"Az összeomló kártyavár maga alá temette rossz szándékú alkotóit... csak mi  ne kerüljünk a romok alá..."- járt Adele fejében, miközben a nyomozó szavait hallgatta. A férfi részletesebben ismertette velük, hogy David és anyja milyen üzelmeikben akarták felhasználni és tönkretenni a Chromwell- és Greenwood-családot. Ők egyre döbbentebben hallgatták, kivéve a két Lord Chromwellt, akik sohasem nézték jó szemmel David ügyködését, és bizonyos dolgok bekövetkeztekor a fekete hajú férfire gyanakodtak...
Teljes alapossággal azonban nem tudták kitaglalni az eseményeket, mivel fontos kockák hiányoztak a kirakóból. Feltevéseket ugyan gyárthattak volna... de az nem maga a valóság és a tények...

A nyomozó lassan mondandója végéhez ért. Az eddig teljesen nyugodt férfin azonban az aggodalom jelei kezdtek mutatkozni:
- Nos... van egy kis problémánk... a terv kiagyalói és megvalósításában segédkezői.. eltűntek. Adele kisasszonyra és lordságod egész családjára potenciális fenyegetést jelentenek... - fűzte még hozzá.
- Hmm... szóval megszöktek...
- Igen, és bizonyára megpróbálkoznak lecsapni... ennek megakadályozására néhány emberemet a birtokon hagynám segítségképpen...
- Köszönöm. Ezen felül értesítem a birok lakóit és dolgozóit is... Jobb, ha ők is éberek.
- Adelere én fogok vigyázni.- szólalt meg  elszánt hangon John - és a támadónak az Ég irgalmazzon... mert én nem fogok.
- Rendben... ha valami baj lenne... itt a mobiltelefonom száma.- nyújtott át egy névjegykártyát a barna férfi - a közelben leszek néhány további emberemmel.
- Köszönöm. Remélem, nem lesz rá szükség. De...
- Soha nem lehet tudni... újhold van, sötét az éjszaka. Nekik kedvez.- töprengett az ifjabb Chromwell.
- Igaz. Nos... legyenek óvatosak! Jó éjszakát!- köszönt el a nyomozó.

Miután elment, a családfő vette a telefonját, és sorban hívta a birtokon élőket, értesítve őket az imént hallottakról.
Hozzáfűzte, hogy az összes ember veszélyben van, aki a környéken lakik, mivel akár túszként is használhatják őket... hiszen most már tényleg mindenre el vannak szánva, mert "üzleti fogásaik" kitudódtak.
Közben megvacsoráztak, és a nappaliban beszélgettek egy kicsit. Belle telefonált a barátjának, aki nemsokára meg is érkezett.
A hugi sem marad felülvigyázó nélkül...
Néhány markos, különösen megbízható férfit a lord a kastélyba hívott, hiszen Edward és a lovászok mellé elkel a segítség... és a néhány szobalányra nem számíthattak... bár Lisette méretes sodrófát vett magához a hír hallatán, némi derültséggel oldva a feszült hangulatot:
- No, csak kerüljenenek a szemem elé... nem állok jót magamért...- dörmögte, fegyverét lóbálva. David nagyon a bögyében volt, mert annak idején kirúgatta őt egy munkahelyéről, ok nélkül, csak úgy, fogadásból...
- Kívülről nézve nem kelthetünk gyanút, hogy sejtünk valamit... most vacsorázzunk meg, aztán viselkedjünk úgy, mint máskor... csak legyünk éberebbek.
- Kislányom! Nem akarnál a lakosztályunkban aludni? - aggódott mrs. Greenwood.
- Nem jó, Natalie drágám... az feltűnő lenne, ha nem a saját szobájában aludna...- válaszolt a férje.
- John mindentől megvéd... ott lesz mellettem. Ő az én őrangyalom. - mondta Adele. A fiú komolyan nézett vissza rá, és bólintott.
Majd nem sokkal később ölbe kapta szerelmét, és felvitte a lakosztályába. Lerakta a széles ágyra, és megjegyezte:
- Gondolom, fürödni szeretnél...
- Igen...- vörösödött el Adele, mert belegondolt, hogy még öltözni sem tud egyedül...
- Beviszlek a fürdőbe és leraklak a székre, a zuhany alá. Ha segítség kell, majd szólj...
- John... még a ruháimat sem tudom egyedül levenni... tudnál hívni egy szobalányt?
A férfi elvörösödve vakarta a fejét:
- Mindegyiket hazaküldte apám... Belle a barátjával... édesanyád? - kérdezte aztán.
- Örül, ha a saját holmiját felveszi... nem tudja megemelni a karjait, csak vállmagasságba. Így nem látszik rajta...de ez a helyzet...- válaszolt a lány.
- Ajaj... akkor nem marad más... csak én. - jelentette ki a szőke, látványosan "szenvedve", miközben huncutul csillogtak smaragd szemei.
- Miért érzem azt, hogy...  áhh... semmi.- jött újra zavarba a lány, belenézve azokba a varázslatos szemekbe.
John nem szólt, csak lassan felnyalábolta kedvesét, és egy csókot adott neki, majd elindult vele a fürdőszoba felé.

