- Nem gondoltam, hogy ilyen unalmas repülni.
- Eveline! Wáááááááááá!!! De jó, hogy itt vagy! Már úgy vártunk!
- Natalie, te semmit nem változtál! Ugyanaz a gyönyörű fekete haj, és ugyanaz a mindig mosolygó barna szempár. Csinos vagy.
- Te is nagyon szép vagy! De most menjünk.
- Mr. Hudson, Mrs. Hudson, jó napot!
- Azt hiszem, maradjunk a Ted-nél és az Allyson-nál, hisz együtt fogunk lakni.
- Rendben, köszönöm, és előre is köszönök mindent!
- Gyertek, lányok, menjünk. Biztos nagyon fáradt vagy Eve!
- És, mit csináltál a gépen?
- Megnéztem a bálról készült dvd-t, és a képeket is, amiket Danieltől kaptam. Szerencsémre elaludt a mellettem ülő öreg pasas, úgyhogy jól kibőgtem magam. Utána írtam egy dalt, azon még többet bőgtem, és már meg is érkeztem.   
- Mi ez a sok sírás?
- Elmesélem, ha haza értünk. Vagyis hozzátok.
- Nyugodtan mondhatod úgy, ahogy szeretnéd. Remélem jó lesz itt neked.

A hely, ahol Natalie-ék éltek, hasonló volt, mint Oxford kertvárosa. Eve-nek nagyon tetszett a környék. A ház nem volt olyan nagy, mint az övéké, de így is volt benne három szoba. A lány a Natalie szobája mellett lévőt kapta meg. Nem volt túl nagy helység, de nagyon tetszett neki. Volt benne egy kétszemélyes ágy, egy szekrény, íróasztal, tv, és egy könyvespolc, rajta egy mini hifi, hogy tudjon zenét hallgatni.
- Szia! Bejöhetek?
- Persze. Natalie, alszol nálam?
- Én is ezt szerettem volna.
A lányok hajnalig beszélgettek. Eveline mesélt a szüleiről, Mattről, a fiúkról, Danielről, és mindenről, ami az elmúlt másfél évben történt vele. Natalie elmondta, hogy egy éve van barátja, aki egy bandában dobol, és Thomas a neve. Nagyon jó viszonyban van a zenekar tagjaival, mindig velük lóg. Neki sem volt soha egy barátnője sem, Eve-n kívül. Elmesélte, hogy a banda nagyon jól halad, pár hónap, és kijön az első videójuk. Elég gyakran lépnek fel, egyelőre csak klubbokban.
- Azt hiszem, aludni is kellene egy kicsit, hisz nem soká feljön a nap. - Mikor kezdődik a suli?
- Csak egy hét múlva.
- Király. Akkor „jó éjt”! 

*****

Lassan eltelt az egy hét. Nat néha lelépett Tomhoz, addig Eve a szobáját rendezgette, illetve e-mailezett, vagy MSN-ezett az otthoniakkal. Az elmúlt egy hétben nagyon sokat gitározott, és nagy szerencséjére szinte semmit nem felejtett. Még mindig olyan szépen játszott, mint régen. Már fel volt készülve egy unalmas péntek estére, amikor Nat hirtelen kopogás nélkül bevágódott a szobájába.

- Tom bandája ma este fellép egy kis klubban. Van kedved elmenni?
- Hát persze. Ez nem is kérdés.
- Akkor készülődjünk.
A lányok nekiestek a hajuknak, majd egy pici sminket pakoltak magukra. Az egész nem tartott tovább fél óránál.
- Kész vagyok, Eve.
- Én is.
- Látom a stílusod egyáltalán nem változott.
- Látom neked egy kicsit igen.
- Hát, eldobtam a bő nacikat, és farmer-szerelmes lettem.
- Én nem tudtam még kinőni ezt a szokást.
- Igazából azért áll jól neked, mert így is kiemeli a nőiességedet. Ha egy XL-es pólóval vennéd fel, az nem lenne jó. De ebben a kis fekete spagettipántos cuccban igazán szép vagy.
- Köszike. Van egy fűzőm is, fekete, azt viszont csak a fekete nacimmal tudom felvenni. Akkor nagyon sötét vagyok.
- Ma estére ez tökéletes lesz! Menjünk, a fiúk már biztos várnak.
- Na végre! Már úgy hiányoztál!
- Szia Kincsem! Eve, ő itt Tom, a barátom, a dobos. Az ott Dylan, az énekes, és David a basszusgitáros. És ő… ő ki?
- Ő Kev, a szólógitáros, de sajna csak kölcsönbe kaptuk. Nem tudjuk mi lesz. Nem találunk senkit, aki jól játszik, értelmes, és hasznos tagja tudna lenni a zenekarnak.
- Eve szólógitározik.
- Nem igaz, két éve abbahagytam, és az elmúlt egy hétben kezdtem csak újra. Nem elég gyorsak még az ujjaim.
- Na azért mutass valamit.
- Hagyd békén Tom, egy csaj nem kell.
- Dylan, ne légy ünneprontó, csak kíváncsi vagyok.
- Oké, mit játsszak?
- Metallica?
- Rendben.

