A folyosóra kijött egy orvos. Kíváncsian  és aggódva körbevették, hallgatva, mit mond:
- A barátjuk szerencsésen megúszta egy sima sípcsonttöréssel és egy kisebb agyrázkódással. Most itt tartjuk, de pár nap múlva hazaengedjük. Rövid időre bemehetnek hozzá, meglátogatni.
- Gyere, Zsuzsi!- fogta karon barátnőjét Lina, aki már korábban észrevette, a lánynak nem közömbös az énekes. Bementek a halványan megviágított, egyszemélyes kórterembe. Krisztián begipszelt lábbal feküdt az ágyon, de már mosolygott.
- Szerencsésnek érzem magamat, hogy ennyi történt... De mi lesz a  koncerttel és a  versennyel?!
- Hogy történt?
- Valami miatt nem tudtam fékezni, és a kanyart úgy kellett bevennem. Kicsúsztam. Még  jó, hogy nem jött arra semmi jármű...
- Hol a motorod? - kérdezte Máté.
- Elvitték megvizsgálni.
- Telefonáltam édesanyádnak és a bátyádnak. Rögtön indultak, két óra múlva itt lesznek. Ja, a fellépéseken pedig Te is ott leszel. Legfeljebb - ülni fogsz közben.
- Köszi.
- Ha nem haragszol, haver, elmennénk... még dolgoznunk kell. Úgy is azt mondta az orvos, hogy csak rövid időre lehetünk bent.
- Mi meg hajnalban utazunk...
Azzal a három testvér és Péter elköszöntek.
- Te tudsz maradni, Zsuzsi?- nézett rá Krisztián az indulófélben lévő lányra.
- Kérlek, legalább addig, amíg anyámék megérkeznek! Majd ők hazavisznek.
A lány meglepődött, aztán kicsit elpirulva bólintott. Leült egy székre a fiú ágya mellett. A többiek már leléptek.

Lina megkönnyebülten sóhajtott,amikor a kocsiba ült. Már Péter is megnyugodott, hogy nincs jóvátehetetlen baj. Visszamentek a lány lakására. Amíg Lina befejezte a félbehagyott csomagolást, kedvese a konyhában készített egy kis vacsorát. Egyszerű, ízletes salátát ettek kevés hússal. Miután jóllaktak, a fiúnak megágyaztak a nappaliban. Mindketten elmentek aludni. Lina elszunnyadt, de kevés idő múlva sikoltott álmában. Péter  ijedten rohant oda hozzá, kissé hiányos öltözetben. Csak egy boxert viselt, nem volt ideje felkapni a farmernadrágját. A lány ijedt szemmel nézett maga elé. Ült az ágyán egy vékony, pántos, rövid hálóingben. Kedvese melléült, és karjaiba zárta.
- Mi történt?
- Rosszat álmodtam.
- Mit?
A lány belenézett a barna szemekbe, míg az ő macskaszeme könnyben úszott.
- ...hogy elveszítettelek... - suttogta.
- Nyugodj meg, itt vagyok.
- Nem tudok aludni... biztosan túl sokat pihentem ma... meg félek is...
- Mitől?!
- Az álomtól is megijedtem, meg a holnapi naptól is tartok.
- A mamám nem harapja le az orrod.- nyomott rá egy puszit - hiába idős, modern nő. Zenetanár volt, a mostani legjobb zenészek közül sokan tanultak nála. És persze visszajárnak hozzá. Szóval, ne félj!
- Kérhetek valamit?- suttogta a lány szégyellősen - mellettem maradnál? Úgy, mint tegnap este. Akkor annyira megnyugtatott... - rejtette el arcát zavarában a fiú mellkasán.
- Kicsim... - ölelte át Linát még szorosabban - persze, hogy itt maradok!
Egymáshoz bújva, nyugodtan aludtak hajnalig.

Az együttesük másik lánytagja egy kórteremben ült és a törött lábú sráccal beszélgetett. Kopogtak, majd bejött egy férfi. Nyomozó volt. Közölte, hogy megtalálták a baleset okát. A fékcsövet valaki elvágta.
Zsuzsi döbbenten szisszent fel, kezét a szája elé kapva.
- Kisasszony, fiatalember! Tudnak valami támpontot adni? Ki tehette?
- Nem tudom... - tétovázott a lány - nem gondolnám, hogy erre is képes lenne. Hogy az életünkre törjön?!
- Én sem hinném...
- Azért csak mondják el. Soha nem lehet tudni. Inkább mindennek utánanézünk.
- Nekünk van egy zenekarunk. Ma délután az egyik - próbaidőre bevett - tagunkból végképp elegünk lett. Kitettük.
- Értem... - jegyzetelt a nyomozó - mint említettem, ennek is utána kell járni, bármennyire valószínűtlennek tartják, hogy ő lett volna.
Elköszönt és kiment. A két kék szempár elgondolkodva mélyedt egymásba. Kis idő múlva a fiú megszólalt:
- Megtennéd, hogy hozol nekem egy kis vizet? Nagyon szomjas vagyok.
- Persze.- bólintott Zsuzsi, és már vitte is. Odaült a tüskehajú fiú mellé, és segített a poharat tartani, mert Krisztián még elég gyenge volt. Az énekes hálásan nézett rá innivalója felett. Ahogy kezük összeért, a hírhedt szoknyavadász is elpirult - ami merőben szokatlan volt.

Lina bátyjai otthon ültek a számítógépeik mellett, és éjszaka dolgoztak. Egyikük építész volt, a másik kerttervező mérnök.

Lassan hajnalodott. Odakint halványodtak a csillagok, de még sötét volt. Négy óra... Egy éjjeliszekrényen csörgött az ébresztőóra. Lina álmosan tapogatózott utána, míg meg nem találta. Megpróbálta elhallgattatni. Sikerült. Nem akaródzott felkelnie, pedig muszáj lenne. Háta mögé Péter forró teste simult, derekára pedig a karja. A fiú nem ébredt fel az óra hangjára. A lány óvatosan kinyújtózott az éjjeli lámpa felé. Felkapcsolta. Majd kedvesét finoman ébresztgetni kezdte: hosszú sötétszőke tincseit elsimította az arcából, majd lágyan végigfuttata ujjait izmos vállain és mellkasán, utána puhán megcsókolta. Péter félig kinyitotta a szemeit. Magához ölelte Linát, és mohón visszacsókolt, szerelme hátát cirógatva.
- Jó reggelt! - suttogták egymásnak. Minden tagjuk bizsergett a másik iránt érzett elfojtott vágyaktól. Végül Lina kibontakozott a fiú karjaiból, és elment zuhanyozni. Amikor végzett, kisétált egy törölközőbe csavarva, és átadta a terepet barátjának. Amíg Péter fürdött, Lina felöltözött, és a konyhában készített néhány szendvicset. Mire becsomagolta, a fiú is útra készen lépett a konyhába.