John a füléhez tette a készüléket, és beleszólt:
- Itt vagyok, apám.
Mivel a telefont kihangosította, mindannyian tisztán hallották a senior Lord - eleinte furcsán - szaggatottnak tűnő mondatait:
- John... bármi történik... vigyázz Annabelle-re, és Adelere, meg a grófságra is... az az örökségetek a húgoddal... ne engedj
nekik...
- Mi történt veletek?! - kérdezte az ifjú rosszat sejtve.
- Nekem már késő... Hazafelé tartottunk... édesanyátokkal az erdőn át. A terepjárót megtámadták... engem eltalált egy golyó... de még annyi időm van, hogy elmondjam... édesanyátokat az a szörnyeteg elvitte... valószínűleg oda tart, és zsarolni fog... Titeket. Szeretlek... benneteket... Vigyázzatok... magatokr...- halt el a hang, befejezetlenül hagyva a mondatot, egyben magyarázatot adva arra, miért találták különösnek a Lord beszédét.
Annabelle kikerekedett szemekkel hallgatta édesapja szavait, majd felsikoltott, és iszonyatosan elkezdett zokogni. Vincent, a barátja sápadtan szorította magához feldúlt kedvesét.
Adele és szülei falfehéren néztek Johnra, aki szinte kővé válva meredt maga elé, majd végtelenül lassan mozdulva kikapcsolta a készüléket. Lassított felvételként hatott az a két könnycsepp is, ami a szemeiből kigördült. De neki uralkodnia kellett a fájdalmán...

Most mindenki élete és biztonsága az ő döntéseitől függött. Nem rohanhatott édesapjához segíteni. Csak abban reménykedett, hogy még nem késő... hogy valaki majd hátha segít rajta...
Adelere nézett, aki szintén elsírta magát. Odaült mellé, átölelte, majd fojtott, rekedtes hangon így szólt:
- Nos: mindenki hallotta, mi történt... Édesapánk vagy haldoklik, vagy elhunyt... Édesanyánk élete David kezében. Ide fog jönni, zsarolni bennünket. Én nem fogom hagyni. - Azzal az egyik nyomozóra nézett, aki bólintott, és John felé nyújtott egy
mobiltelefont.
A nyomozás vezetője már a vonalban volt. A szőke férfi röviden vázolta a történteket, majd megállapodtak abban, hogy csapdába terelik a mindenre elszánt hazardőrt.
Az eddig megfigyelt két alakról kiderült, hogy egyik egy rendőr, a másik egy piti tolvaj, aki rossz helyen és időben járt
erre. "Jutalma" életre szóló sántaság lett, mert úgy találta a lövés.
A kapcsolatot most már folyamatosan kellett tartaniuk, mert a kamerákon bármikor feltűnhetett a túsz és túszul ejtője.
A nyomozók főnöke közben kiküldött egy kocsit a merénylet színhelyére is. Amikor a két ember odaért az autóval, Lord Chromwell halála - sejtelemből - szomorú bizonyossággá vált . John most nem csak testvérként, hanem orvosként is segített húgának. Orvosi táskáját még akkor magával hozta, amikor mindenki a szalonban gyülekezett. Most kapóra jött a nyugtató injekció...  Mrs. Greenwood asszisztált  neki.
Annabelle lassan megnyugodott, és Vincent karjában álomra szenderült.

Adele idegességében csak remegett. Önmagát okolta mindenért. Miért is kellett neki elfogadnia John ajánlatát?! Akkor nem történik ez...
Kedvese ránézett gyönyörű, de szomorú tekintetével, és mintha a gondolataiba látott volna:
- Adele, kicsim! Nehogy magadat okold! Erre már rég készülhetett. Gyűlöl bennünket.
- De, ha...
- Ha nem maradsz itt, elmegy Londonba utánad... és akkor nem védett volna meg senki. Te is halott lennél... és azt már végképp nem tudnám elviselni... - válaszolt a ki nem mondott kérdésre.
- Mozgás a hármas képernyőn.- szakította őket félbe egy halk, de határozott hang, majd riasztotta főnökét. A kertben tartózkodó rendőrök észrevétlen gyűrűjébe besétált a hiéna... egyenesen a kastély fényudvarába igyekezett. Viszont önelégültségében elkövette azt a hibát, hogy még a fák közti, homályosabb területen megállt, a kastélyban tartózkodóknak telefonálni. Amíg David a telefonnal volt elfoglalva, a két embere által közrefogott Lady Chromwellt a közelben lapuló rendőrök csendesen kimentették.
Ezután már kegyetlen dühvel vetették magukat a gyilkos túszejtőre.

