Sator rendszer.

Apró fények ezrei pislognak, a rég kihunyt, majd neutroncsillagá vált nap sötét tömege előt. Elhagyott, halott rendszer,
kísértetek és szellemképek járta, sötét világ. A hajók messzire kerülik, főleg, hogy rendszereik, műszereik megzavarodnak a rengeteg fémtől, mi a rendszert övezi. Bármerre is néz az utazó, mindenfelé gigantikus hajóroncsokat lát... mást ezen a helyen nem is igazán lehet. Itt nyugszik a Sol rettegett csillagflottája, itt vívták meg az utolsó csatát, amit majdnem megnyertek, de végül mégis elpusztultak. A sodródó hajók között néhol testek, szörnyű csonkok, arcatlan torzók lebegtek, a csata - valaha - élő áldozatainak maradványai. A hajók némelyikén helyenként még mindig égnek a lámpák, szikrák pattognak a testükön ütött lyukakban - a sérült vezetékek szikrái - bár azt, hogy hogy van még energia, senki sem tudja, megnézni pedig senki sem meri.
Mindenki kerüli ezt a helyet... lehetett hallani történeteket, olyanokat amik minden csatatérhez kötődnek. Legendák járják a
csillagok világát, hogy az ott nyugvókat nem lehet háborgatni... ha valaki belép a területre, gyors és kegyetlen véget fog
érni... Ezeket a holtakat nem tanácsos zaklatni. Valami még mindig vigyáz rájuk. Azt, hogy mennyire közel járnak az igazsághoz, nem is tudják... Van hajó, ahol még mindig működik az agy, és némelyiknek még néhány ágyúja is. Azok, akik most eme sivár helyet - ha akarnák - éppen néznék, bizony meglepődnének, mikor az egyik hajón elsül egy löveg. Valószínűleg csak rövidzárlat. Mivel néhány percenként a látvány ismétlődik, a Sol valaha büszke hadihajói, némán, mintha még mindig harcolnának, lövik a csillagok világát. Ha más észlelné a látványt, kísértetre gyanakodna.
De most ismét fények pislognak errefelé... Jöttek... ide kellett, hogy jöjjenek, vérük és természetük vezette őket erre a helyre, elsődleges feladataikat már elvégezték. A vezérük itt jelölte meg a találkozó helyét. Felfrissítették az árulók és ellenségek emlékezetét. Bizony sok sok életetet követeltek ők, mielőtt ideértek volna... A díszes, de rémisztő sisakos fej elfordul a holt flotta képétől. Körülnéz a végtelen eme kis szegletében. Körülötte mindenhol széttárt szárnyú Sol vadászok lebegnek, az utolsó is megérkezett már. Itt az idő továbbmenni. Furcsa, kerregő nyelvén közi társaival a teendőket. Emberire lefordítva csak annyi, hogy:
- Irány a Therra. – közli a Vadászok Népének jelenlegi vezetője.

A vadászok gyorsan szabályos, de a földön ismeretlen alakzatba rendeződnek. Ha kémikus, vagy fizikus látná őket, csak annyit mondana: atomrács. Minden alakzat egy-egy századot, száz vadászt számlál. Gyors egymásutánban tűnnek el a hipertérben, hogy ismét katonaként, és ne csak magányos vadászként harcoljanak.

 Föld

- Uram atyám! Csak ezt ne... - suttog egy katona, miközben az egyik ablakon át nézi a Föld felől közeledő hajókat. Nem akarta, hogy azok a néma koporsók is kimozduljanak, de a jel, amit használt, nekik is szólt. Mivel ezek a hajók valaha csapatszállítók voltak, így katonai besorolásuk volt a Solnál. Nem csak ő vette észre a hajókat, a Cimmerán és a hozzá tartozó rajokon ismét felbődültek a szirénák.

A - volt - Solos és a Centrai hajókkal folytatott tárgyalások megszakadnak. Ezek közül jónéhány hajó már az Ares oldalához kapcsolódott, hogy javításokat végeztessen, vagy csak jelentkezzen a Föld szolgálatára. Rengeteg kérdés és még több válasz hangzik el az állomás vezérlőtermében. A Holdról eltűntek a tornyok, a védelmi rendszer kikapcsolt, gépei - már ami maradt belőle - visszatért. De, mivel csak egy helyre küldi ő is a jelentést, a fedélzetén lévő gyerekekről még senki sem tud...

Csak egy helyről jön adás, egyenesen a Cimmera fedélzetére. Lang egy kicsit meghökken, mikor vizuális képet kap az egyik Föld osztályú cirkálóról.. Ugyanaz a látvány, ami miatt Conor parancsnok a taktikai pult alá ugrott. A fémkoponya nézi Langot, miközben a processzor megkísérli az azonosítását. Bár maga sem tudja, miért, de Lang kódolt adást kér a géptől, és a kabinjába vonul beszélgetni a harctéri alvázzal.

