Allen hallotta, hogy az anyja irányából megkönnyebbült sóhaj száll felé. Hát igen. Most már mindenki szemében más ember lesz. Már nem London híres nőcsábásza, aki a lányos apák "réme" volt. Ettől a perctől fogva egy felelősségteljes férj, Bloodford 10. Grófjának megnősült fia, aki mától nem járhat ki minden éjjel, nem egyedül megy a bálokra, hogy aztán késő este egy, a bálon felszedett, magát úrihölgynek nevező nő társaságát élvezze hajnalig az ágyban. Nem. Mától fogva, csak egyetlenegy nővel tölti az éjszakát, és egyetlenegy nővel megy minden rendezvényre, ahonnan majd ugyanazzal a nővel is tér haza. Felesége van.
-Mrs. Noir?- nyújtotta felé kezét, egy furcsa mosoly kíséretében. Daisy számára még nagyon furcsa volt ez a megszólítás. Soha nem képzelte, hogy ő, a kispolgár, egyszer majd a nagy Noir családba fog tartozni. Mindig úgy képzelte, hogy majd egy jóképű birtokos feleségeként fogja leélni életét, legyenek bármennyire is szegények, gyerekekkel körülvéve. A jóképű alany teljesült, de álmaiban sem merte gondolni, hogy egy gróf fiához megy hozzá! Mosolyogva átengedte kezét, és mellélépett. A tömegtől sorban fogadták a jókívánságokat.
Lucius feltűnt az egyik sarokban, aki épp Henryvel beszélgetett. Mikor pillantása találkozott Allenével, egy kézintéssel
elhallgattatta legidősebb unokáját, és feléjük indult. A csoportok kettéváltak előtte, utat engedve, a minden bizonnyal
legidősebb személynek közülük. Mikor odaért hozzájuk, a méter távolságot megtartva, megvetően szemlélte a párt.
-Most te követed a bátyád példáját?- szólalt meg. Reszelős hangja betöltötte a terem csendjét, Daisyt pedig kirázta a hideg.
-Nem értem miért bánt a tudat, hogy nem hozzánk hasonlót veszek el. - válaszolt, direkt nem használva a vámpír szót, mivel nem szerette volna, ha befolyásos emberek gyanakodni kezdjenek - Úgy sem én öröklöm közvetlenül a grófi címet.
-Akkor is megszégyeníted a családot.- förmedt rá, de arcán megint úrrá lett a jeges kifejezéstelenség, mikor észrevette magát.
-Számomra szégyen, hogy ilyen - körbenézett, és lehalkította hangját - ember az egyik unokám... szégyentelen kéjenc. Ha az apád helyében lennék...
-De nem vagy a helyében!- szakította félbe villámló tekintettel - ha csak azért jöttél, hogy újra elmondd a véleményed rólam, köszönöm, nem kérek belőle, mert már volt szerencsém meghallgatni!
-Arcátlan kölyök.- sziszegte fogai között. Hidegkék szemeit Allenre villantotta. Magas homloka és ráncos arca, sok időről
árulkodott. Megjelenése magabiztos és felfuvalkodott. Hosszú, hófehér haját hátul összefogta, ami a derekát verdeste - Nem csodálkoznék azon, ha a másik bolond bátyád "kedves" menyasszonyát te tetted volna el láb alól. Teszed a jót, miközben egy becstelen nyamvadt kis...
-Nem Allen tette, Uram!- szólt közbe Daisy.- és ne sértegesse a férjemet. Csak ugyanazt tudom mondani, mint ő. Ha csak azért jött, hogy szidjon minket, akkor kérem, távozzon.- vetette magasba fejét, és bátran az öregember szemébe nézett.
-Hölgyem! - szólította meg cinikusan - Vigyázzon, milyen hangnemet enged meg magának velem szemben!
-Itt egyedül ön az, aki sértegeti mások büszkeségét, és ha a férjemet bántja, engem is bánt!
-Ön túlságosan magasan hordja az orrát, származásához képest. Inkább maradjon csendben, lapuljon az árnyékban, és élvezze az életet, a drága unokám mellett... amíg teheti.- suttogta vészesen, majd hátat fordított nekik, és elviharzott.