Pár perc alatt véget ért a rémálom. Erős reflektorok villantak a kert távolabbi pontjain is, és átfésültek minden talpalatnyi
helyet, hogy az esetlegesen lemaradt bűntársakat is elcsípjék. Még két ember került így kézre. Az egész park szinte
megelevenedett, mindenütt rendőrök nyüzsögtek. Az elfogottakat egy páncélozott rabszállító "kényelme" várta, és szigorú őrizet.
A kastély riasztórendszerét John kikapcsolta, de a monitorok előtt továbbra is ott ültek a figyelők,"Jobb az óvatosság"- alapon.
Lisette már robogott is kifelé:
- Lady Chromwell! Jól van, asszonyom?!
- Megvagyok, Lisette...- szólt a halk, erőtlen és szomorú válasz. Majd a Lady az odaérkező fia karjába hanyatlott. John szinte futva vitte be édesanyját a szalonba, és már kapta is elő az injekciós fecskendőt. Amikor az orvosságot beadta neki, Adele édesanyja segített neki ismét.  Majd a készséges hölgy csak ennyit mondott:
- John, drága fiam, te most nagyon elfoglalt vagy... menj csak, édesanyád mellett maradok.
A szőke hálásan nézett az asszonyra:
- Köszönöm, Mrs. Greenwood. Tényleg sok dologban kell intézkednem. Még odalépett a szomszéd kanapéhez, ahol kedvese ült, és egy csókot nyomott a homlokára:
- Igyekszem hamar lerendezni mindent...
- Jó... addig itt leszek a szüleimmel és az édesanyáddal. Menj...
Előző délután Lord Chromwell kinyilvánította az ausztrál birtokosoknak, hogy Adele révén családtagoknak tekinti őket.
Jó emberismerő volt... a házaspár mindenben segíteni próbált.
Eközben az alvó Belle-t már Vincent felvitte a szobájába. Ott vigyázott a lányra.

Két órába biztosan beletelt, mire a nyüzsgést újra felváltotta a csend. Lisette és Edward a szalonban lévőknek forró teát
szolgált fel. A kellemes illatú és zamatú ital kissé csillapította a kedélyeket, de meg nem nyugodtak. A Lady erőt vett
fájdalmán, és csatlakozott fiához az ügyek intézésében. Adele édesapja szintén felajánlotta segítségét. Az édesanyja pedig lemondta a reggeli repülőutat haza... a nagyira vigyázó Lucia műszakja meghosszabbításra került.
Már pirkadt. Adele elbóbiskolt a kanapén, és édesanyja is a karosszékben, amikor a ház ura előkerült, édesanyja és Mr.
Greenwood kíséretében. A férfiak és a Lady is fekete ruhát viselt...
A Lady kedvesen felébresztette a karosszékben szunyókálót, majd mindannyian felmentek az emeleti hálószobákba. John most is az ölében vitte alvó szerelmét. Letette az ágyra, és mellébújt, mint egy vigaszra vágyó kisfiú...
Néhány óra múlva Adele felriadt. Agyában újra lejátszódtak a borzasztó események, és félálomban még azt remélte, hogy csak rossz álom volt az egész. Érezte a hozzásimuló férfi testének melegét. Amikor ránézett Johnra, elfacsarodott a szíve... Nem álmodtak. Minden megtörtént... A fiú feketében, átöltözés nélkül dőlt le mellé, és végtelenül eltörődött volt. A lány ép kezével óvatosan megsimogatta az elkínzott arcot, mire az kissé kisimult.

Valamivel később Edward kopogott az ajtón, Johnt is felébresztve. Vendégük jött, a nyomozók főnöke.
A sápadt, kialvatlan John szomorú mosollyal bújt kedveséhez, aki némán ölelte. Most erre volt szüksége, nem közhely értékű szavakra. Majd felkelt, rendbe szedte magát, és Adelenek is segített. Ezután levitte a lányt magával.
Odalent már várta őket Lady Chromwell, a Greenwood-házaspár és Annabelle Vincenttel. Mindannyian kialvatlan, vörös szemekkel néztek egymásra. Sápadt arcaik még fehérebbnek tűntek a fekete ruhák keretében.

Mindannyian beléptek a szalonba, amit a személyzet kora reggel ismét kifogástalan állapotba rendezett. Paul Blackett a
kandalló előtt állva várta őket, miközben a családi fotókat nézte. Lord Chromwell arcképét már fekete tüllfátyol keretezte...
A lépteket hallva a nyomozó megfordult, és a családtagokra nézett. A család ifjú feje kényelmesen elhelyezte - az eddig ölében tartott - Adelet egy szófán.

