Sol idő 14150. Centra-rendszer. Centra 1.

Nem nagy rendszer volt, mindössze 16 bolygó és holdjai alkották. Mélyen bent a spirál 6. karjában, félúton a Therra és a Trák Birodalom között. Nem volt nagy, de erős. Évezredek óta, a Bukás utáni évek alatt a Koalíció többször is megpróbálta elsöpörni az útból. De minden alkalommal csúfos vereséget szenvedtek attól az ellenségtől, kit már legyőzöttnek tekintettek. Akármekkora erővel is jöttek, képtelenek voltak megsemmisíteni a Sol flottájának maradékát, kik a Sator Csata után ide húzódtak. Nem voltak akkor még sokan... alig pár száz hajó. Az, ki idehívta őket, nem értett az űrcsatához, viszont a szárazföldihez igen. A hajók behúzódtak a bolygók közé, az utánuk merészkedőkre szörnyű vég várt. A 16 bolygón és - azok összesen 60 - holdján elhelyezett tüzérség össztüzébe futottak. Jópár próbálkozás után feladták, csak zaklatni próbálták az ott élőket. Sikertelenül. A Centra-rendszer adott otthont a Sol Köztársaság idején a legnagyobb gyáraknak és kiképző központoknak. Itt volt a Flotta támaszpontja,
így még időben jelentős védelemmel látták el. Eme védelem az idő múlásával egyre erősödött, mígnem egy napon az egész rendszert pajzsok védték. A pajzsokon belül állomások egész hada várta azt, aki áttör... Erre nagyon ritkán került sor, és a behatolók csúfosan megjárták. Mindenki... a rendszer 160 milliárd lakója - mindenki katona volt... Harcos, elszánt nép lettek, akik egy célért erősödtek minden évben: Bosszút állni a Solért, és elérni a Therrát. Egyszer már megpróbálták. Akkor kudarcot vallottak.
Lassan eljön az az idő, mikor ismét megkísérlik. De most más foglalkoztatja a Tanácsot. Valami készül a Csillagok közt, de még nem tudják, mi. Furcsa jelentéseket kaptak. A trákok szokatlanul erős hajóforgalmat bonyolítanak a rendszereik határán, hogy miféle hajók ezek, még nem tudják. De bármikor megtudhatják...

- Uram! Csapatösszevonásokat észleltünk a Ved, a Nekron, a Tallos és az Illinai rendszerek határain. Valamint a Wredwn flotta is mozgósít. – jelenti az egyik felderítő - az idősödő kora ellenére még mindig harmincnak kinéző embernek - a Vezérnek.

- Egyéb, fiam? – kérdi a szólított.
- Igen uram. A Trák I. csapásmérő erőt a Therra körzetébe irányították.
- Igen?.............. R 176.- os kémholdat aktiválni. Lássuk csak, mi is folyik arrafelé. – szólt nyugodtan a két méter körüli, látványosan izmos, sötét, rövid hajú, kék szemű alak. Eme pár mondatot 170 évnyi katonai tapasztalat mondatja vele, melynek lényege: Amíg nem tudod, mi van, ne tégy semmit...

Az egyik képernyő megelevenedik a vezér előtt, és ő döbbenten nézi végig, amint a Galaxisban félelmetes erőt képviselő trák flotta-egységet mindössze öt hajó tönkrelövi. Majd még hitetlenebbül nézi végig a Szövetségi Flotta kirajzását a Galaxisba. Hát eljött ez a nap is... Végre! Az előtte lévő kom váratlanul csipogni kezd. Gyorsan felkapja. A gyenge, kódolt, de számára így is érthető jelzés biztosítja arról, hogy a várakozás ideje véget ért. Bár szemei tágra nyílnak a parancs indítójának nevén... Majd gyorsan eszébe idézi a Sol történelmének eme alakját és már nem is csodálkozik annyira. A vele szemben álló katona kerek szemekkel nézi a Vezér arcán megjelenő huncut mosolyt. Ilyet még nem látott. De jót nem jelenthet...
- Fiam, hívja össze a Tanácsot!
- Igenis.

