Újabb csikorgóan hideg, kristálytiszta levegőjű időre virradtak. Krisztián felébredt a kórházi ágyán. Ma reggel döntik el az orvosok, hogy hazamehet-e. Haza... Egyedül lakik. Édesanyja és bátyja pedig több száz kilométer távolságra innen.
Sajnos ők nem tudnak érte jönni,és nála maradni sem, elfoglaltak. A fiú felkészült rá, hogy igen nehéz néhány hete következik. Barátai segítenek ugyan, de nem várhatja el, hogy mindig kéznél legyenek. Ő pedig segítség nélkül még az ágyból sem tud felkelni, és akár egy teát készíteni, mert nem tud az egyik lábára ráállni.

Egy óra múlva túl volt a vizsgálaton. Az agyrázkódást kipihente, de a lábát gipsz fogja "díszíteni" még jó néhány hétig. Egyszóval: hazaengedték.
Kopogtak az ajtón. A múltkori nyomozó érkezett. Krisztiánnak elmondta, hogy a motorját valóban szándékosan megrongálták, és valaki látta is, hogy Edit tette. A fiú megdöbbent. A rendőr hamarosan elköszönt.
Az énekes még mindig fásultan maga elé meredve ült az ágyon, amikor megérkezett Zsuzsi.
- Szia! Mi újság?
- Szia. Hazamehetek.
- Ez nagyszerű! Akkor már jobban vagy.
- Igen.- mondta lelkesedés nélkül a fiú.
Zsuzsi észrevette:
- Mi a baj?
- Egyrészt: itt volt a nyomozó. Kiderítették, hogy a kósza gondolatunk igaznak bizonyult. Valóban az az alattomos némber okozta a balesetet. Még látta is valaki.
Zsuzsi ijedten nézett a kék szemekbe. A régi, huncut, vidám tekintet helyett egy szomorú, beletörődő nézett vissza rá.
- Ez rettenetes...de a lényeg, hogy életben maradtál. Most már ő senkinek nem árthat, hogy kiderült... És a másik baj?
- Gondban vagyok. Nem is igazán akarlak terhelni vele sem Téged, sem a többieket.
- Ki vele!- vágta rá határozottan a szőke lány.
- Áhh.. Anyámék messze vannak, nem tudnak eljönni, hogy mellettem legyenek, vagy segítsenek. Én megint csak nem mehetek hozzájuk, mert itt a nyakunkon a koncert és a verseny, amit semmiképp nem szeretnék kihagyni, még akkor sem, ha már így alakult, hogy a lábam törött. Állandóan a Ti segítségeteket sem vehetem igénybe. Nektek van más dolgotok is...
- Hmm... mi ez a bizalmatanság a barátaiddal szemben?! Meg fogjuk oldani. Hány órakor engednek el?
- Nem bizalmatlanság. Senkinek nem akarok gondot okozni. Amúgy akkor engednek, amikor a papírjaim elkészülnek. Kb. egy óra múlva.
- Rendben, akkor most telefonálok. És nem okozol gondot. Nekem legalábbis biztosan.
- Kit hívsz?- kérdezte a fiú, miközben a lányt csodálta.
- Máté biztosan otthon van. Bejön értünk kocsival. Hazaviszünk. Hol a holmid? Addig összepakolom. Ja, és van valami ruhád, amibe felöltözöl? Mert pizsamában igen érdekesen festenél, amikor kimegyünk a kórházból...
- Elég, megadom magamat! - mosolyodott el végre  Krisztián - A holmim ebben a táskában van, meg a mosdónál a toalettszerek és a törölközőm. A táskában a ruhámat is megtalálod.
- Rendi! Máté elindult értünk. - bólintott Zsuzsi, miközben már szedte is össze Krisztián holmiját.
- Először is hozzád megyünk. Szépen összecsomagolunk pár ruhádat, és erre a néhány hétre elviszünk hozzánk. Én a nagynénémmel lakom, bőven elférsz még nálunk.
A fekete énekes annyira meglepődött, hogy beszélni is elfelejtett, pedig az nála ritkaság volt. Egyrészt Zsuzsi határozott, energikus fellépésén csodálkozott, másrészt azon, amit mondott. Végül mégis kinyögött ennyit:
- Köszi... aranyos vagy... de nem akarok a terhetekre lenni...
