A Bloodford birtok gyönyörű volt. A kastély, mint valami karácsonyfa, úgy hatott a távolból, az ablakok miatt. Mindegyik sárgásan világított, kivétel nélkül.
Hana hallott már a birtokról, és az itt lakókról, de sohasem látta, vagy találkozott velük.
-Miért rendezték a bált?- kérdezte Hana, miközben nézte, ahogy az épülethez egyre jobban közelednek.
-Házassági évforduló. A harmadik.
Hana hümmögött, majd csendben ülte végig az odavezető utat.

Mikor kiszálltak, a gyomra görcsberándult az izgalommal vegyes félelemtől. Nick ismét a karját nyújtotta. Mikor belekarolt, a férfi pedig közelebb húzta magához, furcsa nyugodtság kezdett el szétterjedni benne. Biztonságban érezte magát mellette.
-Nem lesz semmi baj, ne aggódjon!- suttogta a fülébe a férfi. És tudta, hogy így lesz.
A zene már az előcsarnokban hallatszódott. Levették a kabátokat, amit egy pökhendi modorú komornyiknak adtak át.
-Köszönjük, Charles!- mondta egy gúnyos mosoly kíséretében Nick.
A bálterem jobbra volt. Hatalmas, kétszárnyú ajtót nyitottak ki előttük, és a zene egy pillanat alatt a többszörösére hangosodott.
A helyiség fényben úszott, Hana pedig ámulattal nézte a rengeteg színbe öltözött társaságot. A terem közepén táncosok voltak, oldalt pedig azok álldogáltak, akik csak egy kis társaságra vágytak.
Nick bevetette magát a tömegbe, utána húzva őt is. Sokszor állították meg, kérdezve, hogy, hogy van, és néha kérdezgettek Jack felől is.
Hana bájosan mosolyogva hallgatott, miközben a férfi próbálta lerázni a kérdezőket.

Végül elértek az asztalokhoz. Nick, egyenesen, egy fekete hajú férfihez ment, aki egy szőke, és egy szintén fekete hajú hölgy társaságában álldogált.
-Nem emlékszem, hogy mikor tettél olyat, amivel kiérdemelted volna a feleségedet!- mondta. A férfi, aki pont egy magasságú volt Nickkel, összehúzott szemöldökkel, komor arckifejezéssel hátrafordult. Hana azt hitte, hogy Nick, és a férfi össze fognak veszni, de nem így történt. Amikor a férfi arcán meglátszott, hogy felismerte Nicket, arcára hatalmas vigyor ült ki.
-Nick! A pokolba, hol bujkáltál eddig?!- kérdezte, majd egy férfias ölelésben részesítették egymást, jól megcsapkodva a másik hátát.
-Sok volt a dolgom, Allen!
-Hát persze...- motyogta, és tekintete Hanara esett - A hölgyben kit tisztelhetek?

Nick Hana felé fordult, majd egyik karjával átkarolta a derekát.
-Ő itt Hana Verlaine... Jack nevelőnője.
Allen felrántotta az egyik szemöldökét.
-Nem inkább a tiéd?- kérdezte.
Hana elvörösödött, Nick pedig megrázta a fejét.
-Allen, ne legyél udvariatlan... - szólt közbe a szőke hajú nő mosolyogva, és előrébb lépett, hozzábújva a férfihez. Igazi szépség volt. Melegbarna szemei felcsillantak, akárhányszor férje a közelében volt.- Örülök a találkozásnak Hana. Daisy da Noir vagyok. Tegezz nyugodtan!
-Köszönöm.- mondta Hana, és fejet hajtott.
-Ő itt pedig a húgom, Lussie- mutatta be Allen a másik nőt is. A lány félénken rámosolygott, majd pukedlizett egyet. Most - hogy a férfi mellett állt - vette észre, hogy mennyire hasonlít a bátyjára. Ugyanazok a gyönyörű, égszínkék szemek, vonások, csak a nőnél lágyabbak. Fekete, egyenes szálú haj. Kecses, karcsú, törékeny. Le sem tagadhatta volna, hogy nemes.
-És ha most megengedik a kedves hölgyek, most elbeszélgetnék a kedves barátommal, hogy mit is csinált az elmúlt három évben!- mondta Allen, majd intve a fejével, arrébb vonultak a nőktől. Nick, mielőtt elsétált volna Hana mellől, biztatóan megszorította a lány kezét.

