Egy hideg éjszakán a kis faluban éles sikoly törte meg az őszi sötétséget.
Szerencsétlen teremtés! Bárhol kopogtathatott, dörömbölhetett, könyöröghetett, sehol sem nyitottak neki ajtót. Nem volt egy bátor lélek sem, aki síkra szállt volna mellette... Az utca vége a kimerült lánynak iszonyúan távolinak tűnt, hosszú haja lobogott a csípős szélben. De hova rohant volna? Hiszen eddig sem segített rajta senki sem.
Végül hirtelen belerohant egy zsákutcába... Most már nem volt menekvés többé...
Hátrafordult, s ott lebegett előtte az üldözője: egy hatalmas, szikár alak, kinek ruhája feketébb volt az éjszakánál, és bőre fehérebb a tiszta lepedőnél... Szemei vörösen és vérszomjasan ragyogtak. Ez a szörnyeteg egyre közelebb
lebegett a zsákmányához, aki térdre rogyott és könyörgött:
- Kérlek! Ne ölj meg! Nem akarok meghalni!...
- Elhalgass!-köpte a másik a szavakat - Éhes vgyok! Végre szeretnék enni!...
Ezzel rávetette magát a lányra, és hosszú, hegyes fogait belemélyesztette áldozata nyakába, aki ernyedten hagyta, hogy a szörny szívja a vérét. A lény szája mellett rengeteg vér elfolyt, és nagy vértócsába gyűlt a földön.

Miután befejezte a lakomát, a halottfehér bőrű alak felegyenesedett, megnyalta vértől maszatos száját, és sötét kacagásba kezdett, majd lebegve elrepült, oda, ahonnan jött...