Hana majd kiugrott a bőréből. Még soha… még soha senki nem csókolta meg... de most nem ez volt a legfőbb dolog... hanem az, hogy élvezte. Nem tudja mióta várta már ezt a pillanatot, még ha tudat alatt is. Félt tőle. Ezt nem is tagadta, de ugyanakkor úgy vonzódott hozzá, mint valami mágnes.
Félénken, bátortalanul megemelte a kezét, és megérintette a férfi arcát. Nick megszakította a csókot. Belenézett a lány tágra nyílt szemeibe, majd újra lecsapott ajkaira, ezúttal hevesebben. Egyik kezével a fejét tartotta, a másikkal pedig magához szorította a derekánál fogva. Hana visszacsókolt. Felsimított a férfi mellkasán, majd átkarolta a nyakát. Nick felnyögött, és még jobban szorította magához. Úgy kapaszkodott a nőbe, mintha az bármelyik pillanatban eltűnhetne, elveszthetné a szeme elől, és soha többet nem láthatná... Nem akarta ezt. Nagyon nem.
Csak egy mondatot hajtogatott magában. „Csak az övé... csak az övé, és senki másé...”
Már meg sem tudta mondani, mióta akarta ezt. Hogy mióta szerette volna megcsókolni, megérinteni. Nem gondolta volna, hogy egyszer valaki ilyen hatással lesz rá.
Másik karját is a derekára fonta, majd még előrébb dőlve, és hátrébb döntve a lányt, letért a nyakára. Hana csak levegőért kapkodva hagyta, hogy a férfi kedvére kalandozzon a nyakánál. Hagyta, mert ő is élvezte.
Hátrahajtott fejjel várt. Kirázta a hideg, ahogy Nick a szájával haladt egyre lentebb, és lentebb.

„Ez így nem jó! Itt van Jack is. Mi van, ha felébred?” De ha legalább a saját vagy a nő szobájában lennének... A francba!
Visszaemelte magához a nőt, aki kipirult arccal, csillogó szemekkel, és vörös, szétnyílt ajkakkal nézett rá. Egy utolsó csókra azért még odahajolt. Tudta, hogy nem kérheti, hogy folytassák ezt valahol máshol, mert a lány biztosan nem menne bele. Az már más, hogy ő igen...
Lassan, kiélvezve minden pillanatot, megszakította a csókot, majd egy kicsit távolabb húzódott. Hana zavart tekintettel meredt rá.
-Abba kell hagynunk... - szólalt meg Nick. Idegesítette, hogy a hangja mennyire berekedt... és ez mind a lány, és a határtatlan vágyai miatt...
Hana pislogott néhányat, majd begombolta a legfelső gombot a ruháján, amit Nicknek sikerült kigombolnia. Távolabb csúszott, majd gyorsan felállt. Szemlátomást még azt sem tudta hol van. Nick jót mosolygott magában ezen. Sikerült kizökkentenie a merev magatartásából.
-A-a-azt hiszem, én most megyek- hadarta el Hana, és már indult is.

Mikor a lány kiment a szobából, és hallotta a zár kattanását, hátradőlt, és kezébe temette arcát. Ó, az istenért, hogy lehetett valami ennyire jó?!

