Pár nappal később egy ugyanilyen sötét, hideg éjjel az erdei úton egy fáradt, csuklyás alak lépegetett botjára támaszkodva. A két hold közül csak az egyik látszott, és csak az nyújtott valamennyi fényt a sötétségben. Egyszer csak meglátott maga előtt az út szélén egy öreg, korhadt táblát. Túl sötét volt még a Sarakh fénye mellett is, ezért csettintett egyet, s kezében egy apró tűzgömböt tartva közelebb ment a táblához. Azon csak ennyi állt:

"Blackvillage még 1 mérföld".

Továbbment az úton, s a fák egyre sűrűbbek lettek körülötte. Már a holdfény sem világított, ezért még szerencse, hogy nem tüntette el a kis tűzgömböt - nem mintha sok manát emésztett volna el. Ahogy ment az úton, két sötét alak tűnt fel előtte, kik elkiáltották magukat:
- Pénzt, vagy életet!
- Köszönöm, egyikből sem kérek!- felelt vissza vándorunk.
- Na, ne szórakozz velünk!- rivallt rá az egyik - Vagy önszántadból ideadod nekünk az értékeidet, vagy pedig megölünk és úgy vesszük el!
- Ha lehetne, inkább megtartanám mindkettőt!- feleselt vissza a megtámadott.
- Na megállj te...
A mondatot a rabló már soha nem fejezhette be . A csuklyás alak hozzávágta a banditához a tűzgömböt. Az egy szempillantás alatt leégette a törvényen kívülinek a bőrét és a húsát egészen a csontjáig - a varázserőnek köszönhetően.
A bandita fájdalmaktól küzdve a földre rogyott és ordítozva segítségért esdekelt. Eközben a másik menekülőre fogta a dolgot, ám az, aki az ellentámadást indította, gyorsabb volt nála. Egy pillanat alatt a csuklyás kezében termett egy csillogó ezüst tőr, amit elhajított... Hátborzongató hörgéstől és puffanástól kísérve a másik is a földre rogyott, majd kilehelte az lelkét.

A titokzatos alak odament a második áldozatához és kihúzta belőle a kését.
Eközben a botja tetején felragyogott egy újabb kis fénygömb - de ez már nem tűzből volt! A rabló vérétől áztatott kést beletörölte annak a ruhájába és eltette. Ezután átkutatta a holttesteket. Talált náluk némi pénzt és silány
minőségű, rövid pengéjű kardokat. A pénzt eltette, de a kardokat visszadobta az ernyedt testek mellé. Majd folytatta útját az ösvényen. Hirtelen beléhasított a lelkiismeretfurdalás. Halottaktól rabolt! De aztán eszébe jutott az örök
közmondás: "Tolvajtól lopni nem bűn" - "még ha halott is!"...- tette hozzá gondolatban.