Szilveszter, késő délután. Már besötétedett, de a városka hangulatos, ódon utcáin elég sok ember járt. A legtöbben bálba, buliba igyekeztek a havas járdákon, a csípős hidegben. Így tett egy lány is, akit két fiú fogott közre. Vidáman beszélgetve
siettek céljuk felé.  Mivel kissé hasonlítottak vonásaik, le sem tagadhatták volna rokonságukat.
Valójában testvérek voltak, a fiúk az idősebbek, a lány pedig a húguk. Mindhárman beburkolóztak meleg kabátjukba, de fejükön nem viseltek sapkát. A fiúk közül az egyik egy fél vállára dobott hátizsákot vitt - benne húguk ruhája és cipője, mivel a hideg miatt nem engedték szoknyába öltözni. No meg ott volt még az elmaradhatatlan szilveszteri pezsgő. A másik fiú a fél kezében  nagy dobozt vitt, benne süteményekkel. Ők is buliba indultak... Nemsokára el is érték céljukat, egy különös kinézetű, de stílusos épületet. Itt volt zenekaruk főhadiszállása, ugyanis szabadidejükben egy együttesben zenéltek és énekeltek.
A lány és bátyjai a hidegtől kipirulva érkeztek meg a próbatermük mellett kialakított öltözőikbe, ahol lerakták meleg holmijukat, és Lina átöltözött a bátyja által cipelt ruhába. Majd a lányt Máté és Csaba közrefogták megint, így léptek be együtt a klubhelyiségbe. Már néhány ismerős és ismeretlen arc fogadta az érkezőket. Kivétel nélkül mindegyik rájuk meredt. A három testvér valóban figyelemreméltó látványt nyújtott. A két fiú magas, atlétatermetű, igazi szívtipró kinézettel megáldva (bár a természetük nem olyan volt). Máté szőke, Csaba barna, mindkettő félhosszú hajú, kék szemű. A húguk pedig... nos hát az ilyen lányra szokták azt mondani, hogy "bombázó", de ő nem volt ennek tudatában, nem foglalkozott vele - remek, karcsú alak, szép arc, barna, hosszú haj és külöleges, szürkészöld macskaszem...
Öltözetük elegáns, de kényelmes. A fiúk fekete, alakjukra simuló farmert, fekete, illetve kék rövidujjú inget viseltek lezser eleganciával. Lina egy testhezálló, fekete, ujjatlan, magasnyakú miniruhát vett fel. Tökéletes alakját a ruha kihangsúlyozta. Barna haját kontyba tűzte, amiből egy-két hullámos fürt csüngött lazán a vállára. Enyhe sminket tett arcára.
Együttesükből már ott volt Zsuzsi, aki az unokaöccsével érkezett. A csapatból már csak Krisztián, a bolondos, szoknyavadász énekes hiányzott, no meg néhány más ismerős.
Lina a bárpulthoz ment Zsuzsival és két másik lánnyal, hogy szendvicseket készítsenek, meg a hozott sütit kirakják. A többiek nevetgéltek, beszélgettek, zenét hallgattak és koktélokat szürcsölgettek a kellemesen félhomályos helyiségben. Csak az ajtó fölött, és a bárpultnál égett erősebb fényű lámpa, mivel a bejárattól lépcsők vezettek le a terembe, illetve a pultnál éppen munka folyt...