Hana az utolsó métereknél már futott. Berohant a szobájába, becsukta az ajtót, majd a hátát nekivetette, mintha attól tartana, hogy bárki bejöhetne. Zihálva meredt előre. Térdei még mindig remegtek, alig bírt állni, így lassan egyre lentebb csúszott, míg le nem ült. Lábait felhúzta felsőtestéhez, és átkarolta. Érezte, hogy az arca még mindig lángol.
Rémülten gondolt arra, hogyha a férfi nem hagyja abba, ő talán még oda is adta volna magát neki... engedte volna, hogy folytassa... Mi lett belőle?
Hogy fog ezek után a szemébe nézni? Ó, a francba, pedig már kezdett minden jó irányba fordulni! Erre meg mindent felborított ezzel a... ezzel a... ó, a pokolba!
De figyelembe kellett vennie, hogy a férfi megállította... ő maga is abbahagyta, mielőtt túl késő lett volna. Talán tudta, hogyha megtörténne, akkor megbánná... most még. De mi lesz később?! Minél többször látja, annál erősebb az a furcsa érzés a mellkasában. Meddig fog ez erősödni?! És miért van ez?!
Nem értette... hiszen férfiak között dolgozott. Ráadásul ők is megpróbálták egy éjszakára elcsábítani, mégsem akart kiugrani a szíve, ha a közelükben volt. Nem volt olyan a légzése, mintha körbefutotta volna Londont. És nem remeg a gyomra, meg a végtagjai. Nincs olyan érzése, hogy az egész lénye kettészakad, ha beszél vele. Mert az egyik közeledni akar hozzá, a másik pedig riadót fúj, és inkább elmenekülne. Ha a többi férfinál nem voltak ilyen „tünetei”, akkor nála miért vannak?!

Nick hajnal kettő felé meg is találta a szobáját. Sarkig kihúzta a függönyöket, kinyitotta az ablakokat, majd ruhástól bevetette magát az ágyba. A hátán fekve nézte a mennyezetet, majd a kinti égboltot. Már belenyugodott, hogy ma éjjel úgysem fog tudni aludni, így meg sem próbált álmot csalni a szemeire.
Nem tudta, hogy mit kellene éreznie. Hogy átkozza el a percet, amikor úgy döntött, hogy megcsókolja, mert ezek után, még többre fog vágyni... vagy örüljön, hogy legalább ennyit sikerült elérnie... vagy talán tekintse meg nem történtnek a dolgot? Á, az úgy sem menne, így inkább elvetette a harmadik ötletet.
Az első feltevésben is van valami... ő folytatta volna! De félt attól, hogy a lány talán megijed a gyors iramtól. Így sem volt valami fényes a kapcsolatuk, ha lehet egyáltalán kapcsolatról beszélni. Tudta, hogy egyszer így is úgy is megszerzi amit akar.
De ha a célért még várni kell, akkor ő készségesen azt fogja tenni.
Annak is örült, hogy legalább ennyit el tudott érni a lánynál, és amikor közeledett hozzá, az nem futott el rémülten. Mert ezt is megértette volna, csak az már más dolog, hogy ez rosszul esne neki...
Még mindig maga előtt látta a nő fátyolos tekintetét, ahogy ránéz. Önelégült mosoly terült el arcán, mikor eszébe jutott a mai tette Hansollal. Szerencsétlennek semmi esélye. És ez nem miatta van, vagy azért, mert itt tartja a lányt. Hanem azért, mert a nő nem tekint rá lehetséges férjjelöltként... az ő nagy örömére.

Idáig eléggé félt attól, hogy a lány a lehető legjobban megutálja, mikor megígértette vele, hogy itt marad örökre. Megfenyegette, megzsarolta, ami nem igazán a legjobb módszer, hogy a kegyeibe férkőzzön. De nem így történt. Igazából azt várta, hogy a nő majd napokra bezárkózik a szobájába, és siratja a szabadságát, de ez sem így történt. Minden ment ugyanúgy tovább, ahogy azelőtt.
Mintha nem is érdekelte volna Hansol. Bár ez is csak jó, de az is lehet, hogy a lány nem akarja mások előtt kimutatni az érzelmeit. Ha így folytatja tovább, a nő azt is el fogja felejteni, hogy a férfi egyáltalán megszületett... jó lenne!
Ami a holnapi... vagyis a mai estét illeti, már alig várja a bált. Nem csak azért, mert már ő is régen volt ilyen rendezvényen, hanem azért, mert tényleg kettesben lehet a lánnyal, ha akar. Ott nem fogják megzavarni őket. Sem a komornyik, sem Jack... senki.
Végig mellette lehet, és ha jól viselkedik, talán kaphat a nőtől néhány csóknál többet is... ha jól viselkedik!

Úgy érezte magát, mint egy gyerek, aki este megkapja a karácsonyi ajándékát. Hát... volt benne valami. Talán még soha nem várt ennyire semmit, mint most ezt a bált.