Geoffrey feszengeni kezdett ültében. Megigazította magán a nyakkendőt, holott annak nem volt semmi baja. Tudta, hogy nem kerülheti ki a választ, hiszen már annyi kérdésére nem válaszolt a lánynak.
-Maga rendkívül odaadó, és szeretetre méltó, Hana... és Jacket is nagyon szereti, ahogy látom...
-Attól még miért hasonlítok rá?
-Mert még így is szereti Jacket, amikor tudja, hogy nem a magáé... nem az ön vére...
-Én nem akarok a helyébe lépni!- jelentette ki a legkomolyabb hangon.
-Azzal tisztában vagyok. És nem is lenne helyes, ha azt akarná. Jack soha nem ismerte az édesanyját... Nick pedig, ha szabad így szólítanom, rengeteg nőt hozott már ide, de Jack egyiket sem fogadta el... magát viszont az első perctől fogva.
Hana lehajtott fejjel gondolkodott a válaszon.
-A másik pedig... - folytatta a komornyik.- Jack édesanyja... Miss Sophie, nagyon fontos volt Nicknek, ahogy maga is.
Hana zavartan felkapta a fejét.
-Azt mondta nekem, hogy nincs felesége... vagyis nem volt...
A komornyik szólásra nyitotta a száját, de inkább becsukta. Többet nem kellene elmondania. Jobb lenne, ha a lány maga derítené ki ezeket a dolgokat, ezek által is közelebb kerülve az Urához.
-Sajnálom, de többet nem mondhatok- állt fel.
-Geoffrey, kérem!
-Csak annyit mondhatok... hogy ne ítéljen előre, Hana... tudom, hogy fél Nicktől, de ha a felszín alá nézne, mást találna egy rideg, magába zárkózó vámpír helyett...

Geoffrey már több perce elment, Hana pedig maga elé meredve ült ugyanott, ahogy a komornyik otthagyta.

Vámpír…

Ez a szó csengett már azóta a fülében.
Tudta, hogy Nick és Jack nem teljesen emberek, de ez a tény, hogy vámpírok, most nagyon érzékenyen érintette. Nem volt babonás, sohasem hitt az ilyesmikben, ezért eléggé megdöbbentette, hogy tényleg léteznek vámpírok.
Aztán, mikor sikerült túltennie magát ezen a tényen, hogy a főnöke vámpír, eszébe jutott a komornyik többi szava.
„Ne ítéljen előre... ha a felszín alá nézne...”
De mégis... hogy nézzen, amikor nem bír uralkodni magán, ha a közelében van? Két lehetséges reakciója van, ha beszélnek egymással. Vagy felmérgesíti a férfi viselkedése, vagy lelombozza, mert állandóan azzal jön, hogy megígérte, hogy itt marad vele örökre.
Már elfogadta ezt is... úgy látszik, már csak Nickkel kellene zöld ágra vergődnie... már ha tud...

Ásított egyet, és felpillantott az órára. Fél egy. Most már ideje lenne ágyba bújni.
Felállt, és csendben odasétált a kanapéhoz. Nem volt szíve felébreszteni Jacket... így két lehetséges ötlete volt. Vagy itt marad vele, vagy felviszi... Inkább a második. Lehajolt, és óvatosan a térdei és a háta alá nyúlt. Jack halkan felnyögött, és Hana nyaka köré fonta karjait. Már majdnem felemelte, amikor megszólalt valaki a háta mögül:
-Hagyja csak, majd én... - mondta csendesen Nick. Ellökte magát az ajtófélfától, és a lány mellé sétált. Hana elvörösödve hagyta, hogy a férfi fölé hajoljon, hogy leszedhesse a nyakából a kisfiú kezeit. Megvárta, hogy Nick az ő kezei alatt, megfogja Jacket, majd mikor sikerült, ő kihúzta a férfi karjai és Jack teste közül a két kezét.
Felegyenesedett, és összeszorult torokkal nézte, hogy Nick mennyire gyengéden emeli fel a kisfiút. Mikor ő is kiegyenesedett, egymás szemébe néztek.
-Már aludnia kellene... - szólalt meg Nick.
-Sajnálom, és tudom, de szeretett volna még fenn maradni... - mentegetőzött Hana suttogva.
Nick elengedett egy mosolyt.
-Magáról beszélek... - mondta, majd megfordult, és elindult az ajtó felé.
Hana szótlanul figyelte a férfit. Kiengedett haja, függönyként takarta be vállát. Csak most vette észre, hogy az inge ki van gombolva. Ráharapott alsó ajkára, majd elindult ő is, hogy kinyithassa az ajtót.

