Ragyogó, de hideg februári nap virradt. A bágyadt fény besütött a kis kórterem ablakán. Az erősödő világossság felébresztette az ágyon alvó, gipszelt lábú, fekete hajú fiút. Fáradtan nézett maga elé.
Nem sokat aludt az éjjel. Fájt a lába is, de főleg nem ez volt a gondja. Miután látogatói elmentek, rendezgetni kezdte agyában a történteket.
Tulajdonképpen a banda véleményét ő mondta ki Editnek: hogy elég volt, és kirakták. Zsuzsinak azért nem is engedte, hogy megszólaljon, mert szíve mélyén azt érezte, hogy az ördögien rosszindulatú lány akkor mindenképpen a vokálénekes lánynak esik... és ő meg akarta ettől óvni.
Aztán a baleset... Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Editnek köze van hozzá. Miért pont akkor romlott el a fék? Előtte nem volt semmi baja. Ahogy magához tért az esés után... A testvérek gond-barázdálta homloka... Zsuzsi kétségbeesett,
könnyáztatta tekintete... Nem tudta hová tenni azt a zavarodottságot, amit a lány szemei váltottak ki belőle. Tulajdonképpen, ha belegondol, ő is van olyan csinos és kedves lány, mint Lina, sőt! Szép arcán világítanak a kék szemek, a haja pedig aranyosan csillogó zuhatag.
Valahogy mindig is természetesnek vette, hogy a lány bármikor ott volt, és bármikor segített, amikor szükséges volt. Számíthatott rá, bár Zsuzsi a háttérben szeretett maradni. Kedvelte a társaságát, de a vele kapcsolatos érzéseit nem tudta-merte tisztázni magában.
Délelőtt éppen aludt, amikor valaki benyitott hozzá. A törékeny, szőke lány csendesen odament az ágya  mellé rakott székhez, és leült. Türelmesen várta, hogy Krisztián kipihenje magát, és felébredjen.

Lináék nagyjából ekkor érkeztek meg Péter nagymamájának házához. A hegyoldalba épült villanegyedben egy hangulatos, teraszos, klasszicista épület volt a nagyi lakása. Nagy, parkosított kert vette körül, ami most kopár és hófoltokkal tarkított volt, csak a fenyők zöldelltek töretlenül. Még így is lehetett
látni, mennyire szép lehet nyáron... A lány megállt a fagyos kert közepén, és gyönyörködve nézte. Lelke csordultig telt a nyugalom eme szigetének megpillantásakor.
Akkor tért vissza gondolataiból, amikor hátulról két erős kar átölelte a derekát, és hosszú hajfürtök omlottak a vállaira - a Péteré. A fiú magához szorította kedvesét,és a fülébe suttogott:
- Mit szólsz hozzá?
- Gyönyörű.- fordult félig vissza Lina.
- Gyere, kicsim. A mamám már vár. Biztosan észrevette, hogy beálltam az udvarra a kocsival.
- Jó. - sóhajtott Lina. Kicsit ideges volt, de Péter átkarolta a derekát, és már vezette is a bejárat felé.
Kinyílt az ajtó. Egy mosolygós, idős, egyenes tartású hölgy állt ott, ugyanolyan barna szemekkel, mint a Péteré.
- Szervusz, kedvesem! - ölelte át Linát - szólíts csak nyugodtan Aliz mamának. Örülök, hogy eljöttél, és megismerhetlek. Az unokám sokat mesélt rólad.
Lina csodálkozva nézett a nagyira, aztán Pétere, aki huncut mosolyt küldött felé.
- Kerüljetek bejjebb! Majd Edward behordja a holmitokat a szobádba, fiam.
Beléptek az előtérbe, és levették a kabátjukat. A ház ódon bútorokkal, finom csipketerítőkkel, vastag szőnyegekkel volt berendezve. Az előtérből átmentek a tágas nappali szobába, ahol egy hatalmas kandallóban égett a tűz. Ez, és a a régi bútorok különleges hangulatot teremtettek. A karosszékek rendkívül kényelmesek
voltak. A házvezetőnő tálcán picike poharakat hozott, bennük aperitif. E mellett beszélgettek, amíg az ebédlőben nem tálaltak.

Étkezés után a nagyi visszavonult pihenni, vacsoráig. Ők felmentek az emeletre, Péter szobájába - vagyis inkább lakosztályába. A tágas helyiség itt is régi, szép fabútorokkal volt berendezve. Tartozott hozzá egy előtér, egy fürdőszoba, meg a földszinti terasz fölött egy erkély. Ebben a szobában is volt egy szép kandalló, amiben fahasábok lángoltak. Előtte vastag, puha szőnyeg. Íróasztal, könyvszekrény, ruhás szekrény, két karosszék és egy nagy, dupla ágy, mellette éjjeliszekrénykével - volt a szoba berendezése.
Péterrel együtt berakták a szekrénybe a holmijukat. Lina úgy döntött, lezuhanyozik és átöltözik. Így bevonult a fürdőszobába. Péter ráhasalt a széles, fejrészénél baldachinnal díszített ágyra, és olvasni kezdett volna, de szeme megakadt az ágy végébe készített törölközőn. Lina elfelejtette magával vinni. Bekopogott. A lány a
zuhugó víztől nem hallotta.