Alig tíz perc, és a Centra legöregebb tisztjeit magába foglaló Tanács összegyűlt. A Vezér feláll. Hangja csendes, de hatása így is jól mérhető. A kis teremben szinte szikrát vet a gyűlölet és a határtalan öröm. Régen gyűltek már így össze, akkor egy kisebb háború miatt. Most is hasonló lehet az ok...
- Uraim! – kezdi csendesen, keresi a szavakat, majd gyorsan, katonához méltón folytatja - háborúba megyünk a Koalíciós Erők ellen.
- De ehhez kicsi a Flotta. – szól egy döbbent tiszt.
- Kalózkodni fogunk. – jön a válasz.
- Hogy érti ezt, uram?
- Uraim! Általános mozgósítást rendelek el. A flottának kiadom a parancsot, a Koalíció utánpótlási vonalainak haladéktalan támadására. Illetve utasítom, hogy minden kereskedelmi hajót fogjon el, és kísérje valamelyik kikötőnkbe.
- De miért? – kérdi az előbbi akadékoskodó admirális, a Flotta parancsnoka.
- A Therra kitört. – szól halkan a Centra teljes haderejének korlátlan ura. Szavai hatására előbb döbbent csend, majd hatalmas ujjongás tör ki a kis teremben. Hisz mindenki erre várt...

Pár perc múlva a Centra rendszerben mindenki a hangszórókra és a képernyőkre figyel. A képernyő megelevenedik és egy csinos hölgy jelenik meg rajta. Most nem a látványa vonzza a tekinteteket, hanem a már jóval korábban beharangozott hír, hogy a tanács összeült.
- Hölgyeim és uraim! – kezdi a nő. – A Tanács elrendelte az azonnali és teljes mozgósítást. Indoklás: most végre visszavághatunk a Bukásért. Az elveszettnek hitt Therra Hadereje a mai napon sikeres kitörést hajtott végre, és szétrajzott a Galaxisban, hogy újra felállítsa a Solt. Most nekünk is menni kell. Végre megütközhetünk ősi ellenségünkkel, a Trák Flottával. Mindenkinek jó szerencsét és dicső halált!

Felbolydul az egész rendszer. A bolygókról sorra szállnak fel a szállítóhajók és a cirkálók, hogy mielőbb megkezdhessék végrehajtani feladatukat... de előtte még van egy kis elintéznivalójuk. Elhallgattatni azt az erődöt, ami időben figyelmeztetni tudna bárkit is a mozgásukra. Elhallgattatni mindörökre a pajzs túloldalán lévő kisbolygó helyőrségét...

Taron 17. a Centra rendszer határán.

- Mi a kénköves Treen isten nyila folyik itt?! Mi ez a vészriadó a trák éj kellős közepén? Melyik agyatlan szórakozik velünk? - lép dühösen - a legszebb és legmélyebb - álmából felébresztett trák parancsnok a vezérlőterembe. Nem kell félnie semmitől, hisz egy kisbolygónyi katona áll rendelkezésére, elég erős lég- és bolygóvédelemmel kombinálva. Ki támadna meg egy trák helyőrséget?!
Senki sem olyan őrült. Azok meg ott a Centrán nem fogják kidugni az orrukat...

- Megsemmisült az adó!! – kiált félelemtől reszkető hangon a híd őrtisztje – Ellenséges csapatok szálnak partra bolygószerte.
- Kik azok?
- A Sol egyenruháját viselik uram! Megtámadtak minket!!!!
- A Sol nem létezik fiam, nyugodjon meg, biztos csak gyakorlat lesz. – optimistásodik az öreg trák, majd nyugodtan a szeméhez emel egy távcsövet, amely a bolygóvédelem is használ. Elakad a lélegzete a látványtól. A helyőrsége körül a Sol jellegzetes cirkálóinak ezrei álnak pályára, miközben kizúdítják magukból a leszállóegységek tömegét. A bolygón néhány percen belül több a centrai katona, mint a trák.

- Kapcsolatot a Támadókkal! – szól a tiszt, ő már megértette, hogy csak így tudja megmenteni harcosai életét a teljes pusztulástól - Megadjuk magunkat.
Eme mondat után a centrai hajók szétrajzanak a Galaxisban, hogy teljesítsék első küldetésüket. Elvágják a flottákat az életet jelentő utánpótlástól. Már tudják, hogy a jelet vette a Liga is. A legnagyobb kereskedelmi szervezet, ami létezik. De azt csak ők tudják, hogy mi lesz a Liga következő lépése. Mindenhol, ahol hajói járnak, váratlanul leáll a Liga közlekedése, hajói haladéktalanul leszállnak, vagy el sem indulnak. Nem csak a teherforgalmat, de még a személyszállítást is felfüggesztik. Nem indítanak sehova semmit. Az ok a régmúltban gyökerezik. A Liga előző neve a Sol Teher - és Személyszállítási Vállalat volt.