Körbenézett a termen, majd pillantása újra visszatért Daisyre és Lussiere. Mindkettőjükön furcsa mosoly volt. Kérdőn tekintett rájuk.
-Hogy is van ez a nevelőnő dolog?- kérdezte Daisy kíváncsian, és kinyitotta a legyezőjét.
-Én...
-Nehogy megijedj!- vágott közbe Lussie, és halkan felnevetett - Nem akarunk megijeszteni, és én őszinte leszek veled! Örülök, hogy Nick mellett vagy, mert szegény elég magányos, amióta meghalt a testvére. De ugye nem a vagyona miatt vagy ott?
-Dehogy! Igazából... én... nem is önszántamból mentem oda...
-Hogy?- kérdezték egyszerre, kikerekedett szemekkel.
-Kimaradtam valamiből?- lépett oda hozzájuk egy vörös hajú nő. Hana mosolyogva vette észre a hatalmas pocakját, amit már nem tudott eltakarni a ruhákkal.
-Rose, éppen jókor! A férjedet hol hagytad?- kérdezte Daisy.
-Találkozott Nickkel, úgyhogy leragadt az ő, és a férjed társaságában.
-Rendben, akkor nyugodtan tudunk beszélgetni!- mondta Daisy, és Hana felé fordult.- Persze, csak ha el akarod mondani. Látom rajtad, hogy így is rád hoztuk a frászt!
-Nem, dehogy!- tiltakozott Hana.
-Biztosan?- kérdezte Lussie, amire Hana csak bólogatott. Szimpatikusnak találta őket, és miért ne mondhatná el nekik? Hiszen Nick ismeri őket, tehát aggodalomra semmi oka. Így hát követte a három nőt, akik egy csendesebb szobában telepedtek le.
-Azért... ez meglepett!- mondta Daisy, és leült a kanapéra.
-Micsoda?- kérdezte Hana, Lussie, és Rose egyszerre.
-Hogy Nick egy nővel jelent meg. Eddig sohasem csinált ilyet, a haláleset óta.
-Igen, Sophie halála tényleg eléggé megrázta- mondta csöndesen Lussie.
-De legalább összekapta magát!- szólt Rose.- Kár lett volna érte, ha a depressziójában marad!
-Azt mondtad, hogy nem önakaratból lettél nevelőnő... ezt hogy értetted?- kérdezte Daisy, Hana felé fordulva.
-Én... a Guilty Nightsban dolgoztam felszolgálóként... - kezdett bele, és várta, hogy a megvetés kiüljön az arcokra, de nem így történt. Mindhárom nő figyelmesen hallgatta, szemeikben pedig kíváncsiság, és együttérzés. Főleg Daisy, és Rose szemében. Mintha ők is átéltek volna hasonló dolgot.- Egyik este hamarabb hazaengedtek... és hát... láttam egy gyilkosságot... el akartam futni, de leütöttek... másnap arra ébredtem, hogy más szobában vagyok, ráadásul Lord Moonford is ott van. Azt mondta soha többet nem mehetek el... és így lettem nevelőnő.
-Ismerős történet... - mondta halkan Daisy.

Rose látta, hogy Hana értetlenül nézte őket. Felnevetett, majd belefogott:
-Tudod mi sem vagyunk a legtisztább vérű nemes kisasszonyok! Daisy és én Londonból származunk, ráadásul a szegényebb rétegből.
Az én találkozásom a férjemmel még átlagosnak is mondható, de Daisyé annál kevésbé- nevetett fel a két nő.
-Igen... - folytatta a szőke.- Főleg, hogy először majdnem megöltek, aztán egyik érdekházasságból cseppentem a másikba. De aztán felolvadt a jég, és itt vagyunk!- fejezte be kellemesen mosolyogva.