Mizuna egyenesen hálaimát rebegett, amikor elérkezett a hétfő reggel. Alig merte elhinni, hogy túlélte a vasárnapot Zaóval
összezárva. Ebédfőzés közben ugyanis - amíg ő éppen valami hozzávalót keresett - a fiú több marék sóval ajándékozta meg a levest, ami ettől teljesen ehetetlenné vált... Zao vs. Mizuna: 1-0.

    A második menetben Zao úgy döntött, kibontakoztatja eddig szunnyadó művészvénáját, és fest egy kicsit. Az eredmény az lett, hogy a lány a vasárnap délutánját azzal tölthette, hogy a szőnyegből próbálta kiporszívózni a pasztell-krétát, lemosni a falról a festéket, és eltakarítani a lépcsőház falairól a zsírkréta-nyomokat. Ezt követően Zao pár órára felszívódott.
Zao vs. Mizuna: 2-0.

    Mizuna már kezdett örülni este hét óra körül, hogy talán a fiú hazatalált és végre leszáll róla, amikor kopogtattak az
ajtaján. Mindenről megfeledkezve nyitott ajtót, ami - mint utólag kiderült - súlyos hiba volt. Zao tetőtől talpig sárosan,
mocskosan ért vissza, s nem törődve szutykos külsejével és vizes hajával, szokása szerint Mizunára ugrott. A lány nem bírta tovább cérnával, és dühösen felordított, majd a fürdőszobába zavarta Zaót, és ő is betrappolt utána. Kezdett nagyon elege lennie alkalmatlankodó vendégéből.

    Levetkőztette a fiút, és nyakig elmerítette egy kád forró vízben, majd cseppet sem kíméletes és türelmes mozdulatokkal
megmosta a mélyvörös üstököt, s bőrlenyúzó módon lecsutakolta a hátát is. Ezután benyúlt a vízbe, és kirántotta belőle az
egyik lábát, de akkora lendülettel, hogy Zao feje majdnem a víz alá került, és ugyanolyan durva mozdulatokkal az alsó végtagokat is lesikálta. Kifejezetten zavarta, hogy mindezt a szadizmust a fiú vigyorogva tűrte, sőt, a jelek szerint, még élvezte is.

    Ám, hogy még élvezetesebbé tegye a dolgot, Zao gondolt egyet, megragadta a lány karját és berántotta a kádba. Mizuna a habos víztől köhögve, prüszkölve tűnt fel a víz alól, csurom vizesen. Pár másodpercig csodálkozva nézte a fiú arcát, ami alig egy-két centire lehetett az övétől, majd hirtelen magához tért, és Zaót a fejénél fogva a víz alá nyomta.
- Te nem vagy normális! - visította Mizuna, majd kikászálódott a kádból - Marha! - dohogta, mire Zao bocsánatkérően
rápillantott, és készségesen felállt.
- ÜLJ VISSZA! - kiáltott rá a lány a meztelen fiúra, aki azonban félreérthetett valamit, mivel ismét Mizunára ugrott.
Zao vs. Mizuna: 4-0. Totális vereség.

    Ezek után a lányt szinte már meg sem lepte, hogy később ébredt fel, mint ahogy tervezte, és az okát is pillanatok alatt
meglelte. A nappaliba kilépve látta, hogy Zao még a kanapén aludt, a hasán, s jobb karja lelógott a földre, ébresztőórájának roncsai közé. Mizuna nagyot sóhajtott, majd hozta a söprűt, meg a lapátot és feltakarította a leamortizált szerkentyű földi maradványait. Letehetett arról, hogy még iskola előtt be tudjon menni a rendőrkapitányságra, sőt, abban sem volt biztos, hogy a suliba időben beér-e...

    Kapkodva összeszedte magát, belebújt iskolai egyenruhájába (fehér, rövid ujjú ing, sötétkék szalag az inggallér alá,
sötétkék szoknya, fehér szegélycsíkkal), vállára kapta táskáját, és már ott sem volt. Az ajtót kétszer is leellenőrizte, hogy
rendesen bezárta-e. Nem akarta, hogy Zao kiszabadulva mindent tönkre tegyen, ami csak az útjába kerül. Így is eléggé aggódott, hogy mit fog találni lakása helyén, amikorra hazaér.