TK. 14 – 657 – 190. számú Trák Kolónia. Peremvidék. Tenoár rendszer.

 Mikor idejöttek, a Nagy Háború után nem találtak itt senkit, hisz szinte lakhatatlan volt ez a hely. Ők formálták, alakították számukra lakhatóvá. Az alig pár száz családból álló kezdeti kolónia lassan benépesítette az egész bolygót. Mára már több millióan vannak. Fejlett gyárakkal, erőművekkel, hadsereggel. Mindennel, ami ilyen távol az Anyabolygótól - a Trákártól - szükséges ahhoz, hogy életben maradjanak. Eddig semmi gond nem volt, s minden nap jelentettek haza, de most valahogy elmaradtak a jelentések...
A zavarban ez eddig senkinek sem tűnt fel, de most már hiányzanak. Az archívumban mindössze egy üzenetet találtak, mielőtt ideküldtek volna egy hajót. Valami zagyvaságot egy idegen létformáról, mely a hegyek mélyéről tört elő, és elsöprő erővel, iszonyú fürgeséggel irtotta ki a telepeseket a haderejükkel együtt. Az itt élőknek esélyük sem volt. Sem menekülni, sem győzni.
A bolygón egy kékesfekete förgeteg söpört végig, elpusztítva mindent, ami az útjába került, hogy faja számát növelje. Mire az információ eljutott hozzájuk, már csak egy városka tartotta magát. Most, hogy a mentőcsapat megérkezett, csak a pusztulást és az idegen létformát találták. A leszálló hajó legénysége néhány napnyi elkeseredett harc után a lények áldozataivá vált. Már senki sem volt, aki elmondhatta volna, hogy életre kelt és elszaporodott a Sol Flotta legkegyetlenebb és legvisszataszítóbb szövetségese. Egy faj, amit a trákok Agron néven ismertek. Humanoid felépítésük, hosszú farkuk és elnyújtott tojás alakú fejük, félelmetes karmaik és dupla állkapcsuk után joggal tettek szert eme névre. A szó soli megfelelője a Pusztító. És ezek a lények valóban azok voltak. Régen mind a Solt szolgálták, mint felderítők. Kivételesen értettek a rejtőzködéshez és a lopakodáshoz,
agresszivitásukat fejlett intelligencia egészítette ki. Egymással és volt uraikkal telepatikus módon kommunikáltak. Ám a trák telepesekkel nem kívántak kapcsolatot létesíteni. Uraik most ismét harcba hívták őket, hát felkeltek tízezer éves álmukból, de elmenni a bolygóról nem voltak képesek. Így hát csak éltek és vártak, vártak arra, hogy szövetségeseik a fajuk másik fajtája elleni harcban ismét megjelenjenek... hogy közösen segítsék egymást.

„ Sötét Zóna” Herion rendszer. Ismert rendszerek határa.

 A kisméretű Trák kutatóhajó lassan úszik az egyetlen általuk is ismert bolygó felé. Feladata, hogy felderítse a környező világokat, több információt juttasson haza a rendszerről. Csak sejtéseik vannak az alattuk lévő bolygóval, a Hanterrel kapcsolatban, melyet a Sol Vadászok Bolygója néven ismert. Nem véletlenül. A Köztársaság vadászgépeinek pilótái voltak eme lények egykoron. Csak két dolog volt, ami érdekelte őket: a Harc és a trófeák... és hogy minél erősebb lényekre vadászhassanak. Erre bőven volt alkalmuk a Sol idején, de mostanában csak elszórt incidensek vannak köztük és a Galaxis egyéb népei között. De mint mindenütt... az idő itt is változik.

