Lina és Péter eközben a várost járták. Ebéd után indultak vásárolni, mert Péter ismerte nagyanyját: ha vacsorára vendégek jönnek, megadják a módját - minimum estélyi ruhát kell viselniük. Barátnője a Szilveszterkor viselt rövid feketét hozta, a fekete alkalmi szandállal -  mert az volt neki - de most hosszú ruhára volt szüksége. Péternek nem kellett venni semmit, mert a maminál is tartott néhány ruhát, köztük egy elegáns öltönyt, pontosan ilyen alkalmakra.
Bementek egy neves divatüzletbe, ahol a fiú meglátott egy sötétvörös, bal oldalt, elöl hosszan,combközépig felsliccelt, alakra simuló ruhát. A felső része vékony vállpántos, amit le is lehetett szedni és pánt nélküliként viselni. Mellrészét középen egy strassz köves szalag húzta össze. Egy pár ujj nélküli, hosszú, könyök fölé érő kesztyű is tartozott hozzá, a középső ujjakra húzandó gumis gyűrűt is strassz takarta  ékszerként, meg a kesztyűk szárainak végét is körben két soros strassz díszítette.
- Kérlek, próbáld fel! - mondta barátnőjének.
Lina bement a próbafülkébe, és felvette a ruhát. Amint kijött megmutatni Péternek, az üzletben megállt az élet. Mindenki őt bámulta, szinte megbabonázva. A lány menekülésszerűen tűnt el a fülkében zavarában, és visszavette a farmert a pulóverrel.
- Hölgyem, ezt a ruhát kérjük! - fordult oda az eladónőhöz a szőke, hosszú hajú srác.
- Legyen szíves adni egy hozzá illő fekete, áttetsző stólát, meg egy rövid strassz nyakéket, és mellé hosszan lecsüngő fülbevalót. Ja, és ebben a méretben szeretnék kérni egy... - és úgy folytatta, hogy csak az eladónő hallotta.
- Ez utóbbi meglepetés lesz Neki. - tette még hozzá halkan. Lina nem figyelt, az üzletben nézelődött.
- Remek választás ez a ruha... úgy csomagolom, hogy a meglepetést ne lássa. - bólintott a nő mosolyogva. Amint a csomag készen lett, Péter kifizette, ami ellen Lina tiltakozott, de hiába.
- Ezt én vettem Neked, kedvesem. Te most vendégségbe jöttél a nagyihoz, és nem számítottunk estélyre... - hallgattatta el egy csókkal.
- Szerelmem, én nem merem ezt felvenni. Mindenki engem bámult az előbb...
- De csak azért, mert rendkívül csinos vagy benne. Szokatlan, mert még nem viseltél ilyet. Szerintem a nagyinak is az lesz a véleménye, hogy remekül áll rajtad, a vendégekről nem is szólva!
-  Óh! Biztosan az ő korosztálya lesz, a vacsora után egy kis udvarias beszélgetés után elvonulhatunk pihenni. - pirult el Lina Péter véleménye miatt, lesütve macskaszemeit.
- Nem fogsz olyan könnyen megszabadulni az új ruhádtól! - mosolygott a fiú kedvese zavarán.
- Ahogy én ismerem a nagyit, tartogat számunkra is meglepetést. Nekünk is hívott társaságot, úgy hogy jó hosszú estére készülj, szerelmem! - nyomott egy csókot Lina ajkára - ... meg utána hosszú éjszakára. - tette hozzá még sejtelmesen mosolyogva.
- Te kis perverz. Nem tudsz másra gondolni?! - kérdezte a lány vörösödve.
- Nem tehetek róla... megőrülök érted! - állt meg, és ölelte át a lányt szorosan, lágy, szerelmes csókba kezdve.

A hegyoldalban lévő villában javában folytak a vacsora előkészületei. Péter annyit megtudott, hogy legkevesebb hat vendég biztosan jön, de lehet: több is. Nem árulta el barátnőjének, hogy Ő még jobban meg ne rémüljön a rá váró "megpróbáltatástól".
A lakosztályukban előkészítették a ruháikat, aztán elmentek zuhanyozni. A kellemesen meleg víz alatt fürdették egymást, és vágyaiknak most sem tudtak parancsolni. Azért - vacsoraidőre elkészültek. Péter felvette öltönyét, ami nagyon jól állt neki. Szőke haját hátul lazán összefogta. Lina magára öltötte a szexis, mélyvörös estélyit és a tartozékait. Haját kontyba csavarta, amiből féloldalasan hosszú, hullámos fürtök hulltak vállára. Arcát enyhén kisminkelte. Barátja szerint észbontóan nézett ki. Lina még az utolsó simítást végezte a sminkjén, amikor Edward kopogott, jelezve, hogy a nappaliban már várják őket.

