Anna bevitte mindhármuk vacsoráját a szobába.
- Gondoltam, inkább mi vacsorázzunk itt veled, Neked elég bajos kibicegni a konyhába, és egyedül enni nem annyira kellemes. - fordult Krisztiánhoz.
- Hát, tényleg nem, köszönöm. Otthon viszont már megszoktam ez alatt a pár év alatt.
- Teljesen egyedül élsz?
- Anya és a bátyám messze laknak, és nagyon elfoglaltak is. Ritkán találkozunk.
- Mégis, hogy választottad azt, hogy ebbe a városba költözöl?
- Itt jártam suliba, azután, amikor végeztem, itt ragadtam. Szeretem ezt a helyet.
- Hát akkor jó étvágyat!
Hozzáláttak enni, közben még beszélgettek. Majd Zsuzsi segített kivinni a vacsora "romjait", és visszament a fekete hajú énekeshez. Filmet szerettek volna nézni, de a tévében nem találtak kedvükre valót, így a lány dvd-gyűjteményéből választottak. A film közben egymást átölelve ültek az ágyon. Krisztián egyszer csak azt
vette észre, hogy kedvese feje az ő vállán pihen. Zsuzsi elaludt. A fiú a távkapcsolóval kikapcsolta a készüléket, majd eldőlt, magához húzva a szőkeséget. Betakarta magukat, átölelte a lányt és forró testéhez bújt.
- Jó éjt! - suttogta, majd Zsuzsi ajkára adott még egy lágy csókot. Nemsokára már ő is az álmok birodalmát járta.

Ködös, szürke reggel... A törött lábú srác és kedvese nyugodtan aludt egymás mellett, mint az elmúlt napokban mindig.
Anna munkába indult, de mielőtt elment volna, csengettek. Kiment a kapuhoz, kinyitotta. Nemsokára Lina bátyjai kíséretében tért vissza  a házba. A fiúk egy gitárral és egy szintetizátorral érkeztek, mert próbálni fognak.
- Szerintem még alszanak. Megnézem. - mondta a nő, majd bekopogott húga szobájába. Nem kapott választ, így csendesen benyitott. Máté és Csaba mögötte kíváncsian kukucskáltak be a félhomályba.
Két énekesük mélyen aludt egymás karjában. Zsuzsi félig a fekete fiú mellkasán feküdt, szőke haja szétterült rajtuk. Krisztián álmában is szorosan ölelte a lányt.
Máté és öccse meglepődtek, majd egymás felé megeresztettek egy vigyort, és halkan visszahúzódtak.
- Ne mondjátok, hogy nem tűnt fel... odáig vannak egymásért. - jegyezte meg Anna, furcsa tekintetüket észrevéve.
- Az biztos, hogy Krisztián még egy lánnyal sem viselkedett úgy, mint Zsuzsival... soha nem bántotta, és mindig visszafogta magát. - morfondírozott Máté.
- Persze Linával sem, bár őt ostromolta egy ideig. - folytatta a gondolatmenetet Csaba - komolyodik?
- Szerelmes. És az nagy szó nála! - válaszolt bátyja.
Anna elment, a két fivér pedig leült a nappaliba, majd hangszereikkel kezdtek foglalatoskodni. Várták, hogy társaik végre felébredjenek.

