Nem sokkal később a titokzatos vándor megérkezett a Blackvillage nevű településre.
  A települést semmilyen védőfal, vagy árok nem vette körbe. Az úton, ahol a kapunak kellett volna lennie, ott csak egy sorompó volt. Mellette egy őrház. Annak az ajtaja tárva-nyitva állt, és csak a sötétséget lehetett látni benne. A csuklyás alak tovább indult, de előtte botja végén eloltotta a fényt.
  A falu főteréig vezető úton csak a vaksötétség vette körül. Útján csak  a hallására hagyatkozhatott, meg némi pisla láng - az utca végén - vezette odáig.
     A főtéren néhány éjjeli fáklya még nyújtott valamennyi fényt. Az egyik ház tövében egy nyöszörgő alakot pillantott meg a homályban. A félelemtől félholt embertől távolabb egy rikítóan fehér bőrű lény lebegett, s kegyetlenül röhögött. A csuklyás rögtön felismerte, hogy mi ez, ezért úgy határozott: megmenti szerencsétlen embertársának az életét. Gyorsan tűzgömböt teremtett a kezében és nekivágta a szörnyetegnek. Az telitalálatot kapott a mellkasára. Ennek hatására ordítva a földre esett, de nem halt még meg, ezért hősünk egy újabb varázslattal támadott. Ujjaiból egy szempillantás alatt lángnyelvek törtek elő, és addig égette vele a szörny testét, míg az el nem porladt. Ezután a már bambán bámuló férfihez fordult:
  - Bocsánat uram! De ezt meg kell tennem!
    Mielőtt az megnyikkanhatott volna, már fejbe is csapta egy zöld és kék szikraeső. Majd néhány pillanattal később felkelt a földről, és kíváncsisággal fürkészte a csuklyás alakot.
  - Elnézést!-szólalt meg végül- De kicsoda ön?
  - Vándorló orvos vagyok, fiam!-felelte az- Ne félj tőlem! Csupán szállást keresek, mert nagyon elfáradtam utam során.
  - Kérem, kövessen doktor! A falu lakói nyilván szívélyesen fogadják majd önt! Egyébként a nevem Negrod! Üdvözlöm Blackvillageben!
  - Köszönöm! Mutatna nekem egy helyet, ahol lepihenhetnék?
  - Természetesen doktor! Kövessen!
    Negrod elvezette őt a közeli fogadóba, melyen még a sötétben is látszott, hogy nem igazán törődnek a  külsejével. Az ajtóhoz érve kalauza egyszer csak hirtelen megszólította:
  - Elnézést doktor! De önt hogyan hívják?
  - A nevem: Shadow.-felelt vssza a kérdezett-
  - Csak így egyszerűen Shadow?
  - Igen.
  - Rendben...
    Ezzel Negrod bekopogott a fogadóba. Az üres, sötét és néma maradt. Tovább kopogott... Semmi válasz. Ekkor Negrodnak elfogyott a türelme és Shadownak is kezdett fogyni. Negrod iszonyú erősen elkezdte püfölni a bejárati ajtót és ordítani kezdett:
  - Barmok! Nyissátok már ki! Én vagyok az: Negrod! Ne hülyéskedjetek már! Befagy a seggem!
    Erre mocorgás hallatszott odabentről, és nyikorogva kinyílt az ajtó. Egy középkorú parasztasszony lépett ki  az ajtón, gyertyával az egyik kezében. A másik kezében egy hosszú pengéjű kést szorongatott. Negrodot félrelökve, csatakiáltásokkal Shadowra támadt, aki reflexeinek köszönhetően kitért a halálos támadás elől. 
  Erre Negrod gyorsan lefogta az asszonyt és a fülébe ordított:
  - Meghülyültél asszony!? Ez egy orvos! Nem szörnyeteg!
    Ezután már fények gyúltak odabenn és Shadow egy kisebb tömeget látott meg odabenn. Ennek ellenére beletelt  jó néhány percbe, mire a késelős asszonyt megnyugtatták. Kijött a fogadóból még néhány kíváncsi, és egy díszes ruhába öltözött ember, aki rögtön Shadowhoz fordult:
  - Üdvözlöm önt falucskánkban uram! A nevem: Sir Vulture. Én vagyok a falu tulajdonosa és polgármestere.