A felszínen, egy erdőben egy sisakos fej néz az ég felé. Vette a jelet. A jelet, amely a Vadászok népének az új kezdetet jelenti.
Hátborzongató üvöltés szeli át a tájat, ahogy a lény diadalittasan emeli magasba különös lándzsáját. Itt az idő... Körülötte az álcájukból fajának tagjai lépnek ki sorban. A Klánok vezérei Uruk hívására megjelentek. Eme cím csak addig illeti a két és fél méteres, elrettentően izmos lényt, amíg valamelyik Klánfőnök nem végez vele... ez eddig nem történt meg. A lények egymásra néznek, halk ciripelő hangjukon kezdik a kommunikálást, az erdő megtelik eme zajjal, mintha sok száz harkály beszélgetne, kopácsolna az erdő fáin. A lény mondanivalója csupán ennyi:
- A Vadászat elkezdődött. – közli társaival, mire az erdők csendjét ismét felveri a Vadászok Népének diadalittas üvöltése.
A csoport szétszéledt, mindenki elindult saját klánja felé, hogy harcba hívja az övéit. Előkerülnek a különös, ám a Galaxis-szerte jól ismert hajók, a hosszú, kecses, hat szárnnyal rendelkező Sol vadászgépek. Előkerülnek, termetes pilótáik elhelyezkednek az üléseiben, hogy kirajzzanak, és vadásszanak, ismét vadásszanak barátaik, az Emberek oldalán.

A trák felderítő hajó parancsnokában megáll a vér... a bolygó felszínéről több százezer Sol vadászgép emelkedik fel. Nem tehet mást, menekül. Tudja, ha azok az átkozott lények elkapják, koponyájából gyorsan fali dísz válik majd valamelyikük otthonában.
A felszálló rajok gyorsan rendeződnek alakzatba, kisebb-nagyobb, 20 géptől a 100 gépig terjedő egységek indulnak szerte az ismert és lakott világok felé. Még a szó szoros értelmében nem vadásznak, előre megbeszélt parancsok alapján kezdik a műveletet.
Rácsapnak a Koalíció átjátszóállomásaira, kereskedelmi hajóira, kisebb erődjeire, minden és mindenki Préda lesz, aki nem tartozott valaha a Solhoz, vagy elárulta azt.

Az események gyorsan éreztetik hatásukat. Pár nappal a Földi flotta kitörése után a Galaxisban megáll az élet. A Koalíció erői nem képesek egyesülni, mivel nem tudnak kommunikálni egymással. Erődjeiket sorban számolják fel. Flottáik utánpótlási vonalait folyamatosan támadják. A jelentések - minden esetben - hol Sol cirkálókat és gyalogságot, hol a Sol hírhedt Vadászait emlegetik.
A kereskedelem megbénul, aki eddig fel mert szállni, most már az is retteg elindulni, nincs, aki szállítson. A koalíció egyetlen módon képes tartani a kapcsolatot, ha diplomatákat küld szövetségeseihez, és bízik abban, hogy a hajók nem botlanak bele a kegyetlen kalózok egyikébe sem. A trákokhoz még egy elkeserítő hír érkezik: az az építőállomás - amelyet, mióta elfoglaltak, nem képesek aktiválni - beindult, szétverte az őrzésére kirendelt egységeket, és megsemmisítette a terület gyalogos őrségét. De ami a legrosszabb számukra, az Achilles gyárai elindultak... de nem nekik termelnek. A jelentések szerint alig egy hét alatt hat Sol cirkálót fog felépíteni... bár a hajók sokkal nagyobbak az eredetinél. Ami még jobban feldühítette a trákokat, hogy az állomást az ébredésétől számított két órán belül jelentős vadászerők, és gyalogság kezdte őrizni. Bár egyik sem volt szerves lény... a Sol
régi harctéri alvázai álltak a támadókkal szemben. Az eme háborúra készített, önállóan gondolkodó és harcoló fémvázakat, vagy a vadászokat, és gépeiket, amiken repültek, reagálási sebességük miatt a trákok szinte képtelenek voltak legyőzni. A tetejében óráról órára több volt belőlük a bolygón. A gyár folyamatosan növelte védelmi képességeit, visszaszerzése és kikapcsolása egyre reménytelenebbnek tűnt. A tetejébe pedig jön az ember... Olyan flottával, amit nem biztos, hogy a Koalíció szét tud verni, mint a Solét annak idején, a Satori Csatában.

Illina Birodalom. Határvidék.

