Hana szíve majd kiugrott a helyéről, mikor meglátta Terryt. De csupán a megkönnyebbüléstől… végre elmehet!
Terry döbbenten figyelte a lányt, aki elindult le a lépcsőn. Ő is megindult felé, és már majdnem elhaladt Nick mellett, mikor az kirakta a karját, és durván visszalökte.
-Te rohadék, végig tudtad, igaz?! El akartad titkolni előlem!- kiáltott rá Terry.
Nick rápillantott a lányra, aki azon nyomban megtorpant. Fejét visszafordította Terry felé, aki már fel is állt.
-Sajnálom Hansol, de ő már nálam dolgozik- mondta csendesen, bár belül cseppet sem volt ennyire nyugodt. Legszívesebben nekiugrott és darabokra szedte volna.
Terry arca eltorzult a dühtől.
-Maga... hozzá mert nyúlni?
Nick lenéző pillantást vetett rá.
-Ha még így is lenne, mi köze lenne ehhez, magának?
Terry nekirontott, de Nick visszalökte, a férfi pedig a falnak csapódott. Ideje sem volt felállni, Nick már előtte állt.
Megragadta a nyakánál fogva, és felemelte, majd a falhoz nyomta. Lábával kétségbeesetten kapálózott, amelyek nem értek le a földig.
-Ne!- kiáltott rá Hana, és odarohant. Megpróbálta elrántani Nick kezét, de az meg sem moccant.- Kérlek, engedd el! Könyörgök, engedd már el! Engedd el, hallod? Kérlek! Nick!
Nick furcsállta, hogy a lány a keresztnevén szólította, bár nem ebben a helyzetben képzelte el, mikor is ennyire személyes a megszólítás.
-Akkor ígérd meg!- vetette oda a lánynak, miközben még mindig szorongatta a férfi nyakát.- Akkor meghagyom az életét.
-Mit ígérjek meg?- kérdezte kétségbeesetten Hana; kezei görcsösen markolták Nick zakójának az ujját. A férfi lepillantott a kezeire, majd egyenesen a lány szemeibe.
-Hogy itt maradsz örökre... velem.

Hana szemei könnybe lábadtak. Összeszorított fogakkal nézte a férfit. Ha most bólint, már soha semmi esélye nem lesz a szabadulásra. De ha nem bólint, Terry meghal. Biztos volt abban, hogy a férfi egy percet sem tétovázna, ha nemet mondana. De akkor meg ő nem tudna tovább élni abban a tudatban, hogy a legjobb barátja, akit szinte már testvérként szeret, miatta halt meg.
Hana megszakította a szemkontaktust, majd erőtlenül bólintott. Kezei lehullottak a férfi karjairól.
-Rendben... - suttogta.
-Nem hallottam... - morogta Nick.
-Igen, itt maradok, de engedd már el végre!- kiáltott rá. Nick hátrébb lépett, és hagyta, hogy Terry a földre zuhanjon. Hana rögtön odarohant a férfihez, és két kezébe vette arcát.
-Jól vagy?- kérdezte aggódva, remegő hangon. Nick utálta, hogy a nő ennyire kötődik érzelmileg, ehhez a kis hősszerelmeshez... ráadásul, hogy ennyire kimutatja felé azt, amit érez. Nem szerette úgy, ahogy egy nő szerethet egy férfit, viszont akkor is idegesítette, hogy őt utálja, sőt fél tőle, a kis Terryért viszont bármit megtenne.
Nem tudja ezt tovább nézni...
Odalépett a lányhoz, majd felrántotta a férfi mellől.
-Engedjen el!- követelte Hana.
Nick rámeredt, majd halkabbra fogta a hangját.- Ígértél nekem valamit...
Hana próbált tiltakozni, de belátta hogy semmi esélye. Alsó ajkára harapott, és úgy figyelte Terryt, aki felküzdötte magát.
-Tűnjön innen!- szólalt meg Nick, mogorván, majd elindult a lépcső fele, magával húzva a nőt is.
-Hana!