A tágas nappaliban, a kanalló előtt már ültek néhányan. Alíz mamával beszélgettek. Amikor megreccsent a lépcső a pár léptei alatt, mindnyájan odanéztek. A beszélgetés megszakadt. Lina lélegzetelállítóan szép és nőies volt a vörös estélyiben. Félénken bújt Péter oldalához, amikor a vendégeket meglátta:
két idősebb házaspár mellett a legmenőbb hazai rockegyüttes - a Démonszív - jóképű tagjai - öltönyben. Péter az ő bandjukban játszott két évig, mielőtt hazatért volna a kisvárosba.
- Csodás vagy, gyermekem!- súgta oda Alíz mama neki, mire ő elpirult. A bemutatkozásokon túl esve a nagyi Linát odaültette az idősebbekhez, míg unokája pár szót váltott régi barátaival.
- Haver, erről nem szóltál, hogy egy angyali hercegnővel az oldaladon jelensz meg!  Aki mellesleg pokolian szexis...
- Nono, Sanca, Lina az én barátnőm!- fenyegette meg ujjával barátját tréfásan a fiú.
- Hmm... Hol teremnek az ilyen nők? Elárulnád? Mert szeretnék odamenni, hátha nekem is akad egy. - ölelte át Péter vállát a másik barát, Nighty.
- Srácok, még jó, hogy nem hallja.  Azt hiszem, zavarában azonnal felszaladna a szobánkba, és nem is jönne elő...
- Nem mondod, hogy a kis barátnőd ennyire szégyellős?!
- De igen. Nincs hozzászokva a Ti nagyvilági stílusotokhoz. És nagyon szerény. Kevés az önbizalma, pedig rengeteg a jó tulajdonsága.
- Így megváltoztál?! Adrienn után?
- Adrienn! Ne is hozd elő! Életem legnagyobb tévedése és csalódása volt. Pénzéhes plázacica, aki csak mindenkit kihasznál... És erre sajnos csak akkor jöttem rá, amikor lelépett.
- Jó színészi képességű, csak az agya kevés. Ja, azóta a pasi dobta, aki miatt téged otthagyott.
- Hanyagoljuk ezt a témát, fiúk. Nem érdekel. Amúgy meg Linának elmondtam mindent róla. - jegyezte meg Péter.
- Angelus, a mostani barátnőddel össze sem hasonlítható. Lina magasan jobb nála. - vigyogott Sanca.
- Kedveseim! - ment hozzájuk a mami - majd vacsora után beszélgethettek még rengeteget. Kihűl az étel.
- Megyünk.

Az étkezés alatt semleges témákról esett szó. A srácoknak állandóan Linára tévedt a tekintetük, aki barátja mellett ült, egyre vörösebb arccal. A vacsora után az idősebbek elvonultak egy kis szalonba, kávé és likőr fogyasztása közben vitatva meg a világ dolgait.
Lina egyedül maradt a fiúk gyűrűjében. Még mindig rettenetesen zavarban érezte magát, ezért a nappaliban félrevonulva a zongora mellé ült. A srácok így a korabeli karosszékekbe telepedtek, és beszélgettek, többnyire sikertelenül próbálva belevonni a piruló lányt.
Lina nézte a zongorát, aztán a billentyűkre tévedt a keze. Belefeledkezett a zenébe, mint annak idején, otthon, Valentin - napkor a próbateremben.
A fiúk abbahagyták a régebbi dolgaik felemlegetését. Mind a négyen a lányt csodálták, aki most észre sem vette, annyira átadta magát a szebbnél-szebb dallamok élvezetének.
- Haver, nagyon irigyellek! - suttogta Nighty.
- Várj! - intette csendre barátját a fiú. Edward az imént lehozta a gitárját a szobájukból. Péter közelebb ülve kedveséhez, bekapcsolódott a dallamot játszva. Lina ránézett, és kezdetét vette a varázslat... Bólintottak egymásnak, és a lány csodás hangján énekelni kezdett. A Démonszív triója a meglepetéstől mozdulni
sem tudott, annyira elbűvölte őket Lina hangja. Péter is elkezdett énekelni. Most nem a versenydalukat adták elő, hanem egy másik számát az együttesüknek, ami szintén fantasztikusan hangzott az előadásukban.
- Uhhh... micsoda hang! - suttogta végre Sanca.
- Remekül kiegészítik egymást. - folytatta ugyanolyan halkan Nighty.
- A zenéjük sem semmi! - toldotta hozzá Rony, a "démonok" vezetője.
