-Azért nem kell felkapni a vizet fiacskám...- morgolódott az öreg - ha most így bánsz az emberekkel, akkor mi lesz az aráddal?!
-Az az én dolgom... az esküt!
-Hol is tartottam...- motyogta, miközben sebesen lapozgatta a "Bibliát" - Megvan! Szóval... Amúgy ma rossz idő van, ne menj vadászni... legfeljebb holnap. Én a helyedben elmennék hosszú időre innen... de jó hosszú időre.
Gareth úgy nézett rá, mintha most engedték volna ki az őrültek házából.
-Nem lehetne folytatni az esküvőt, Atyám?!- nyomta meg fenyegetően az utolsó szót.
-Dehogyisnem. Miért is ne? Elvégre azért jöttünk ide, szóval... Gareth! Feleségedül fogadod-e Daisyt, és kitartasz-e mellette egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?
-Igen.- mondta határozottan, és megszorította a kezét. A pap most Daisy felé fordult. Kék szemeivel vizslatta a lányt, ami
számára túlságosan ismerős volt.
-Daisy! Férjedül fogadod-e Garethet, és kitartasz-e mellette egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, míg a halál el nem választ?
Daisy nyelt egyet, de nem jött ki hang a torkán. Csak szavak nélkül tátogott, és nem tudta mit mondjon. Minden pillanatban
reménykedve nézett a kijárat felé, de azon senki sem jött be. Lehajtotta fejét, hogy elpislogja könnyeit, és nem szólt semmit. Belül mardosta a csalódottság, amit Allen okozott neki. Miért kellett így becsapnia? Akkor legalább nem reménykedett volna, és nem szövögetett volna semmilyen hiú ábrándot, miközben tervezte, hogy hogyan fog élni boldogságban amellett a férfi mellett, akit szeret, és aki őt is szereti. És miért mondta azt neki, hogy szereti? Hogy még több fájdalmat okozzon? Nem volt elég, hogy megtámadta, és hogy ilyen helyzetbe hozta? Miért hagyta így itt, hogy ő a végsőkig reménykedhessen szavainak igazában? Miért jó neki, ha állandóan fájdalmat okozhat neki? Miért?!
A templomban tapintható volt a csönd, és a várakozás. Mindenki feszülten figyelte a menyasszonyt, és várták a válaszát. Daisy utoljára, könnyes szemekkel az ajtó felé fordult, majd hagyta, hogy leperegjenek az arcán. Behunyta a szemeit, és válaszolt.
-Igen.- nyögte halkan.
A pap pislogott néhányat, majd megszólalt:
-Elnézést kedveském, de nem hallottam. Az én koromban ez már megbocsátható.
-Igen.- mondta elfúló hangon, de egy kicsit hangosabban. Az öreg férfi közelebb hajolt hozzá, és megvárta, míg a lány ránéz.
A nő arcára óriási fájdalom és beletörődöttség ült ki.
-Biztos?- kérdezte a pap, amire Gareth dühösen felmordult. Daisy szemei elkerekedtek, mikor észrevette, hogy a pap arcába, ami nem is volt olyan ráncos, előrehullt egy éjfekete hajtincs. A szemei...
-Allen?
A pap elmosolyodott, és megrázta a fejét.
-Matt... - tátogta a nevét, és visszalépett egyet. Újra visszamélyítette hangját, és elsöpörte arcából a zavaró tényezőt. Daisyn hatalmas súlyú megkönnyebbülés futott végig. Azt hitte, elájul tőle. Hát mégsem hagyták cserben!
-Folytathatnánk?- kérdezte Gareth, immár nem rejtve el dühét.
A "pap" mosolygott, és tovább mondta:
-Aki bármilyen okot tud, hogy e házasság ne jöhessen létre, az most szóljon, vagy hallgasson mindörökre!
Csend, és nagy csend. Daisy már majdnem dobolni kezdett a lábával az idegességtől, és levegőt is alig mert venni. Na, valaki! Szóljon már!
-Én tudnék!- szólalt meg egy nagyon ismerős hang. A tömeg felmorajlott, és sugdolózásba kezdett.