Egy erős és kegyetlen nép... Ők uralták a Galaxist mielőtt megjelent volna a Sol hadereje. Nem is csoda, hogy az erős ellenség megjelenése a Koalíció megteremtésére késztette őket. Ők voltak az agy, és egy jó ideig az erő is. A Koalíció legerősebb nemzete.
Ők voltak, akik elsöpörték a Sol szövetségeseit, a Kir hatalmas óriásait, kik fegyvereik méretei miatt voltak fenyegetőek. Majd végeztek a szomszédaikkal, a Dwillekkel is... az apró, de annál harciasabb néppel, akik félelmetes technikai érzékük és vad természetük miatt voltak veszélyesek. Nem csak haderejüket, de fajaikat is eltörölték. Ők voltak azok, akik - bízva saját és szövetségeseik erejében - nyílt csatára késztették a Sol félelmetes flottáját a Sator mellett. Ők voltak azok is, akik majdnem belebuktak ebbe. Akiknek hadereje szinte teljesen megsemmisült az egy hétig tartó csatában. Már majdnem vesztettek. Úgy tűnt, hogy bármilyen erősek is legyenek, a Sol kegyetlen hadserege elsöpri őket. Ekkor jöttek a trákok és nyertesre fordították a vesztes csatát. De ők, az Illinaiak súlyos árat fizettek ezért a győzelemért. A csatában szinte teljesen eltűnt a haderejük. Alig pár hajójuk maradt, azok is kritikus állapotban vánszorogtak haza, hogy otthon a pusztítás nyomait találják... A Sol visszavonuló ereje végigsöpört rendszereiken. Az a pár száz hajó, amit már nem tartottak ellenfélnek, irtózatos vérengzést vitt itt végbe.
Elpusztította gyáraikat, templomaikat, bányáikat és mindent, ami valaha a civilizációjuk volt... Több milliárd illinai pusztult el eme tombolás nyomán. Szinte a kezdetektől kellett újraépíteniük mindent. Évezredekig tartott kiheverniük eme csapást. Keserű győzelem volt. De mostanra már ismét erősek lettek, bár valahai vezető szerepüket most a trákok vették át. De... valami baj van, valami kalózbanda meglepő precizitással és pontossággal pusztítja kereskedelmi hajóikat. Hogy kik lehetnek, még nem tudják. Nem volt, aki elmondhatta volna. A Liga pedig - akik kereskedelmük 90 %-át szállították - kivonta hajóit a rendszerből és nem hajlandó a megrendeléseket teljesíteni. Most viszont segítséget kértek tőlük. Hát... elküldték az elnök fiát a Koalícióval tárgyalni, a kalózok ügyeiről...

A nem éppen apró, 1 km hosszú illinai jacht a követet szállította. A hajó parancsnoka öreg róka volt, bár morgott, hogy zászlóshajójáról ide vezényelték, hogy ne egy flottát, hanem egy szerinte taknyos kölyköt irányítson. Gyanakvó volt, ami nem meglepő egy illinaitól. De ő még fajának többi tagjához képest is az volt... A jacht - bár nem látszott rajta - viszonylag erős fegyverzettel és pajzsokkal volt ellátva, olyanokkal amikkel képes volt magát megvédeni egy kalózhajótól. Ha  ellenben hadihajó akad az útjába akkor már régen késő... ahhoz mindez kevés. A pilóta minden létező módon folyamatosan pásztázta környezetét, mérte még a tér sűrűségét is, hogy ha valaki álcázva próbál a közelébe férni... még azt is időben észre tudja venni, és menekülni tudjon, vagy harcolni. Egyszer csak egy apró torzulásra lett figyelmes a csillagok között. Érdeklődve fordította fejét és ezzel együtt hajója műszereit is abba az irányba, hogy pár másodperc múlva ijedten sikítson fel. Előtte egy Sol cirkálókból álló kötelék lépett ki az álcázásból. Mire a pilóta észrevette őket, és akár csak segítséget kérhetett volna, már zavarták adását,
hajóját pedig a cirkálók vonósugarai rabul ejtették. A pilóta rájött, hogy nem kalózok tizedelik a hajóikat, hanem a Sol katonái. – Hát ezért olyan pontosak a támadásaik. – futott át az agyán, majd leállította a hajtóműveket. Nincs értelme az ellenállásnak. Ha megpróbálja, ezek percek alatt vízharmattá lövik - tekintettel a fedélzeten tartózkodóra – ezt nem engedhette meg.