Eve a kezébe vette Kev gitárját, és egy percig csendben ült, kezében tartva a hangszert. David mellé ült, Tom és Natalie pedig figyeltek. Csak Dylan nem nézett még fel azóta, hogy a lányok megjelentek. Eve nem is nagyon látta az arcát. Tomnak ugyanolyan fekete haja volt, mint Natalie-nak, és ugyanolyan barna szeme is. Davidnek barna haja volt, és barna szeme. Kev is hasonló adottságokkal rendelkezett. Mindegyik fiú elég magas volt, bár Eveline mellett szinte mindenki magasnak számított. Nagy levegőt vett, és elkezdett játszani. Az elején megremegett a keze, és egyszer mellé is nyúlt, de utána fantasztikus volt. David elkezdte mellé játszani a basszust, Tom pedig dobolt a kezével. Mivel a dobszerkója már kint volt a színpadon, ezért csak ez az egy lehetőség maradt. Dylan halkan elkezdett énekelni. Néhány perc telhetett el, amikor mindenki levette kezét a hangszerről, Dylan is elhallgatott, mert egy hosszabb szóló következett a dalban, amit természetesen Eve-nek kellett játszania. Annyira bele feledkezett, hogy észre sem vette, hogy a fiúk már abba hagyták. Dylan ekkor nézett fel először. Valahogy a lelkéig hatolt, annyira szépen játszott a lány. Ránézett, és nem tudta a szemét levenni a róla. Ő ezt megérezte, és visszanézett a szőke hajú, zöld szemű fiúra.
- Tényleg nem játszol rosszul.
- Dehogynem. Sokat kellene nekem még fejlődnöm. De azért kössz.
- Csak nem te is a zeneművészeti miatt jöttél ide?
- De igen.
- Dylan vagyok.
- Én meg Eveline.
- Bocs, hogy bunkó voltam. Nem ellened irányult. Nincs jó kedvem. Nem tudom, mi van velem…
- Nem gond, felejtsük el.
- Figyi, ha van kedved, vasárnap délután ugorj be a próbánkra. Natalie elkísér, ő tudja, hol van a próbaterem. Holnap pihi lesz a buli miatt.
- Meggondolom. Köszike.
- Na Dylan, ne udvarolj, hanem told ki a segged a színpadra.
- Fogd be David.
- Én is szeretlek cica-micám.
- Ezek mindig ezt csinálják, Nat?
- Igen, majd megszokod. Kis bolondok, de lehetetlen nem szeretni őket!
- Tom nagyon aranyos!
- Tudom, ezért szeretem! És mi a véleményed Dylanről?
- Mi lenne?
- Láttam, hogy egymásra néztetek, mikor gitároztál.
- Semmi. Egy taplónak álcázott kisgyerek. Egyébként meg tudod, hogy nekem most felejtenem kell. Kizárt, hogy az elkövetkezendő x hónapban akarok pasit.
- Mintha Dylant hallanám. Hasonló dolog történt vele, mint amit a Matt gyerek művelt veled. David a mókamester hármuk közül. Kev-et abszolút ma láttam először, de szerintem nem is fogom túl sokat. Dylan egy kicsit visszahúzódó srác, olyan művészlélek féle, bár épes megőrülni is. Persze csak jó értelemben. Na jó, menjünk ki a tömegbe, tombolni akarok.

*****

Másnap délután Natalie természetesen Thomasnál volt, Ted és Allyson pedig meglátogatták a szüleiket. Eve zenét hallgatott, netezett, de azt is megunta, úgyhogy görkorit húzott, és elszáguldott otthonról. 15 percnyi gurulás után talált egy pályát. Nagyobb volt, mint az Oxfordi, de valami ugyanolyan volt: ezt is csak fiúk használták. Eveline vett egy nagy levegőt, és bement a pályára. Ahogy siklott befelé, látta a furcsa tekinteteket.
- Mit keres itt egy csaj?
- Nem mindegy az neked?
- Nem.
- Pedig jobb, ha hozzászoksz a látványomhoz.
Egyik „akadálytól” a másikig ment, a fiúkat megalázó magabiztossággal, és ügyességgel. Végül egy óriási félcsőhöz közeledett, amiben valaki épp gördeszkázott, de jól megfértek egymás mellett. Mikor mindketten lefelé indultak, és elmentek egymás mellett a cső alján, akkor vette csak észre a lány a már látott szőke hajat, és a hozzá tartozó gyönyörű zöld szempárt. Mindketten ismét a cső tetején voltak.
- Te itt?
- Ennyire bántja a szemeteket?
- Mióta csinálod?
- Amióta az eszemet tudom.
- Csak kori?
- Nem. Gördeszkázok is.
- Na, gyere le, hagy lássam azt is. Kell a cipőm?
- Nem, kössz. Zokniban is megy.
- Bátor vagy.
- Csak gyakorlott.

Eve levette a korit, ráugrott a deszkára, és már suhant is vele. Közben a pályán lévő fiúk átjöttek a félcsőhöz, és Dylan mellé álltak.
- Ismered?
- Tegnap este találkoztam vele először. Állítólag angol. Gitározik is.
- Anyám! Láttál valaha még egy ilyen vagány csajt?
- Soha. És ez nekem furcsa.
- Látszik, hogy nem amerikai. Az amcsi csajok csak a műkörmükkel törődnek. Nálunk nincsenek ilyen lányok. És a durva az, hogy ha igazán megnézed, akkor látni fogod, hogy nem csak vagány csaj, de még szép is. A fenéket! Nagyon szép. Nem, Dylan?
- Elmegy.
- Elmegy? Te megőrültél. Az agyadra ment Linda.
- Talán. De most hagyjál. Fáradt vagyok. Kisasszony, visszakaphatnám a deszkámat?
- Tessék.
- Kössz. Jó vagy. Szia!
- Hello! Na, mi van? Be akartok még szólni?
- Gyere bármikor, szívesen látunk a pályán.
- Ez a beszéd, kössz srácok. De most megyek én is.