- Viccelsz?! Tisztázzunk valamit! Drága aranytorkú énekesem, most én diktálok! Ugye nem akarsz ujjat húzni egy nőnemű "démonnal"?! Egyszer nem volt elég?!Igaz, az nem démon volt, hanem valódi ördög...
Krisziánnak most már végképp elakadt a szava. Csak nézte a lány kék szemeit, amikben pajkos szikrák táncoltak. Valóban ismerte Őt eddig? A fiú kék szemeiben a meglepettség mellett csodálat, szeretet és hála tükröződött. A két kék szempár - mint az utóbbi napokban már jó néhányszor - kíváncsisággal vegyes furcsa melegséggel feledkezett egymásba.
Arra eszméltek, hogy bejött az orvos a papírokkal. Zsuzsi előszedte a tüskehajú ruháját, meg összecsomagolta minden holmiját. Már csak Mátéra vártak, aki hamarosan befutott, öccsével együtt.
Kisvártatva indulhattak is hazafelé. Az énekes pici lakásában megint Zsuzsi vette át az irányítást. Máté és Csabi csak sejtelmesen vigyorogtak Krisztiánra, aki megadóan ült - felpolcolt lábbal - a kanapén. A lány csomagolta össze neki a szükséges ruhákat, majd amikor elkészült, indultak is tovább, hozzájuk. Közben már intézkedett arról is, hogy nénjét ne érje meglepetés...

Zsuzsiék ketten laktak a kicsi kertes házban, nagynénjével. A néni nevelte fel árván maradt kishúgát. A ház két szobából, előszobából, egy konyha-ebédlő-nappaliból és fürdőszobából állt.
Krisztiánt Zsuzsi a saját szobájába költöztette. Máté és Csaba hamarosan elköszöntek azzal, hogy másnap délelőtt jönnek próbálni hozzájuk. A lány ebédet vitt az énekesnek. Leült mellé, megvárva, míg megeszi.
- Miért törődsz így velem? Nem érdemlem meg...
- Úgy gondolod?
- Igen. De azért köszi...
- Az igazi barátok segítenek egymáson, ha baj van.- mosolyodott el Zsuzsi, majd felállt, hogy kivigye a tálcát. De Krisztián megfogta a kezét, és visszahúzta.
- Kérlek, maradj itt! Olyan jó, ha mellettem vagy!
A szőke lány csodálkozva és elpirulva nézett a fiúra, aki bátortalanul végigsimította Zsuzsi hosszú haját.
- Köszönök mindent. - suttogta az énekes, majd fejét a lány vállának támasztva lehunyta a szemét. Nemsokára hallatszott lassú, nyugodt szuszogása. Elaludt. Zsuzsi csendesen, mosollyal arcán hátradöntötte a fiút a párnára, és nesz nélkül kivitte az edényeket a konyhába. Amíg mosogatott, hazaért nénje.
- Szia, kislány! Hol van?!
- Szia, Anna! Alszik a szobámban...
- Rendben, hadd pihenjen. Jól tetted, hogy idehoztátok, ha nem volt, aki segítsen neki. Említetted, hogy jó barátod, és az együttesetek tagja... Tényleg nem szabad cserben hagyni. Megnézem.
A nagynéni óvatosan benyitott a szobába, majd visszahúzódott.
- Hű, Zsuzsi! Kicsi lány, nem mondtad, hogy a srác ennyire jóképű... Valld be, hogy tetszik neked!
- Hát... - pirosodott a hugi.
- Jó, bocsi. Nem vájkálok a magánügyeidben. Felnőtt nő vagy, aki el tudja dönteni, mit akar. Segíts neki, ráfér, mert még két lépést sem tud egyedül megtenni combig gipszben... Szerintem most menj oda mellé, mert ha felébred, keresni fog.
- Csak viszek egy kis olvasnivalót. - bólintott Zsuzsi. Halkan bement, leült a fiú mellé, és - fel-felnézve az alvóra - olvasni kezdett.