    Az iskola területére érve aztán kicsit megnyugodott. Még időben volt, s ez egy kicsit javított kedélyállapotán. Az iskolához
vezető sétálóutca két oldalát szegélyező cseresznyefák alatt elhaladva magába szívta a virágok kellemes illatát, majd lesöpört válláról egy ráhullott virágszirmot.
- Miért fújtad le? - kérdezte szemrehányóan egy női hang. - Szerencsét hoz! - ért be Mizuna mellé egy vele egyforma magas, rövid, barna hajú és szemű lány.
- Neked is jó reggelt, Yukari. - motyogta Mizuna, s fáradtan rámosolygott barátnőjére.
- Még hogy jó!? - kiáltotta felháborodva - Csupa karika a szemed környéke! Mennyit aludtál?!
- Pár órát. - adta a megsemmisítő választ, ami igaz is volt. Zao horkolásától alig tudott pihenni.
- Na szép! Ilyen külsővel tuti nem vágódsz be egy fiúnál sem!
- Könyörgöm, ne mondd azt, hogy "bevágódni"! - nyavalygott Mizuna. Az elmúlt két napban túl sokszor vágódott be és le, különböző sarkokba, a földre, valamint még a fürdőkádba is ahhoz, hogy ne kedvelje ezt a kifejezést.

    Beértek az iskola udvarára, s a többi diák közt elvegyülve haladtak a bejárat felé. Yukari éppen nyári terveiről számolt
be - amit Mizuna csak fél füllel hallgatott - amikor a fáradt lány nyílegyenesen nekiment valakinek. Nem értette, hogy miért,
de hirtelen azt várta, hogy Zao a nyakába ugrik a semmiből, aztán rájött, hogy a fiút bezárta a lakásába, és most valószínűleg azt rombolja porig. Túl sok volt ez Zaóból két nap alatt.
- Jó lenne, ha ábrándozás helyett inkább arra néznél, amerre mész! - hordta le őt egy fejjel magasabb osztálytársa.
- Bocs. - motyogta kedvetlenül Mizuna.
"Remek! Nekem is Shinikai Yukit kell elütnöm! Ennél rosszabb már aligha lehet!"

    Shinikai Yuki egy eléggé vadóc és nyakas fiú, ráadásul jószerével megközelíthetetlen. Mindössze két barátja van, a többiek csak csorgatják utána a nyálukat, ahogy végigmegy a folyosón. Mizuna nem értette, hogy mit lát benne mindenki. El kellett ismernie ugyan, hogy vállát súroló fekete, tépett haja, éles, szürke szemei, és markáns arca igen megnyerő külsőt kölcsönöztek neki, ráadásul még magas is volt, és kisportolt. Mind emellett viszont rendkívül lekezelő és rémes modorú is, ami Mizuna szerint felülmúlja megjelenését. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy bárkit megvert, aki kötekedni mert vele, vagy csak szimplán az útjában állt.

    Mizuna viszont azon kevesek közé tartozott, akit ez nem érdekelt, és nyíltan a szemébe vágta hibáit. Előnyét annak tudta be, hogy a fiú még sose ütött meg lányt, és ezt talán nem nála fogja bevezetni. Yukarival felment az osztálytermükbe, majd leült a helyére, hogy a délelőttöt és a délután kis részét ott töltse egy helyben, a legunalmasabb dolgokat jegyzetelve az órákon. Az egyetlen felüdülési lehetőséget az ebédszünet jelentette... volna.

- Hííí! Nézzétek, micsoda pasi! Kíváncsi vagyok, hogy mit keres itt! - visított fel hirtelen az egyik lány, mire az összes többi
az ablakokhoz tódult - természetesen Mizuna is.
- Hát tuti nem téged! - csipkelődött egy másik, miközben az osztály fiútagjai elkezdték kitárgyalni a lányok hülye szokásait.
- Csak irigykedtek! - szólt hátra az egyik lány - Úúú, ott van Shinikai-kun is!