Hana visszafordult, és kérlelőn nézte a férfit.
-Várjon... nem tarthatja itt, mint valami foglyot! Fel fogom jelenteni!
-Ne!- tiltakozott Hana - Kérlek, Terry... ne csináld!
Nick megállt.
-Ha fel mer jelenteni... a „felesége” meghal... biztosan ezt akarja?- kérdezte.
-Úgysem meri megtenni! Vagy ha meg merné, akkor nem fogja tudni megölni, mert már rég megtette volna!
Nick megfordult, száján egy gúnyos mosoly terült el.
-Honnan tudja? Tarthatok magának bemutatót...
Hana fel sem eszmélt, a férfi egyik keze hátulról már a nyakán volt. Nem szabad kimutatnia, hogy fél, különben Terry nem fog elmenni... de ha nem megy el, akkor meghal!
Terryn látszott, hogy visszakozni kezd, mégsem hagyta magát még.
-Terry... - szólalt meg Hana.- Menj el! Kérlek!
A férfi tanácstalanul álldogált egy ideig. Egyik lábáról a másikra dőlt, végül kihúzta magát, és egyenesen Nick szemeibe nézett.
-Még látjuk egymást!
-Már alig várom...

 
Nick a szobája ablakából nézte, ahogy a lovas egyre távolabb és távolabb ér, végül eltűnik a szeme elől.
Sikerült elzavarnia innen... de milyen áron? Legbelül örült annak, hogy a lány beleegyezett abba, hogy itt marad örökre, de tudta, hogy nem önszántából tette. Ez viszont zavarta.
Hana csendben állt az ajtónál, és figyelte a férfit, amint mozdulatlanul áll az ablaknál, és a függönyrésen kinéz. Itt kell maradnia... vele, ahogy azt megígérte... de miért akarja annyira, hogy itt maradjon? Vannak nevelőnők, akik sokkal rátermettebbek és gyakorlottabbak is a munkában. Miért pont őt választotta, aki még soha nem foglalkozott gyerekekkel?
Kisajátította őt. Szemrebbenés nélkül. Elzavarta azt az embert, aki veszélyt hozhat rá, őt pedig maga mellett tartotta. Mit akar elérni ezzel?
Mikor felértek a szobájába, Nick rögtön ledobta magáról a zakót, így megint csak az inge volt rajta, és egy fekete nadrág. Haja még mindig ki volt bontva.
Hana fürkészve nézte az arcát, amely nem árulkodott semmilyen érzelemről.
Nick elkapta a pillantását. Hana azt sem tudta hova nézzen zavarában, így inkább lesütötte szemeit. Feszengve állt az ajtó előtt, és várta, hogy a férfi megszólaljon.
Nick a kandallóhoz sétált, majd belebámult a tűzbe. Úgy tette fel a kérdést, hogy hátra sem pillantott:
-Szereti őt?- kérdezte csendesen.
-Kit?- kapta fel a fejét a lány.
-Hansolt... szereti?
-Persze, hogy szeretem! Gyermekkorunk óta ismerjük egymást...
-Hogy szereti?- préselte ki magából a szavakat.
-Én... hát...
-Mit nem ért ezen?- fordult meg dühösen.- Úgy szereti, ahogy egy nő szerethet egy férfit, vagy másképp?

Hana meghökkent a kérdésen. Mi üthetett bele? Hirtelen olyan kérdéseket tett fel, amitől még ő maga is zavarba jött. Mire akar ezzel kilyukadni?
-Miért kérdezi ezt?
-Válaszoljon már a kérdésre!- förmedt rá.
-Terry... olyan mintha a testvérem lenne... én legalábbis így tekintek rá... de miért kérde...
-Nem fontos!- szakította félbe.- Holnap este, hivatalos vagyok egy bálba, maga pedig velem jön... majd szólni fogok Geoffreynak, hogy készítsen elő mindent...

-Honnan veszi, hogy van kedvem elmenni?