Allen addig nézte ükapját, míg teljesen ki nem lépett látóköréből. Hideg vízként érte az előbbi jelenet, amikor is Daisy
kiállt mellette, sőt, szembeszállt Luciussal, az ő érdekeit képviselve. Egyre jobban nehezére esett az a gondolat, hogy
bántani akarja a lányt. Ráadásul, Mattnek tett ígérete is e mellett szólt. Próbálta megmakacsolni magát, hogy a lány csak
kolonc lesz a nyakán, de ez a gondolat egyre távolabb állt tőle. Ettől függetlenül, még nem szerette őt, sőt... ez állt tőle
a leges-legtávolabb, de most már nem bánthatja, mert megígérte.
-Ramen! - búgta egy érzékien mély, női hang. Mindketten odakapták a fejüket.
-Flor.- mondta ki Allen a nő nevét, és ez az egy szó, felért egy erotikus vallomással. Flor negédesen mosolygott, miközben
gyűrűs ujjaival a drágakövekből kirakott nyakláncát simogatta, és néha letért melleinek domborulatának kezdetére, amik elég sűrűn vonzották oda Allen pillantását. Vörös ajkai enyhén szétnyíltak, és félig lehunyt szempillái mögül nézett a férfire.
-Kicsit csalódott vagyok, Ramen... - szólalt meg végül - Nem hittem volna, hogy ilyen fiatalon elkötelezed magad egyetlen nő mellett.
-szerelemből házasodtunk... - szólt közbe Daisy, dacolva a kéjeskedő nővel - miért vártunk volna tovább?
-Szerelem! Ugyan, kedvesem!- nevetett fel gúnyolódva - Ne legyen ilyen naiv, és elvakult!- még közelebb lépett Allenhez, és végigsimított karján - Ramen soha nem házasodna szerelemből. Számára már a kifejezés is nevetséges.
-Miss Backwish! Ön túl sokat fecseg, kedvesem. - szólt rá erélyesen a férfi - ráadásul megsérti feleségem érzéseit.
-Ó, kérem bocsássanak meg, ha elragadtattam volna magam!
-Nem történt semmi.- mosolygott rá Allen.
-Ne aggódjon a házasságunk miatt, Miss Flor.- mosolygott rá Daisy is ártatlan arcot vágva - Inkább azon rágódjon, hogy találjon magának párt, mielőtt kifutna az időből, és vénlányságra kényszerül... és ahhoz már nincs sok hátra.- húzta maga után Allent, miközben kárörömmel nézte a nő sértődött arcát.

Egy bő negyedórával később mindenkit az asztalhoz ültettek, és megvacsoráztak. Daisy Allennel szemben ült, és végig szemtanúja lehetett, ahogy Flor flörtöl újdonsült férjével. Szemérmetlenül hozzádörgölőzött, és sokszor suttogott a fülébe. Észrevétlenül simított végig a férfi kézfején, amit az nem kapott el. Együtt nevettek, beszélgettek, és Daisy látta köztük a fizikai vágyódást egymás iránt. De nem voltak egymáshoz illőek. Csak a testiség éltette a köztük fennálló vágyat.
Daisy savanyú szájízzel nézte a kettest, és megmarkolta villáját, amikor Flor Allen oldalának dőlt. Allen pont magyarázott
valamit, ami miatt át kellett nyúlnia Flor tányérja fölött. A nő ezt kihasználva, felsőtestét a férfi karjainak nyomta, és arcával a másikéhoz közelített egy kicsit. Daisynek nem kellett sok, hogy fogja magát, és leszúrja ezt a kis lotyót... nem kellett volna sokat fáradoznia. Végül is csak áthajol, és...
-Minden rendben, Daisy?- Daisy észrevette, hogy ujjai, amelyek között a villát szorongatta, teljesen elfehéredtek. Lerakta az evőeszközt, majd mosolyt erőltetett arcára.
-Persze... minden rendben.- válaszolt Allennek - ne aggódj miattam, csak folytassátok.
Allen még sokáig fürkészte az arcát, majd visszafordult Florhoz. Daisy belekortyolt a borba, amit eléraktak, majd még egyszer, és még egyet. Végül azt vette észre, hogy a pohár fenekét nézi.
"Az alkohol nem old meg semmit!"