    Mizuna végre ki tudott nézni két lány feje között, s azt hitte meneten elájul. Elképzelni nem tudta, hogyan kerülhetett oda -
mindenesetre ott volt, és a tőle megszokott kíváncsisággal várta, hogy Yuki mit akarhat tőle. A lányban élt a gyanú, hogy semmi jót. Villámgyorsan ellökte magát az ablaktól, és kirohant a teremből. Végigfutott a második emeleti folyosón, leszáguldott a lépcsőkön, végül kiért az udvarra. Elindult az egymástól három méterre álló fiúk felé, de hogy mit tehetne, vagy mondhatna, azt még mindig nem tudta, csak azt, hogy Zaót minél előbb el kell innen tüntetnie.
- Harada, minek jöttél le? - kérdezte Yuki, s éles pillantását belefúrta a lány tekintetébe.
- Az unokatestvéremért. Baj? - állt meg a két fiútól pár lépésnyire.
- ZAO! - Zao nem bírt magával, és Mizunára akart ugrani, ám a lány ezúttal résen volt, és félreállt az útjából, így Zao a poros földön kötött ki.

    Felkapta fejét, majd nagy szemeket meresztve tekintetét Mizuna és Yuki között járatta. Elég puskaporos volt a hangulat,
már-már robbanásig feszült. Elgondolkodott rajta, hogy vajon berobbantsa-e?
- Zao? - nézett Yuki fintorogva a fiúra, aki még mindig a földön feküdt. - Téged nem is így hívnak! - fordult vissza a lányhoz.
- Nahát, zseniális észrevétel! - morogta epésen, és csípőre tette kezeit. - Most pedig magunkra hagynál? Beszédem van vele. - gyilkos pillantást küldött Zao felé, aki ezt látva gyorsan felpattant, és közvetlenül mögé lépett.
- Nem. A fiúnak menni kell. Egyébként, mi is a neve?
- Ne érdekeljen! - sziszegte összeszorított fogain át. - Törődj a magad dolgával, Yuki! - direkt hívta a keresztnevén, mivel
tudta, hogy a világon mindennél jobban idegesíti, hogy ha a barátain és a családján kívül bárki más így hívja.
- Te meg fékezd a nyelved! - állkapcsán megfeszült az izom, szemei szikráztak - Hé! - hirtelen felemelte kezét, elkapta Zao
ingét a nyakánál, majd a lány mögül kirántva maga elé állította.

    Fél fej volt köztük Yuki javára, s így, hogy egymás előtt álltak, még szembetűnőbb volt a magasságkülönbség. A fiú hosszú másodpercekig farkasszemet nézett Zaóval, aki felöltötte idétlen mosolyát, és integetni kezdett az ablakokban lógóknak. Már nem csak Mizunáék osztálya leskelődött. Yuki vetett egy pillantást az elfehéredetett arcú Mizunára, majd közelebb hajolt Zaóhoz.
Enyhe függőleges ránc jelent meg szemöldökei között, ahogy nagyon halkan valamit a fiú fülébe súgott, majd váratlanul elengedte, és hátrált tőle pár lépést, de a szemkontaktust nem szakította meg.
- Remélem, felfogtad. - mondta, mire Zao tőle szokatlanul komoran biccentett egyet. - Igyekezz, tíz perc múlva kezdődik az
óra! - szólt oda Mizunának, majd sarkon fordult és szó nélkül visszament az iskolába.

    A lány nem értette, hogy mi lehetett ez az előbb, mindenesetre karon ragadta Zaót, és arrébb vezette az iskola épülete
mellé, hogy eltüntesse a kíváncsi szemek elől.
- Mit mondott neked Shinikai? - kezdte a faggatózást Mizuna. - És egyáltalán, hogy kerülsz ide!? Meg van még a lakásom?

    Zao miután ismét felöltötte vigyorát, megnyugtatóan biccentett egyet, majd elmutogatta, hogy kimászott az ablakon, és
követte őt. Az első kérdésre viszont még véletlenül sem válaszolt. Hiába mosolygott, szemein látni lehetett, hogy valami
nagyon keresztbe tett neki. Valamire a legkevésbé sem számított. Legszívesebben felüvöltött volna dühében, de nem akarta megijeszteni Mizunát, ezért tovább játszotta a kedves kisKutya szerepét, ami némán vonyított az eltűnt Hold felé.