Végül is sikeres napot zártak. Ezt, és a Valentin-napot megünnepelni indultak egy nívós étterem felé, ahol menedzserük
asztalt foglaltatott a csapatnak. Ő a próba végére érkezett. Edit temészetesen vele is próbálkozott, de jött Judit, a feleség - amit a menedzser megkönnyebbülten nyugtázott. Valahogy nem igazán volt ínyére az erőszakos lány társasága...
Út közben Lina miatt megálltak, mert a lány beszaladt a gyógyszertárba, hogy kiváltson egy receptet. Sokat kellett várniuk,
ezért a társaság úgy döntött, tovább indulnak. Péternek viszont eszébe jutott, hogy a nagymamájának ígért egy vitaminkészítményt, így ő is bement a patikába. A többiek elindultak az étterem felé, miközben Edit észrevétlenül lemaradt
tőlük.
Bent a pultnál - sorra kerülve - Lina odaadta a receptet, és Péter nagyijának is kért vitamint. Amikor megkapta, a gyógyszert gyorsan a táskájába süllyesztette, a másik dobozt meg átadta a fiúnak. Péter kifelé menet halkan odaszólt neki:
- Köszi. De nem csak ezért jöttem be utánad. Szeretnék veled beszélni.
- Rendben. Hallgatlak.- állt meg a lány egy csendesebb helyen, egy boltíves bejáratú épület árkádja alatt.
- Mielőtt a többieknek bejelenteném, neked szeretném elmondani: úgy döntöttem, visszamegyek a fővárosba.
- Mi?!- nézett rá a lány sápadtan, és akarva-akaratlan könny csillant a szemében.
- Amióta visszajöttem, kínlódom. Amikor  Krisztiánnal elmentem a szilveszteri buliba, beléptem az ajtón, és megláttalak... mintha áram futott volna rajtam át... Krisztián a buli közben közölte velem, hogy Te-tabu vagy. Az ő barátnője. Az egyik legjobb barátomnak pedig nem akarok keresztbe tenni. Viszont ismerem is a jómadarat, és féltelek tőle... Meg nem nagyon láttam eddig jelét annak, hogy a szavai valósak... A versenyen Krisztiánnal is el tudod énekelni azt a dalt... csak vigyázz vele!  A másik, hogy Edit is kibírhatatlan... Nem tudok mit tenni, inkább visszamegyek.
- Én - a barátnője?! Kitépem a haját annak a hazug, szoknyavadász gazfickónak! Soha nem voltam, és nem is leszek. Ezt világosan az értésére adtam már néhányszor - indultak el a könnyek a csodaszép szemekből. A felindultságtól a lány egész testében reszketett.
Péter bátortalanul kinyújtotta a kezét, és lesimította Lina arcáról a sós cseppeket. De ő nem bírt tovább megállni a saját
lábán, homlokával nekidőlt a fiú széles mellkasának, aki átölelte. A biztonságot nyújtó karok között kissé megnyugodott,
de Péter érezte, hogy valami baj van... és valószínűleg nem az előbbi felháborodása miatt.
- Jól vagy?- kérdezte kissé nyugtalanul.
- Van egy kis problémám, de nemsokára jobb lesz.- sóhajtott fájdalmasan Lina - Csak nem vettem be az orvosságomat.
- Gyere.- karolta át a srác, és a közeli cukrászdában leültette. Gyorsan kért egy üveg ásványvizet a lánynak, akit ültében
is átölelve tartott. Lina ijesztően sápadt volt.
- Hol a gyógyszered?
- Itt.- vette elő a lány a dobozt, és egy szemet lenyelt belőle a vízzel.

Eközben megcsörrent Péter mobiltelefonja.
- Tessék...- szólt bele.
- Hol vagytok már? - hallott egy türelmetlen hangot, a Mátéét.
- Lina rosszul lett, de nemsokára indulunk.
- Értem. Mi a baj?!  Ja persze... Megint a szokásos... Akkor az étteremben várunk. Edit veletek van?
- Mi?! Nincs, szerencsére.
- Akkor gyertek...
- Mindjárt indulunk.- tette le a készüléket.
- A bátyád volt, Máté. Bennünket keresett. Jobban vagy? - nézett rá féltőn a barna szempár tulajdonosa.
- Igen, köszi. Mehetünk.- állt fel Lina, de arca még mindig falfehér volt.
Péter átkarolta a derekát, úgy indultak a többiekhez. Út közben beszélgettek. A fiú aggódva kérdezgette, mi baja Linának.
A lány elpirulva torpant meg.
- Hát... minden hónapban előjön... ilyenkor nagyon görcsöl a  hasam... legtöbbször orvos és injekció a vége...- közölte
végtelenül zavartan, lesütött szemmel.
Péter egy picit elmosolyodott. Megkönnyebbült, hogy a lánynak nincsen semmi komolyabb baja... finoman maga felé fordította a szépséget, és karjai közé zárta. Lina behunyta a szemét, úgy simult bele az ölelésbe.
- Köszönöm, hogy segítettél.- suttogta erőtlenül. - És köszönöm a verset, meg a rózsát...
- Rájöttél, hogy én tettem oda?
- Csak az előbb, amikor elmondtad, miért akarsz elmenni... Tényleg visszautazol?
- Hmm... Azt hiszem, ezt még át kell gondolnom...- emelte meg gyengéden Lina állát, kényszerítve ezzel a lányt, hogy
ránézzen. A barna és a szürkészöld szemek újra megbűvölten néztek egymásba.

Egyikük sem vette észre a sötétbe visszahúzódó árnyat, aki őket figyelte, irigységgel és rosszindulattal telten.