Nyílt az ajtó, és belépett rajta Krisztián, a vadóc gitáros-énekes. Fekete haja most is szokás szerint bezselézve, mindenfelé meredezett. Kék szemeivel egyből kiszúrta Linát, akit már megpróbált párszor "levadászni", sikertelenül. A lány világosan értésére adta, hogy nem kér belőle, nincs esélye nála, csak barátok.
Krisztián nem egyedül érkezett. Mögötte belépett egy - Lina által nem ismert - magas, bátyjaihoz hasonlóan izmos,
rendkívül jóképű, szőkésbarna, hosszú, hullámos hajú fiú. Alig lépte át a küszöböt, egyből Linával találkozott a tekintete. A fiú barna szeme megvillant. Lina testén mintha hirtelen áram szaladt volna át... A fekete farmer és ujjatlan felső remekül állt az ismeretlen srácnak, aki Krisztián nyomában elindult a bárpult felé.
Menet közben Máté és Csaba kitörő örömmel, régi ismerősként üdvözölték a fiút, majd mind a négyen odamentek a
szorgoskodó lányokhoz. Zsuzsi is mosolyogva üdvözölte az idegent.
- Lina, gyere csak elő! - hívta Máté. - Be szeretnénk mutatni valakit.. Ő itt Péter, két éve velünk zenélt az együttesben, amikor még otthon laktál...  Aztán elment egy másik bandához, a fővárosba. Most jött azóta először vissza. Hazaköltözik.
- Szia! Lina vagyok.- köszönt elpirulva a lány. Zavarában könyökével levert egy kis kosarat, amiben narancs és alma volt. A gyümölcsök szépen begurultak a pult alá. Lina gyorsan letérdelt, hogy összeszedje. Nem számított arra, hogy Péter is segíteni akar...
Mindketten a fejüket fogva álltak fel. Összekoccantak. A többiek közben már táncolni mentek. Amikor végre sikerült az összes gymölcsöt a tálba gyűjteni, Péter megkérdezte:
- Lina, van kedved táncolni?
A bólintásra válaszul már vitte is kézen fogva magával a többi táncoló közé.
A buli nagyon jól sikerült. Mindenki remekül érezte magát. Krisztián bejelentette, hogy a nemrég távozott Éva helyére  hamarosan egy új lány fog érkezni.

Néhány nap múlva megkezdődtek a dolgos hétköznapok. Lina tanult, vizsgázott, próbákra járt, és esténként fáradtan
esett be kis lakásába. Nem bátyjaival lakott, mindhármuknak volt egy-egy különálló kis menedéke, de egy házban.
Januárban megérkezett az új lány, Edit. Próbaidőt szabtak neki, három hónapot. Linának nem vol túl szimpatikus. Óriási ego, kevesebb tehetséggel... ráadásul addig nem nyugodott, míg a fiúk figyelme rá nem irányult. Most éppen Krisztiánon
lógott, aki - rövid távon, nem bánva - alaposan kihasználta a helyzetet. Az új lány viszont már Lina bátyjainál és Péternél is próbálkozott - sikertelenül - de ez nem szegte a kedvét. A három fiú, ha csak tehette, kerülte Editet.

Péter az együttes egyik gitárosa volt, és néha énekelt is. A próbák kivételével Lina nem találkozott a fiúval, hiszen minden ideje be volt táblázva a vizsgaidőszak miatt. Barátok voltak, bár Linának nagyon tetszett a srác, de még testvérei előtt is titkolta. Péter néha a próbák alatt rá-ránézett... Edit erre kijelentette a két lánynak, hogy az a tüzes tekintet az ő személyének szól... Mellé még megjegyezte Zsuzsinak: úgy látszik, a fiúknál nyert ügye van...

