Allen felsóhajtott, majd folytatta.
- Nyugodjon meg, nem fogom hagyni, hogy Blake elvegye. Csak várjon rám, és ennyi a dolga. Ne legyen kétsége felőle... ott leszek.
Daisy kétségbeesetten próbált megbízni az előtte álló alakban, de ez még valahogy mindig gyengécskének hatott. A bizalom még nem alakult ki köztük, és ez nagy veszekedésekhez fog még vezetni.
- Megígéred? - nézett fel rá kissé könnyes szemekkel.
Allen furcsán érezte magát a látottak miatt, de nem felejtett el, válaszolni.
- Persze. - simított végig a lány arcán. Megfogta a kezét, majd Démonhoz vezette.

Lassacskán hazaértek. Kéz a kézben tették meg az utat a házig, és az ablaka alatt megálltak. Daisy szembefordult vele, és megszorította a kezét, majd elengedte, és hagyta, hogy Allen felhúzza őt is a szekérre, miután ő maga felállt. A fiú felemelte, és egy könnyed mozdulattal, mégfentebb emelte, így Daisy elérte a párkányát. Felhúzta magát, és bemászott az ablakon. Amint ez megvolt, rögtön megfordult, és kihajolt, hogy minél tovább láthassa Allent.
- Látom, hogy még kételkedsz. Mit adjak, hogy megbizonyosodj, be fogom tartani? - kérdezte halkan a férfi.
Daisy amennyire csak tudott, kihajolt, és már alig volt az arcuk között pár centi. Szőke haja leomlott a válláról, egyenesen a mélybe. A hold fénye meg-megcsillant rajta. Elmosolyogta magát, és mélyen a szemébe nézett.
- Csak magadat, és hogy elgyere értem... semmi másra sincs szükségem. - súgta válaszként.
Allen lábujjhegyre állt, és megszüntette a távolságot ajkaik között. Beletúrt a lány hajzuhatagába, és majdnem magához húzta jobban, csak aztán eszébejutott, hogy nem éppen okos ötlet. Így beérte azzal, hogy így ízlelgethette a másikat. Daisy megszakította a csókot, és visszább hátrált. Mosolya egyre szélesebb lett, és lassan, becsukta az ablakot. Még sokáig csak nézték egymást, majd behúzta a függönyöket. Allen csodálkozva nézte a helyet, ahol az előbb a lány eltűnt. Még soha nem élt ilyet át. Mindig ő kezdte a csókot, nem a nők.

Allen amint hazavágtázott, felrohant Matthew szobájába, és nem törődve azzal, hogy testvére már rég alszik, eljátszotta Luigi szerepét, és addig lökdöste, amíg az, ki nem nyitotta a szemét.
- Hé kelj már fel!
- Mit akarsz? - nyögte a párnákba, miközben oldalra fordult.
- Valamit ki kell találnunk.
- Most? - kérdezte elhaló hangon. Fekete haja szétterült a párnán, és csak a takaró takarta el a köldökétől lefelé. Karját szeméhez emelte, és egy ásítás közben megdörzsölte őket.
- Igen most. Nem rég jöttem haza...
- Már megint kint voltál? - zsörtölődött még mindig álmos hangon, de már felült. - mondtam hogy most már foglalt vagy, de még mindig másokat hajkurászol. Komolyan, mint valami agyanincs kölyökkutya.
- El vagy tévedve. - vigyorodott el, mikor eszébe jutott Daisy, és hogy miket csináltak. Magán lepődött meg, hogy csupán megcsókolták egymást, és így fel van dobva emiatt.
- Te vagy eltévedve... ez az én szobám, és aludni szeretnék. Nyögd már ki, hogy mit akarsz?
- Szóval, elmentem Daisyhez és...
- Mi? - ébredt fel teljesen. Fel húzta térdét, és rákönyökölt.
- Mondom, elmentem Daisyhez és...
- Te ilyenkor elmentél?
- Ne szakíts már félbe! - dorgálta meg bátyját.
- Jó folytasd.
- Szóval... - hatásszünet - elmentem hozzá, és... épp szökni próbált.
Mattnek elkerekedett a szeme, de bólintott, hogy folytassa.
- Majdnem meg is halt, de szerencsére időben érkeztem. Szóval megkértem a kezét, és igent mondott, csak a bibi az, hogy holnap esküvője lesz. - hadarta el a fontosabb részleteket.
- Mármint veled.
- Nem, Blake-el.
- Blake? Miért pont Blake? Ő egy perverz tuskó.
- Nekem mondod? És megígértem neki, hogy megakadályozom a házasságra lépését vele.
- És hogy? - kérdezte kíváncsian.
- Hát úgy hogy... - maradt nyitva a szája, de a vállai leestek és lehajtva, megcsóválta a fejét. - nem tudom.
- Ígéretet teszel neki, közben azt sem tudod, hogy vidd véghez, ez szép! - akadt ki Matthew. Felállt, és nem törődve meztelenségével, a paraván mögé sétált, és csak addig maradt mögötte, amíg felrángatott magára egy nadrágot. Aztán kilépett kezében egy gyűrött, fehér vászon inggel, majd azt is felkapta. Idegesen járkálni kezdett a kandalló előtt, amiben éppen, hogy csak pislogott a tűz. Megfogott néhány fahasábot, és rádobta. Mind a ketten, csak a pattogást hallgatták, és nézték, mint élénkül fel a tűz.
- Segítened kell. - mondta halkan Allen. Matt megállt, és ránézett. Eltűnt belőle minden harag, minden hirtelen felindulás. Kifújta a levegőt, és beletúrt hajába.
- Tudod, hogy segítek.

Egy jó fél óra múlva megszólalt Matt, mikor már ezer meg ezer ötletet vetett el.
- Szerintem ez jó lesz. Vagyis ez egyszerűbb.
- Mi az? - kapta fel a fejét Allen.
- Egyszerű. Az esküvőről kiráncigálod, bár nem hiszem, hogy ellenkezne.
Allen úgy nézett rá, mint valami udvari bolondra.
- Megvesztél? A kijáratig sem jutnánk.
- Itt jövök a képbe én... Majd átveszem a pap helyét.
Allen felröhögött, és elfeküdt az ágyon. Matt értetlenül nézett rá, és már kezdte idegesíteni, hogy öccse így nevet, miközben ő töri az agyát, hogy mit kéne csinálnia.
- Mi bajod van? - förmedt rá.
Allen nagy nehezen felült, és kapkodva szedte a levegőt.
- Vámpír vagy... a Bibliát sem tudnád megfogni...
- Azt majd elintézem. Szóval beöltözök, és halasztom az esküvőt, te pedig kimented a madárkát. Aki meg megmerné akadályozni ezt, leütöm, nemes egyszerűséggel.
- Működni fog? - kételkedett tovább Allen.
- Van más ötleted? - tárta szét karjait Matthew.
- Nincs. - vágta rá.
- Akkor menni fog...
Ránézett az órára, és felnyögött. Hajnali négy volt, ő meg semmit nem aludt.
- Na tünés innen. Holnap szerepelek, nem szeretnék rossz színben fellépni.
Allen elvigyorogta magát, és felpattant.
- Köszönöm. - mondta, és kirohant a szobából.
Amint a sajátjába ért, ruhástól bevetette magát az ágyba, de elég rosszul érezte magát emiatt. Megszokta már, hogy meztelenül alszik. Még egy gyors vetkőzés, szétdobálta a cuccait, minden sarokba egyet, majd újra a takaró alá bújt.