Nick végig őt nézte, ahogy közeledik feléjük. „A kék jól áll neki” vonta le magában a következtetést. Mikor megfordult, megcsillant valami a nyakában. Jobban szemügyre vette a nyakláncot, majd jeges meglepődéssel ismerte fel. Sophieé volt... még ő adta neki ajándékba. Hogy kerülhetett ez hozzá?
Hana kitárta az ajtót, hogy Nick kijöhessen, majd elindult mellette, föl, Jack szobája felé. Csendben tették meg az odavezető utat. Hana magán vette észre, hogy most egyáltalán nem ideges. Bár amikor lopott magának néhány pillanatot, és ránézett a férfira, valami végigfutott rajta. Nem tudta meghatározni, hogy mi lehet, de nem érdekelte, mert jól esett neki. És ami jól esik, az nem lehet rossz, ugyebár...
A szobában is ő nyitotta az ajtót. A kandalló már be volt gyújtva, így jó meleg volt bent. Megvárta, amíg Nick is bejön, majd behajtotta az ajtót.
Látta, ahogy Nick a jobb lábával óvatosan feltérdel az ágyra, majd lassan ráül. Fél kézzel próbálta leöltöztetni Jacket.
-Hadd segítsek!- mondta Hana, majd odament. Letérdelt az ágy elé, majd vigyázva, hogy fel ne ébressze a gyereket, levette róla a cipőket, majd a nadrágot is. Az ingjét rajta hagyták, már nem akarták a hálóinggel zavarni.
Nick lefektette Jacket, majd betakarta. A kisfiú nyomban az oldalára fordult, és megint összehúzta magát. Hana nem állta meg mosolygás nélkül. Csak akkor komolyodott meg ismét, amikor a férfi arcára pillantott.
A tűz fénye játszadozott a vonásain, és a felsőtestén, ami most takarás nélkül tárult elé. Mégis legjobban a szemei fogták meg.
Ahogyan Jackre pillantott... Tényleg nagyon fontos volt neki. Ez látszott azon, ahogy beszélt vele, ahogy megérintette, ahogy ránézett... Szerette Jacket.

Nem vette észre magát, hogy mennyire elmerült a nézésében, így nem volt ideje elkapni a tekintetét, amikor Nick felé fordította a fejét.
Csendben figyelték a másikat, végül a férfi megmozdult. Hana fel akart állni, de Nick karja, ami a derekára fonódott, megállította.
-Várjon még... - suttogta a fülébe.
Hana reszkető lábakkal visszatérdelt. Nick óvatosan közelebb húzódott, és úgy helyezkedett, hogy a nő pont előtte legyen.
Hana nyelt egyet, és próbálta megzabolázni a légzését. „Először a szíveddel kellene kezdeni!” -dorgálta meg magát.
-Egyáltalán nem haragszom érte...- szólalt meg megint Nick.- De kíváncsi vagyok, hogy ez hogy került magához.- fogta kezébe az apró keresztet, ami a nyakláncon lógott.
Hana nem tudta hova tenni a kezeit. Elvégre a férfi lábaira nem tehette, hogyan is tehette volna, amikor itt térdel közöttük, és ennyire közel hozzá? Így inkább az ujjait kezdte el gyötörni.
-Sajnálom, én nem akartam...
-Mondtam, hogy nem haragszok!- szakította félbe Nick - Szóval?
-J-jack adta ide... azt szerette volna, ha hordom... de én mondtam neki, hogy nem fogadom el, csupán hordani fogom, semmi... semmi több- nyögte ki, amikor megérezte a férfi kezét a nyakán. Egyáltalán nem ijedt meg, hiszen az érintés sem volt fenyegető. Csak beleremegett a férfiból áradó melegségbe.
Nick elmosolyodott. Jack egy igazi kis nőcsábász. Már most tudja, hogy mivel lehet levenni a nőket a lábukról. Csak az a kérdés, hogy ha ő lenne a helyében... nevelőnőnek akarná meghódítani, vagy többnek?
Kihúzta a hajtűket, a lány haja pedig selyemként hullott le, egészen a derekáig. Látta, ahogy a lány meghökken, de ez most nem érdekelte. Eldöntötte, hogy most az egyszer nem fogja vissza magát. Amúgy is ezt akarta, már több hete... több éve.

Kezével felsimított a nő tarkójáig, ujjaival beletúrt a göndör tincsek közé. Közelebb hajolt. Még látta a lány szemeinek csillogását, végül áthidalva a kis távolságot, megcsókolta.