Pár óra múlva az illinai elnök fia magához tér a kábulatból. Döbbenten veszi tudomásul, hogy börtönben van. – Hát igen, a kalózok. – villan át az agyán, majd megdöbben, amikor egy - a történelemből túl jól ismert - egyenruhást vesz észre posztolni az ajtó előtt. Már tudja kik fogták el őt és hajóját. Tudja, hisz tanították neki, hogy már csak hol viselik eme ruhákat. Tudja azt is, hogy innen nem fogja tudni kimenteni az apja, mint abból a Wredwn börtönből négy évvel ezelőtt... Tudja, hogy valamelyik centrai börtönben van... ha nem valamelyik hajójukon... - Akkor talán még van esély rá, hogy feltartóztatják. Hisz nem mozoghat egy Sol cirkáló szabadon a területeik határain. – gondolja. Fogalma sincs arról, hogy mennyire tévedett.

TK. 16. – 20. Számú kolónia.

A kolónia lakói már évek óta szakítottak otthonukkal. Miután ideköltöztek, eme trák szélsőségesek a béke és szeretet feltétlen hívei. Saját világot alakítottak, hol nincs helye erőszaknak, hol nincs sem hadseregre, sem hadiflottára szükség. Ők ezt még régen, a Sol idejében tanulták... ők voltak a trák faj szégyene, mert egyet mertek érteni a régi, békés eszmékkel. Nem is foglalkozott velük senki. Derűs napra virradt e kis bolygón... derűsre és szépre, egy új, szebb jövő reményével. De a szemlélődő lakosok tekintetét egy szokatlan dolog vonzotta a Megmászhatatlan Hegyek csoportjai felé. Valami közeledett feléjük hatalmas porfelhőt verve.. Pedig ők úgy tudták, egyedül vannak a bolygón. Érdeklődve várták hát, hogy kik a látogatók. A városon néhány perc múlva a döbbenet, majd az öröm hullámai futottak végig, de ugyanez elmondható az érkezőkről is, mivel ettől a fajtól ilyen fogadtatást nem vártak. Virágok szőnyegén tapostak lábaik... virágokon, melyeket a helyiek szórtak a Sol katonák bakancsai és a harckocsik kerekei alá. Békésen, sőt örömmel fogadták őket. Őket, kik a Bukás napja óta aludták a hegyek mélyén lévő fagykapszuláikban álmukat, hogy egy napon felébredve ismét csatába induljanak... Sokuk nem érte meg eme napot. Kapszuláik tönkrementek és a benne alvó harcosok meghaltak. De így is két hadsereg: 4 millió katona ébredt fel, amikor a számítógépeik észlelték a jelet, mely az új jövő igéretét és az ő aktiváló kódjaikat tartalmazta. Kicsit zavarodottan ébredtek, majd felszerelkeztek és elindultak a város felé, készen arra, hogy elfoglalják a bolygót. De arra, hogy örömmel fogadják őket, senki sem számított. A rangidős tisztjük, egy tábornok - megálljt intett a csapatnak, amikor a város előljárói jelentek meg előttük, egy kulcsot hozva. Ezzel jelképesen átadták a várost a Sol Szárazföldi erőinek. A tábornok halkan feltett egy kérdést:
- Vannak hajóik?
- Rendelkezzenek szállító flottánkal. Hadihajó nincs a bolygón, mint látja, békések vagyunk. – jött a kedves válasz.
- Köszönjük! B hadtest! Rendezkedjenek be védelemre. A többiek: indulás a hajókra! Cél: a Sator rendszer.
Ezzel megkezdődött az, ami végül is néhány helyen igen csak egyszerűvé tette az emberek hatalomátvételét.

Sator rendszer. Sator 2

Az itt rejtőzők szintén felébredtek önkéntes álmukból, csakhogy ők nem a Gyalogság, hanem a flotta tagjai voltak. Gyorsan ellenőriztek mindent, majd felszáltak. A kicsi, lakatlan bolygó légköréből 8 Sol cirkáló emelkedett ki és fordította orrát a Centra felé. Itt az ideje harcolni... Eleget aludtak már, társaiktól távol. Most végre megtudták, hova kell menni. És hamarosan tudni fogják azt is, mit kell tenni.
Mind tisztában vannak vele, hogy a követhező hetekben óriási változások lesznek a Galaxis eme részén... hatalmas változások, melyben nekik, mindannyiuknak szerep fog jutni.