatot kell kérnem Vixtől, és a bátyámtól is.
- Gyere, táncoljunk.

Háromszor eltáncolták villám gyorsan a keringőt. Igaz, először Dannek gondjai akadtak Eve cipőivel, mert rendesen megtaposta őket, de harmadjára már hiba nélkül ment. Eljött az idő, hogy beálljanak a kezdéshez. A két fiatal átrohant a sulin, el a nagyterem bejáratáig.

- Épp időben Ms. Spencer!
- Elnézést Tanár nő!
- Hol van a párja?
- Lerobbant. Helyettesítheti Daniel?
- Mennyire emlékszik a tavalyi táncra fiatalember?
- Teljesen Tanár nő!
- Akkor jó, mert idén is azok a lépések vannak, de kérem, ezt ne mondja el senkinek.
- Nem fogom.
- Indul a zene, menjetek.

- Nézd Vix, elkezdődött a tánc! Anya, apa, épp időben.
- Mark! Az ott nem Matt a húgod mellett.
- Úristen! Az Daniel! Ebből katasztrófa lesz.
- Az enyhe kifejezés, itt az armageddon.
- Fiúk, csendesebben. Nézzétek, milyen gyönyörű a lányom! Szebb, mint én voltam, amikor férjhez mentem.
- Jah. És ennek nem lesz válás a vége.

A tánc gyönyörű volt, és Victor jóslata ellenére Daniel hibátlanul táncolta végig a keringőt. Senki nem vette észre, hogy közben Eve és Dan számára megszűnt a külvilág, és csak egymást nézték. Daniel ragyogó szemekkel nézte párját. Miután lementek a műsorok, és már Eveline is átöltözött smaragdzöld estélyiébe, tovább táncoltak. Nem zavarta őket, hogy egy idő után már szinte mindenki kidöglött, és csak ültek, és beszélgettek, ők még mindig táncoltak. Mattnek a hírét sem hallották, és a lány már el is felejtette a történteket. Még ha csak kis időre is, de megszabadult a szörnyű látványtól, ami a fejében zsongott. Az sem zavarta őket, mikor a zene átment lassúba, ugyanúgy folytatták a táncot. Eveline Daniel karjaiba bújt, úgy érezte, ott biztonságban van.
- Van kedved sétálni? Nem akarok itt maradni!
- Persze, gyere, menjünk ki a parkba. De ugye jól vagy? Sok minden történt ma veled.
- Semmi baj, csak menjünk innen.

Ahogy kiértek a közeli parkba, mintha nem tudnák abba hagyni, ismét elkezdtek táncolni.
- És én ma le akartam vele feküdni. Jó nagy barom vagyok.
- Ne gondolj most erre, jó? Lesz még időd értékelni magadban a dolgokat, levonni a következtetést, és felismerni, mit kellett megtanulnod most.
- Igazad van.
Eveline olyan szépen mosolygott a fiúra, hogy az nem bírta tovább és megcsókolta a lányt. Eve kissé meglepődött, de annyira jól esett neki, hogy visszacsókolt. Ez nem olyan vad volt, ahogy Matt mindig letámadta, hanem nagyon is gyengéd. Épp, hogy egymáshoz értek ajkaik, és mégsem választhatta volna el őket senki.

- Visszamegyünk? Szeretnék haza menni.
- Persze. Haza vigyelek? Anya kocsijával jöttem, és esküszöm, egy kortyot sem ittam.
- Elhiszem, és megköszönném.
- Rendben.

Az este folyamán többé szóba sem került a csók, ami a parkban történt. Sőt, másnap sem, amikor kimentek a pályára, és a következő héten, hetekben sem. Egyikük sem merte szóba hozni az esetet. Minden úgy volt, ahogy régen, addig a napig, amíg Eve érdekes bejelentéssel állt elő a karácsonyi szünetben.