Eljött február közepe, Valentin-nap délutánja. Három hét múlva koncertjük lesz, rá néhány napra pedig egy versenyük,
arra próbálnak...
Lina befejezte a vizsgáit, így kissé több szabadideje lett. Így kissé hamarabb ért a szokásosnál a próbateremhez. Besétált a női öltözőbe, levette kabátját. Még nem volt ott senki. Leült öltözőasztalához. Nagy meglepetésére egy szál vörös rózsát talált rajta, mellette egy rövid levélkével:
" Amikor megláttalak, villám csapott belém:
  Szerelmes lettem.
  Kérlek, legyen a szíved az enyém!"
Aláírás sehol. Lina gondolkodni kezdett, ki tehette oda. Bátyjai kihúzva. Krisztiánnak ez nem stílusa, de mégsem teljesen kizárható, hogy most így próbálkozik... Péter? Miért pont őt részesítené gáláns figyelmében az a sármos fiú?! Ki lehetett? Mivel nem jutott dűlőre, berakta a rózsát egy vázába, majd bement a próbaterembe. Az még szintén üres volt. A lány korán érkezett, de nem bánta. Leült a zongorához, néhány futamot játszott a billentyűkön, majd énekelni kezdett hozzá. Különlegesen csengő, lágy, operaénekesi tisztaságú hangja betöltötte a kis termet. Észre sem vette, hogy nincs egyedül, csak akkor, amikor gitárkíséretet is kapott.
Meglepődve nézett fel, majd kissé pirulva elmosolyodott, meglátva Pétert a zongora mellett. Nem hagyta abba az éneklést.
A fiú csatlakozott hozzá. Bársonyosan mély, zengő hangja fantasztikusan hangzott a Lináé mellett. Tekintetük összekapcslódott, egymásnak énekeltek...

Krisztián, Máté és Csaba egyszerre érkeztek. Bolondozásukat azonnal abbahagyva némultak el a fenomenális duett hallatán.
Az utánuk érkező Editet azonban nem hatotta meg... Meggyőződése volt ugyanis, hogy mindenkié eltörpül az ő hangja mellett. Ezért fecsegni kezdett - volna. Ugyanis a gyors reflexekkel megáldott Máté - lapáttenyerével, nem éppen finoman - befogta a száját. A lány döbbent felháborodással meresztgette a szemét, de nem tudott mit tenni a túlerő ellen.
- Maradj csendben, te liba! - sziszegte neki csöppet sem kedvesen a fiú.
Edit meglepetésében még tátogni sem tudott a szájára tapasztott tenyér miatt. A két másik srác csak kajánul vigyorgott
a lányon.
Lináék abbahagyták a dalt, de még mindig egymást nézték. A bűvöletnek Zsuzsi érkezése vetett véget, aki nem értett semmit, hogy a három fiú miért áll az ajtóban Edit száját befogva.
Máté kénytelen-kelletlen elvette a kezét, hiszen egész napra mégsem tudja bezárni azt a nagy szájat... Editből azonnal kitört a felháborodás, a fiúkból pedig a harsány röhögés.
Lina, Zsuzsi és Péter továbbra sem értett semmit, míg végre Csaba - megszánva őket - elmondta, hogyan némította el Editet Máté.
A nagyképű lány duzzogva indult a helyére, mert kezdték a próbát. Közben is eléggé dühös volt, többször meg kellett miatta
szakítani egy-egy számot.
Amikor ahhoz a dalhoz értek, amit Lina és Péter a próba előtt énekeltek, belekezdtek ugyan a megszokott változatába, de
Krisztián leállította. Azt javasolta, hogy a koncerten adják elő mindkét változatban. A versenyen pedig a duettet...
Ezzel a  két bátyus is egyetértett. Edit tiltakozott, de figyelmen kívül hagyták. Zsuzsi még nem is hallotta a másik változatot.
Csaba átadta helyét a húgának a szintetizátornál, Péter pedig leült, szemben a lánnyal. Lina játszani kezdett, amibe a fiúk
hangszerei is bekapcsolódtak. Majd felcsendült Lina varázslatos hangja. Péter a refrénnél kezdett énekelni, majd ő folytatta - egyedül - a 2. versszakkal. A refrént megint ketten énekelték. Tekintetük most is megigézetten tapadt a másikéba.
Zsuzsi meglepetésében még a száját is nyitva felejtette, úgy hallgatta őket. Kivételesen most Edit sem próbált beleszólni,
de csak azért, mert éppen kiment, hogy telefonon gyötörje az épp aktuális pasijelöltjét...