Fél óra múlva Adele egy kényelmes karosszékben üdögélve olvasott, míg John is megfürdött. A lány elmélyült a könyvben, annyira, hogy nem is vette észre, hogy halkan nyílik a szobaajtó. A lakosztályban most csend volt, a vízcsobogás is elállt már egy ideje.
A lány valami furcsa érzésre kapta fel a fejét, de akkor már előtte is állt látogatója:
- Na lám...- hasította szét metszően gunyoros hangja a némaságot - még sem óvnak téged?! Könnyű préda vagy. Délelőtt is az voltál.
Megemelte kezét, amiben egy kést tartott, majd élvetegen húzta a lány vállán és mellkasán végig a hegyét, vérszín, sekély nyomot hagyva vele a bőrén. Adele visszatartotta lélegzetét, mert majdnem felkiáltott a hirtelen fájdalomtól. De nem adja meg a vörösnek ezt az elégtételt...
- Mondd... mi bajod velem? Hiszen nem is ismersz. Miért akarsz mindenáron ártani?!- kérdezte hangosan, hogy felhívja magára kedvese figyelmét. Közben igyekezett minél nyugodtabb maradni, bár ez elég nehezen sikerült, mivel tudta, hogy a vörös az életére tör...
- Az az én dolgom - csattant fel a nő hangja, de aztán gyorsan lehalkította - a mániájává kezdtél válni... hiába adtam meg én neki mindent, te meg semmit... a lényeg, hogy...
A mondandója többi része kissé benne szorult. Óvatlanul hátat fordított a fürdőszoba ajtajának, mivel azt hitte, Adele egyedül van lakosztályában. John pedig meghallott néhány szófoszlányt... Villámgyorsan és teljes csendben lopódzott a nő mögé, majd Eleonor kezeit keményen hátracsavarta, amikből kihullott a kés. A nő fájdalmában felkiáltott. John fél kézzel erősen markolta a vörös titkárnő összefogott csuklóit, másik kezével pedig nyakon ragadta.
- Nos... mondj egy elfogadható indokot, hogy ne öljelek meg!- sziszegte gyűlölettel a szeplős női arcba.
- Nő vagyok... és mindent megkaphatsz tőlem... tudom, hogy ő úgy sem ér semmit...- célzott gúnyosan Adelere.
- Alávaló szuka vagy... nem méltó arra sem, hogy a kezeimet bemocskoljam...- nézett rá undorodva a fiú, majd a sérült lányra nézett, és ellágyult a tekintete:
- Kiabálj Edwardnak, meg a többieknek... addig én tartom, hogy el ne menekülhessen.
- Rendben.- bólintott Adele, majd hálóuháját összébb húzta, és megpróbált minél hangosabb lenni. Ennek eredményeképpen fél percbe sem telt, és ott volt a felmentő sereg. Az egyetemi titárnőt a lapáttenyerű legényekre bízva már csörgették is a nyomozó telefonját...
A vörös nő ezúttal korántsem volt olyan gőgös és magabiztos, mint az előbb... Rémülten pislogott, hátha valami csoda folytán egérutat talál. De a várt csoda csak nem akart bekövetkezni... és hamarosan megérkeztek érte a rendőrök.
Csillant a fém karperec... de most nem divatékszer vette körbe a csuklóját... Eleonor sírva fakadt, mert most fogta fel, hogy tettei nem maradnak büntetlenül.
Dühösen zokogva vágta oda nekik, hogy ezzel még nincsenek biztonságban... majd kivezették.

Adeleről csak most hullott le a nyugodtság álarca...
Amint a vöröst elvitték, és a szobájából mindenki távozott - az ifjú Chromwellt kivéve - reszketni kezdett. A szőke férfi
magához ölelte, és berakta az ágyába.
- Most már ne félj... rendben van minden. Mutasd a válladat! Biztosan vérzik, mert a felsődön ott van a nyoma... - simította lejjebb óvatosan a sebről a ruhadarabot. Ahogy meglátta a vörös nő okozta hosszú karcolást, fehördült:
- Az álnok kígyó... - majd aggódva kérdezte, miközben ment ki a fürdőbe fertőtlenítőszerért:
- Nem fáj? Igaz, nem mély... de elég csúnya.
- Kicsit... a törés azért kellemetlenebb.- válaszolt Adele, majd hozzátette, ahogy a fiú visszament mellé:
- Örülök neki, hogy itt vagy mellettem!
- Én is. - suttogta John. vigyázva még lejjebb csúsztatta a lány felsőjét, amibe az belepirult. Vörös fejjel figyelte, hogy kedvese gyorsan, szakszerűen lekezeli a sérülést.
- Nos... újból öltöztetni kell... vagy inkább...- akadt el a férfi lélegzete, ahogy a meglazult felső magától lecsusszant.
Adele már azt sem tudta, kínjában hová nézzen, annyira zavarban volt... inkább be is csukta a szemeit.