-T – 456. – os alfa jelentkezem. – szól a harctéri alváz, mikor megjelenik Lang személyes monitorán. Próbálja, de nem tudja azonosítani a katonát, majd megkérdezi:
- Shark admirális a közelben van?
-Miből gondolja? – kérdez vissza Lang. Már eldöntötte, hogy bizony, amit csak lehet, kihúz ebből a gépből... túl sok fura dolog történt mostanában, és válaszokat szeretne – Ki az? És maguk honnan kerültek elő? Miért keresi itt eme személyt?
-Az akitvációs jel erről az egységről érkezett. Amenyiben nem adja az admirálist, támadócsoportot küldök a kimentésére. – közli a gép hidegen. Langnak csak most tűnt fel, hogy a gép a hivatalos angol nyelven beszél hozzá. Még egy kérdés, és ezzel együtt egy ötlet is... Hisz a hajóján van ilyen nevű személy. Szokott is vele sakkozni. Elfordul a képernyőtől:
–Első tiszt!
-Uram?
-John Schark hadnagy jelntkezzen a kabinomban. Azonnal.
-Igen, uram!

Pár perc múlva két űrgyalogos kíséretében Schark megáll a kapitány ajtajában. Lang nincs jó kedvében, szemében dühös fények csillognak. Pár másodperccel ezelőtt jelentették, hogy a Cimmera fedélzetére lépett a mentőcsapat, ami száz harctéri alvázat jelentett... bár eddig nyert időt, de hogy bejön - e a blöff, arról fogalma sincs.
"De ha ez a gép beveszi, akkor viszont lesz egy kis beszélgetnivalóm a hadnagy úrral"-gondolja.
-Uram, rádiójel a Holdról, állandóan ismétlődik. – jelenti az egyik hangszóró. Hát ezért utál most ő a Föld közelében lenni,
jelenleg ő itt a legmagasabb rangú tiszt, így most mindennel neki kell foglalkozni... de először: ezek a nyamvadt gépek...
-Hadnagy, lépjen a komhoz!
-Igenis.

A nyugodt katona a képernyőhöz lép, belenéz, még a szeme sem rebben meg, mintha nem ez lenne az első alkalom, hogy ezeket a fémszörnyeket látja. Közben kint az űrben a Centrai és Sol hajók elszakadnak az állomástól és kicsit furán, de mintha támadópozícióba rendeződnének... - "ezek szerint Conor nem igazán tudott velük tárgyalni" – fut át Lang agyán a gondolat.
Azt, hogy azok is ugyanazt követelik, mint tőle ez a gép, nem tudja. Nézi Schark reakcióit, de nincs neki semmi. Helyette kérdőn néz felé.
- Szabad kezet kap, katona! – szól Lang – minden köztünk marad.
Néma bólintás, majd Schark a kom elé lép és adást kezd. Erre viszont Lang szeme kerekedik ki, mivel ez az adás megy a Holdra is...
- John Schark. Admirális. Sol Therra Közelkörzet Véderejének parancsnoka. Azonosító szám DN 72-81-975. Megerősítést! – közli teljes nyugalommal, majd pár gombnyomással frekvenciát vált, és megismétli az előző mondatokat, utána gyorsan folytatja:
– A II. szállítószázadnak. Deaktiválás. Jelszó: Mélyföld. Never, Galaktik! Állapotjelentést!
A hatás kicsit érdekes, az eddig a Hold felé tartó 24 hajó hirtelen leáll, hajtóműveiket csak állandó pályára álláshoz
használják. A központi képernyőn egy csinos, szőke nő arca jelenik meg, mellete egy katonás kinézetű férfi, majd gyorsan
beszélni kezdenek. A nő hangját Lang is felsimeri, hallotta már néhányszor a Galaktik központi agyát, a másik a Never, a két gép köszönti az előttük álló alakot, majd gyorsan beszámolnak a hajókat ért károkról, és azok javításának megkezdéséről.
– Galaktik! Engedélyezem az Adattár fehér szektorának kinyitását. Jelszó: Születés. – A nő kellemes hangja gyorsan elfogadja, majd teljesíti a parancsot. A Sol Központi Adattárának történelmi szektora immár nyitva áll a tudósok előtt, Langot pedig a guta kerülgeti, és még nincs vége számára a meglepetéseknek. A képernyőn ismét a fémváz jelenik meg.
- Azonosítás megtörtént. Utasításra várok.
- Vigye a flottát támogató pozícióba. További utasításig feladat: bolygóvédelem.
- Értettem.
- Kapitány – fordul Lang felé az egyre furcsább harcos – civilek tartózkodnak a Lunán. Kérem, küldjön egy hajót értük. Az
állomásnak nincs szállítókapacitása. A Holdon uram. – teszi még hozzá, hogy a Luna szót az is értse, majd ismét a komhoz fordul és deaktiváltatja a külső őrséget a Holdon, hogy a civileket el lehessen szállítani. Ezután az eddigi legfurcsább dolgot teszi. Lang még szólni sem bír a döbbenettől, mikor a Cimmera rádiói sugározni kezdik a galaxis minden részére a következő adást:
-J. Schark Admirális. DN 72–81–975. Minden Sol egységnek. Bejelentkezést kérek. – mondja nyugodtan, majd a belső komon szólal meg:
– Shark a 6. századnak: bevetésre felkészülni.
-Ha mindennek vége lesz egy-két kérdésem, Hadnagy vagy admirális, vagy ki az isten vagy te...- szólal meg Lang.
-Az semmiképp.- válaszol Shark Lang legutolsó feltevésére.