- Üdvözlöm, Mr. Blackett! Kérem, foglaljon helyet! - bólintott igazi arisztokratikus tartással.
- Köszönöm. Bár ez nem vigasz, de: fogadják őszinte részvétemet.- fogtak kezet.
Mindannyian leültek. Lisette teát hozott nekik. Johnék - bánatuk ellenére is - kíváncsian várták a férfi mondandóját. Ő nem is tétovázott, belevágott:
- Nos... mindannyian ismerik az előzmények egy részét. Most összefoglalnám, amit megtudtunk a kihallgatásokon: Igen súlyos bűncselekmény-sorozatot követett el az unokatestvérük. Akarom mondani - Mr. Nowikov... Ebben segítségére volt az édesanyja és Miss Russel, valamint még néhány más ember. Kezdjük ott, hogy - mint említettem - David Nowikow - nem a Winthersthall család leszármazottja. Édesanyja viszonyt folytatott egy bizonyos Nowikovval. Bár a férfi kilépett a hölgy életéből, a lady folytonosan attól tartott, hogy lelepleződik. Amikor kiderült, hogy állapotos, családja gyorsan férjet keresett neki. Amint a lady fia 16 éves lett, beavatta őt a titokba azzal, hogy a fiún múlik a Winthersthall-vagyon megszerzése. David azzal kezdte, hogy gyanús kapcsolatait felhasználva először Nowikovot kerestette meg. Amint a férfit megtalálták, az balesetnek álcázott gyilkosság áldozata lett. Kis idő elteltével az ifjú David veszélyes pénzügyi manőverekbe kezdett a tőzsdén. "Édesapja" ezt nem nézte jó szemmel. A nézeteltérések egyre fokozódtak. Davidnek és az édesanyjának kapóra jött a lord egy távol-keleti üzleti útja.

A hallgatóság döbbent csendben ült a szobában. Letaglózta őket az, hogy egy több évtizede folyó játszma sakkfigurái.
A nyomozó ivott egy korty teát, majd folytatta:
- A lord halálát itt is balesetnek álcázták. Az ottani hatóságok sem törődtek az ügy alapos kivizsgálásával. Amint megszabadultak a családfőtől, tovább folytatták a tőzsdézést. Eközben David egyetemista lett. Megkörnyékezte a dékán
titkárnőjét, abból a célból, hogy számára hasznos információkhoz juthasson. Főleg a külföldről érkezett, jelentős vagyonnal bíró szülők leánygyermekei érdekelték. Ezeket a diákokat figyelni kezdte. A titkárnőt - miután az a szeretője lett - bevonta tervébe: olyan lányt keres, akit érdekből feleségül vehet, majd szüleivel együtt megszabadul tőle...  Miss Eleonort azzal biztatta, hogy utána feleségül veszi őt. Először egy másik ifjú hölgyet figyelt, majd a titkárságon ténferegve a kezébe került az első levél - amit Ön írt, Lordom - Adele kisasszonynak. Ezután kézenfekvővé vált számára, hogy gyűlölt "unokatestvére" barátnője a célpont. Két legyet akart ütni egy csapásra: utált "unokabátyja" lelkébe taposni, és a jómódú szülőkkel rendelkező ausztrál lányt megszerezni... hogy aztán a tervei szerint - miután feleségül veszi - először a szülőktől, majd a feleségétől is megszabaduljon. Később Eleonort is félre akarta állítani. Megtaláltuk ugyanis a naplóját, amit nagy precizitással vezetett. Terve azonban szerencsére zátonyra futott. Sajnos, eközben Lord Chromwell az ő bosszúhadjáratának áldozatává vált.- fejezte be összefoglalóját Mr. Blackett.

Mély csend követte a szavait.
- Ez rettenetes.- találta meg végre a hangját Lady Chromwell. Ez a fiú megölte a bátyámat és a férjemet is. Ki tudja, mennyi élet kioltása szárad még a lelkén... és az anyjának is?!
- A naplóját most vizsgáljuk, asszonyom. Ha ő nem is mond semmit, akkor is beszél helyette a könyvecske. De nem hallgatott Eleonor Russel sem, amikor megtudta, mik voltak vele Nowikov szándékai... Nos, a trió tagjai életük végéig a fogház "kellemes"légkörét fogják "élvezni". A segítőik pedig szintén kemény büntetésben részesülnek.
- Legalább oda jutottak, ahová valók...- sóhajtott Adele.
A nyomozó elköszönt. A család most már zavartalanul gyászolhatta az elhunyt családfőt.