- Ha az együttesük is ilyen jó, a következő turnén ők lehetnének az előzenekarunk.
- Hmm... nem rossz ötlet - de hallgassuk tovább őket!

Közben a szalonból is átjöttek a vendégek a mamival, és ámultan hallgatták a két fiatalt. Péter és Lina egymás tekintetébe feledkezve, csak egymásnak énekeltek. Csodálatosan adták elő a dalt. Amikor vége lett, a fiú felállt, odament szerelméhez, átölelte, és egy puszit adott az ajkára. A hallgatóság még mindig a döbbenettől némán üldögélt, míg Alíz mama meg nem törte a csendet:
- Hol voltál eddig, kicsi lányom?! Ilyen hanggal még senki nem fedezett fel?! Ideje lenne tenni valamit! Nagyon tehetséges vagy.
- Ne tessék zavarba hozni, Alíz mama! Jobb így nekem, csendesen, Péter mellett, mint az üres csillogásban...
- Csak annak üres, aki azzá teszi. Aki nem a szívéből zenél. - mosolygott Sanca.
- Míg hallgattunk, felmerült bennünk egy ötlet - kezdte Rony - szeretnénk együtt is látni a bandátokat, aztán, ha minden jól megy, a legközelebbi turnénkra - ami májusban kezdődne - Titeket hívnánk előzenekarnak.  Addig még megnéznénk Benneteket.
- Van rá lehetőségetek, mert kb. három hét múlva lépünk fel otthon. Utána pedig ide jövünk fel a márciusi tehetségkutató versenyre. - válaszolt Péter.
- Ez remekül hangzik! - bólintott Nighty.
- A tehetségkutatóra felkértek bennünket zsűritagoknak. - vigyorodott el Sanca - de eddig még nem álltunk kötélnek. Még jó, mert most már minden bizonnyal súlyosan elfogultak lennénk.
- Hmm... Úgy gondolod, fiam, hogy a többi tag nem elfogult? - vetette közbe Alíz mama - hiszen Ti jól ismeritek ezt a világot!
- Igaz. Nem sok olyan van közöttünk, aki elismeri irigység nélkül a másik tehetségét, hát még, aki segít is. Inkább jól eltiporja. - bólintott elgondolkodva Rony.
- Legalább az egyikünknek vállalnia kellene. - morfondírozott Nighty.
- Ezt majd később eldöntitek, srácok. Most inkább beszélgessünk, meg zenéljünk együtt.- javasolta Péter.
- Alig várom! - húzta megint mosolyra a száját Sanca.
- Akkor menjünk át a próbaterembe.
- Hogyan?! - csodálkozott Lina.
- óh, bocsáss meg, kedves, azt még nem volt időm Neked megmutatni. - jött zavarba barátja. A ház kert felőli részébe mentek, ahol még a lány nem járt. A földszinten egy újabb tágas helyiség volt, kellemes meleggel, és teljes zenekari felszereléssel.
Nighty máris leült a dobokhoz, de előbb levette  elegáns zakóját. Rövid ujjú fekete inge alatt csak úgy feszültek izmai. Becenevét a fekete, félhosszú, tépett hajáról és sötét, szinte fekete szeméről kapta.
Sanca egy basszusgitárt kapott fel, miután zakójától megszabadult. Rögtön ellenőrizte is, hogy van a gitár felhangolva. Szőke, rövid haja égnek meredezett, és arcán ott ült levakarhatatlan vigyora.
Rony - a banda vezetőjéhez méltóan - megfontoltan mozgott. Barna, hosszú haja összefogva a háta közepét érte. A szintetizátor varázslójának tartották a szakmában. Ellenőrizte csodás zeneszerszámát, és szürke szemeivel a többiekre nézve bólintott.
Péter a gitárját áthozta a nappaliból. Ő is levette a zakóját, és letette egy székre. Fekete inge félig kigombolva nagyon vonzotta kedvese tekintetét - aki mellesleg  kényelmesen elhelyezkedett egy karosszékben.
- Hát Te, kicsi lány?! - nézett rá Sanca.
- Majd, ha elkezdtek játszani, bekapcsolódok.
- Rendben. Csak olyan számokat játszunk, amit Angelus is ismer...
- Angelus?! - szólalt meg csodálkozva Lina.
- Péter beceneve a Démonszívben. A hosszú, szőke haja és az angyali arca miatt. - vigyorgott Sanca - Óh... és Te meg Angel leszel.
- Hmm... ráillik.- mosolyodott el Péter.
- Akkor vágjunk bele, Démonok! - kezdte ütni az ütemet Nighty.