A Cimmera komunikációs rendszerei ebben a pillanatban életre kelnek. Mindenki - bár több különböző hangon - de a Szövetség hivatalos nyelvén megkezdi a bejelentkezést. Elősször a Centrai erőhöz csatlakozott cirkálók jelentkeznek be, mindegyik. Bár csak négy maradt belőlük a csata után, mind a saját nevével jelentkezik. Sorban az Elektra, Exeter, Domin és a Deth. Következnek a Sol cirkálók, majd a Centrai hajóraj, hogy szinte közvetlenül utána a teljes centrai haderő megtegye bejelentkezését.  Utána - a távolság miatt - késve érkeznek be a még Solhoz hű erők és támaszpontok bejelentkezései. Végül az Achilles és a Sol teljes vadászereje, a Vadászok Népe is jelentkezik az utolsó Sol főtiszt parancsára. A válasz során gyorsan mindenki megkapja a maga utasítását. A Sol vadászerőknek "megállj" parancs érkezik - valahol az űrben kitör a hipertérből a rettegett vadászflotta - erre már viszont Lang is rákérdez:
- Ők miért ne jöjjenek ide?
- Még nem készült fel rájuk az emberiség.- hangzik a válasz, majd tovább adja az utasításokat:
- A Hestának! Pajzsokat ki. Civil egységek tartanak maguk felé.
- Uram! – szólal meg egy hang, a távfelderítő tiszt – hajók a hipertérből. Azonosításuk nem lehetséges. Fegyverzetük nincs. Kommunikációs kísérlet.
- Kapcsolja.
- Itt Redon tábornok, a Sol 275. űrgyalogos hadseregének parancsnoka. Schark admirálisnak. Engedélyt kérek a Hestán való leszállásra és a személyi állományom feltöltésére.
- Megadom. Minden Sol erőnek a Therra körzetben: 20 percen belül jelentkezzenek személyes jelentéstételre a Szövetség Cimmera cirkálójának központi dokkjában. Tábornok, ön is hozzon egy századot, dolguk lesz.

A területről mindenünnen visszaigazolások érkeznek, időközben az Európához közeledő hajók közül egy kisebb kiválik, fedélzetén a Tábornokkal és a kért gyalogos századdal. Eközben a Cimmerán lefújják a 6. század bevetését.
- Elnézést uram, kérek engedélyt……
- Mondtam, hogy szabad kezet kap, de utána várom a kabinomban, és beszélgetünk. Lelépni. – a hajó kapitánya néhány másodperc után feláll a székéről és elindul a hadnagya után... azért az mégse járja, hogy azt csináljon amit akar...

Pár perc múlva a Cimmera dokkjában - a megfagyott helyzet közepén - Shark kilép a felvonóból. Minden szem az újonnan érkezett felé fordul. A gigantikus dokk közepén körben, egymásnak háttal állnak a Sol fénylő acélvázai, lövésre emelet fegyvereikkel, körülöttük a Szövetségi űrgyalogosok gyűrűje, szintén lövésre kész fegyverekkel. Többen megismerik a közelgő alakot, hisz saját parancsnokuk, de a ruha, amit visel, kicsit furává teszi látványát. A jelek szerint őt magát is feszélyezi. A sötétkék zakó, a hozzá illőnek látszó fekete, testre simuló nadrág... A szokott sisak helyett semmi sincs a hadnagy fején, de nem ez lepi meg embereit, hanem az idegen rangjelzések, az arany sráfok a kabát ujján, a combra szíjazott ismeretlen fegyver, a mellkasát mindkét oldalon elborító kitüntetéshalom, és természetesen az elmaradhatatlan kard a hátán... Ezerszer kérdezték már, hogy miért hord egy ilyen - az atomkor után kőkorinak számító - fegyvert. De hát... erre soha sem kaptak választ...
Nyugodtan elsétál döbbent emberei között, helyetteséhez fordul:
-Fegyvert le. Lelépni. – bár a katona nem igazán érti, miért, de engedelmeskedik, és kivezeti harcosait a dokkból. Még látja, amint az egyik harctéri váz tiszteleg, majd azok mindegyike leteszi a fegyvert.

Pár másodperc, és Lang is kilép a felvonóból. Ekkor landolnak a küldöttségeket szállító egységek. Észreveszi ő is, hogy katonája milyen furán van felöltözve, és látja a mellette díszőrséget adó fémvázakat...