Daisy kifújta a levegőt, és ragyogó mosollyal a kijárat felé fordult. Allen ott állt, a padsorok végén, talpig feketében, mint
mindig. Arca sápadt, de rendkívül kiemelte égkék szemeit. Felé nyújtotta a kezét.
-Gyere!- mondta, és Daisy gondolkodás nélkül elindult a férfi felé.
Valaki azonban megfogta a könyökét, és hiába ráncigálta volna ki, az nem engedett a szorításból.
-Nem mész te sehová!- morogta Gareth.
-Dehogynem.- szólalt meg a háta mögött Matt. Egy jól irányzott jobbossal kiütötte Garethet, aki elterült a földön, de nem
vesztette el az eszméletét.
-Az orrom, te vén paraszt!
-Há! Minden vagyok, csak vén nem. Vénember!- dobta rá a parókát Matthew, és Daisy kezét megfogva, futni kezdett a kijárathoz.
Az első padsorra pillantott, és hirtelen azt hitte, nem tud tovább menni, de a lány maga után húzta. Egy vörös hajú nő állt
ott, ujjongva, és nevetve, ahogy nézte Daisy szöktetését. Aztán ránézett. Sarah?! Zöld szemei boldogságtól csillogtak, és
elhalt a mosolya, mikor találkozott a tekintetük, de aztán rá is kedvesen rámosolygott.
Mikor Allen elé értek, átengedte neki Daisyt, és előreengedve őket, hátra maradt, hogy feltartóztassa a többit.
Daisy rengeteg tüllt szaggatott le magáról, ahogy futnia kellett, mert nem tudta volna a lépést tartania Allennel. Lerúgta
magáról a cipőket, a lógó anyagokat meg egyszerűen leszakította. Allen felemelte a nyeregbe, és ő is felpattant mögé. Megvárták, míg Matt is eléri a saját lovát, és hármasban vágtattak el a dühös testvér, vőlegény és barátok elől.

Daisy hozzábújt a háta mögött lovagló férfihez, és elégedetten felsóhajtott. Most már bármikor megbízna benne. Akármiről is legyen szó. A kontya teljesen tönkre ment, de nem is zavarta. Mikor kellő távolságra értek a várostól, lelassítottak. Matthew csak hadarta, és röhögött, hogy mennyire tetszett neki ez az egész, de Allenék nem nagyon figyeltek rá.
A férfi lassan kihúzta a hajából a hatalmas fátylat, és elengedte, így az jó messzire elszállt tőlük, mire földet ért. A
megmaradt hajtűket is egyenként hagyták maguk után, mire Daisy megszabadult az összestől. Szabadon omlott a haja a vállára, és hátára, meg persze Allen vállára is. Orrával hozzádörgölőzött a lány arcához, és lehunyt szemekkel beszívta annak illatát. Daisy mosolygott, és összehúzta magát, mert nem kicsit volt csiklandós.
-Meg vagy elégedve az alakításommal?- kérdezte tettetett egoizmussal.
-Tökéletesen. Bár a bátyád jobb színész lenne.
-Ó, hát így állunk? Akkor legközelebb ő fog kimenteni, nem én.- nézett félre morcosan, de a szája széle remegett, ahogy
visszatartotta magát, nehogy mosolyogjon.
A férfi vállára hajtotta a fejét, és megcsókolta a nyakánál lüktető ütőeret. Allen komoly arccal nézett le rá.
-Rajtad senki sem tesz túl. Te így vagy tökéletes.- mondta halkan a lány.
Allen nem tudott mit mondani. Először életében piszkálta meg valami bűntudatféle. Hiszen becsapja a lányt. A kedveskedő szavak, a csókok, érintések, mind mind hazugságok, és semmi komoly érzelem nincs mögötte. Ő sem különb Garethnél. Ő is csupán a testi vágyak miatt szeretné magáénak tudni a lányt, bár neki komolyabb indítékai, okai is vannak, hogy elvegye. Nem szólt semmit, csak komoran lovagolt testvére mellé, aki éppen akkor fejezte be élménybeszámolóját.
-... szerinted is?
-Aha.- válaszolt flegmán Allen.