  - Jó estét, Sir Vulture! Shadow vagyok. Egy egyszrű orvos, ki a rokonait szeretné meglátogatni a szomszédos  királyságban. Szállást kérnék éjszakára és ha lehet, vacsorát is. No meg persze egy kis tájékoztatást...
  - Rendben, de ezek a fogadósra tartoznak, kivéve az utolsó kérését. Kérem! Fáradjon beljebb!
    Shadow bement az épületbe, ahol már fényáradat volt a sok gyertyától és fáklyától. A fogadó belseje is olyan volt, akár a külseje. Régi és elhasznált. A polgármester odainvitálta egy asztalhoz,és italt rendelt a falu vendégének és magának. Eközben mindenki odacsődült az asztal köré, hogy megbámulják a jövevényt.
  Shadowt zavarta a bamba tekintetek tömege, ezért inkább megszólalt:
  - Sir Vulture!...
  - Igen, Shadow doktor?
  - Kérem, mondja el, hogy mitől rettegnek az emberek! Szemmel láthatólag mindenki fél valamitől, vagy  valamiktől. Még a falu őreit sem láttam, csak a helyüket... És, ha a falu rettenthetetln őzőit valami így meg tudja ijeszteni, az tényleg valami erős és gonosz lehet...
  - Biztos, hogy tudni akarja? -kérdezte egyre sápadtabban Sir Vulture.
  - Igen! Tudni szeretném!
  - Hát...rendben... -Sir Vulture belekortyolt az italába és elkezdte- Az egész majdnem egy éve kezdődött... Egy éjjel valami furcsa emberféleség jött ide a falunkba, akinek vörös szemei és halottfehér bőre volt. Nem törődtünk a külsejével, mert biztosra vettük, hogy valami betegség sújtja a szerencsétlent. Nappal soha nem jött elő, csak éjjel. Egy hétig ment ez így, és egy orvost hívtunk hozzá, hogy vizsgálja és gyógyítsa meg. Mikor az orvos megérkezett, a világ legfurcsább szerzetének titulálta a vendégünket, ugyanis az, még az orvosi vizsgálatra sem volt hajlandó kitenni a lábát a szobájából. Az orvos beleegyezett abba, hogy a sötétben vizsgálja meg a beteget gyertyafénynél. Ez volt a veszte... Este, mikor bementünk hozzá, az orvosból csak egy holttest és egy vértócsa maradt... A gyilkos elmenekült. Átgázolt az embereken, akik az útjában álltak, néhányat meg is ölt közülük... Aztán úgy egy héttel a gyilkos elmenekülése után kezdtek eltünedezni, vagy meghalni az emberek. Az eltűntek után semmit semm találtunk, de az áldozatok... Uram! Kérem önt! Meg se nézze őket! Csak egy csomó vér, egy élettelen test, és a testeken furcsa harapás, vagy harapások voltak... Szinte már rendszeresen, két-három áldozat van hetente. Az ilyen szörnyek száma pedig napról-napra több. Ennek tetejében a keleti és déli erdeinket rablók szállták meg. A kereskedelem lehanyatlott, mert az  üzletemberek nem mernek erre jönni. Tiszta káosz van itt uram! Nappal megtámadnak minket a bandták és azt a keveset is elviszik, amink van. Éjjel meg ezek elől a szörnyetegek elől kell elbújnunk...
  - Ki volt a legutolsó áldozat és mikor?
  - A falu legelragadóbb kincse... A legszebb lány az egész világon! Milyen kár érte! Körberajongták őt a falu legnagyszerűbb fiai, de mindet elutasította, még a fiamat is -tette hozzá mellékesen - De igaz, hogy neki nem volt valami vidám élete. Öt éve elvesztette a szüleit és azóta egyedül élt.
  - Megvan még a lány holtteste? -kérdezte Shadow-
  - Igen. Mióta elvesztettük a papunkat is, nem tudjuk a holtaknak megadni a végtisztességet. De miért érdekli?
  - Szeretném megnézni és megvizsgálni a holttestét. Ha a gyanúm beigazolódik, akkor tudok magukon segíteni...