Lina és Péter hazafelé tartottak. Lassan haladtak a nagy forgalom, a köd és a fagyos, csúszós út miatt. Most némán ültek a kocsiban, mindketten gondolataikba merültek. A lány a kinti szürke világot bámulta, miközben az elmúlt hét eseményein járt az esze. Szinte mindig együtt voltak a Démonszív tagjaival, így lassan ő is jobban összebarátkozott velük. Az ajánlatuk pedig, hogy ő az új lemezükön énekeljen, több, mint megtisztelő. Viszont mellette ott van a saját együttesük, a Black Rose, a koncert, a verseny és a suli a tanulással... igaz, a következő vizsgái csak májustól lesznek, de nagyon kell tanulnia, államvizsgázni is fog.
A szőke, hosszú hajú fiú egy pillanatra ránézett vezetés közben. Látta, hogy komoly gondolatok foglalkoztatják a lányt. Kezét kinyújtva megsimogatta szerelme arcát, mire Lina visszanézett rá és elmosolyodott. Mintha mosolya enyhítette volna meg a kinti időjárást, ritkulni kezdett a köd, és nemsokára halvány napsütés tört át rajta. Amikor megálltak egy kicsit pihenni és enni, érezték a feltámadó szelet, ami maga előtt elgörgette a sűrű köd falát, és már csak a maradványait kergette. Győzött a tél végi nap, sugarai végigcirógattak a még kopár tájon.
A szél összeborzolta hosszú hajukat, pirosra csípte arcukat. A pihenő felfrissítette őket, egymásra nevetve ültek be a szép sportautóba. Péter indulás előtt odahajolt kedveséhez, megkóstolva ajkait. Lina viszonozta, miközben a srác hosszú hajába túrt, és szőke tincseit igazgatta.
- Induljunk. - suttogta a fiú, amikor csókjukat megszakították.
- Igen, menjünk.
- Min gondolkodtál el az előbb annyira?
- Az elmúlt héten. Még mindig annyira hihetetlen, amik velem történtek...
- Azért kértelek, hogy velem gyere, mert azt szeretném, ha mindig mellettem lennél. És tudtam, ha találkozunk velük, felfigyelnek Rád.
-  Köszönöm! Nézd, nemsokára otthon vagyunk! Hazaviszel? - kérdezte a szépség.
- Ha akarod... bár azt hittem, most már mindig velem maradsz, és együtt élünk. - bólintott szomorúan a srác.
- Azt szeretnéd, hogy összeköltözzünk? - nézett kedvesére Lina kissé zavartan.
- Igen! Ha nem vagy mellettem, szenvedek a hiányodtól!
- Én is. - sütötte le a szemét a lány.
- Akkor... eljössz hozzám? Az én lakásom nagyobb, kényelmesebben elférünk. Egyébként már meg is érkeztünk.- kanyarodott fel a garázs elé a fiú.
- Itt laksz?! Azt nem mondtad, hogy kertes házban!
- Mert valahogy sohase került szóba. Amúgy sincs nagy kertje, de pihenésre elegendő. Gyere, menjünk be! - ölelte át Linát.
Bementek a hangulatos nappaliba. Mahagónivörös fa bútorok, beige és tompa zöld kárpitok színei uralkodtak benne. Meleget és nyugodtságot árasztottak. A kertre néző hatalmas ablak és erkélyajtó varázsolta világossá a helyiséget. Az egyik fal - és a nappali - dísze kétségkívül a szép, egyszerű formájú kandalló volt.
Péter barátnőjének megmutatta a vendégszobát, a saját hálószobáját, a konyhát, étkezőt. A szobákhoz külön-külön fürdőszoba csatlakozott. Kinéztek a kertbe is, bár az még kopáran aludta téli álmát. Egy tágas terasz és néhány örökzöld azért azt
sugallta: nyáron kellemes tartózkodási hely lehet.
Bevitték a holmijukat, és az út közben vásárolt vacsoráravalót. Péter a saját szobájába költöztette szerelmét. A vörösbarna bútorok mellett itt kék és ezüst színe volt a függönynek, szőnyegnek, takaróknak, ágyneműnek. A szoba egyik falán a tükrös tolóajtó gardróbot rejtett. Lina máris be tudta rakni oda a ruháit.
Később kivonultak a konyhába,vacsorát készíteni. Közben rengeteget nevettek. Vacsora után rendet tettek, majd zuhanyozni indultak...
Jó óra múltán átöltözve telepedtek le a nappaliban. A szőke fiú a vastag szőnyegen ült a kandalló előtt, hátát az ülőgarnitúrának támasztva. Barátnője a szőnyegre heveredett, egy könyvvel a kezében. A hangulat kedvéért begyújtottak a
kandallóba, bár az egész házban padlófűtés volt, kellemes meleget árasztva.
A lányon egy vállpántos, bordó hálóing volt. Ahol takarta, ott is átsejlett alóla alakja. Péter egy rövid pizsamanadrágot húzott magára. A tévét nézte... azaz inkább kedvesét bámulta, ahogy a puha szőnyegbe kissé bemélyedve hasal, és a könyve fölött könyökölve olvas. A barna lány leomló haja félig eltakarta szép arcát. A fiú tekintete végigsimogatta szerelme testét. Lina megérezte a rá szegeződő tüzes teintetet, és felnézett. Egymásra mosolyogtak, de most nem volt pardon.
Tanulni kellett... Sóhajtva temetkezett vissza könyvébe.
Párja is rászánta magát, hogy számítógépe mellé üljön. Dolgozni kezdett. Néhány óra múlva megkönnyebbülten szusszantott, ahogy munkáját elvégezte. Kikapcsolva gépét hátranézett barátnőjére, majd halkan elnevette magát. Lina édesen aludt a kandalló előtt, haja szétterült a párnaként szolgáló tankönyvön. Odament, óvatosan az ölébe vette, és bevitte a hálószobába. Rárakta a franciaágyra, a háta mögé fekve átölelte, magukra húzva a puha, ezüstszín takarót.

Zsuzsi már egészen beleszokott a betegápolásba. Igaz, hogy közben most is rengetegszer zavarba jött, de ápoltja úgyszintén - ami merőben szokatlan volt, hiszen Krisztián azelőtt egy lánynál sem fogta magát vissza. Addig még a legjobb barátai is  kijelentették róla, hogy menthetetlenül perverz. Máté és Csaba most nem győzte  kapkodni a fejét a csodálkozástól, hogy a tüskehajú hogy megváltozott.

Éjszaka volt, tél végi, csípősen hideg éjjel. A telihold bágyadt fénysugarait küldve felhőágyából, halvány fénnyel világította meg a földet. A kisváros belsejében az utcai lámpák miatt a holdfény nem volt észrevehető, de a sötétebb, kevésbé
megvilágított kertes házak között igen.
Az ikrek hazafelé tartottak egy kisebb buliból. Hirtelen egy sikításra lettek figyelmesek. Az egyik oldalsó, szűk utcából hallatszott. Mellette egy-két borízű, gúnyos hangú megjegyzés és röhögés jutott fülükbe. Gyorsan arrafelé vették útjukat. Három-négy - az italtól izmos - fickó inzultált két ijedt lányt.
Máté és Csaba egyszerre ragadott kettőt vállon a kómás "izomcsodákból", és félrependerítették őket. Azok felháborodottan hangoskodtak, de amikor megnézték kissé jobban a majd' két méter magas, vállas testvérpárt, kisebb lett a szájuk. Az egyik villámgyorsan el is inalt. Máté megropogtatta dobokon edződött kezeit...
Amikor az italos társaságot kiiktatták, a lányok egyike kissé még remegő hangon megszólalt:
- Köszönjük!
Majd furcsán nézett a fiúra, és megkérdezte:
- Máté!? Tényleg Te vagy?!
A dobos meglepődve nézett a lányra. Honnan ismerik ők egymást?! Kiderült: még az iskolapadból...
A lányok egy barátnőjüknek segítettek költözködni, és kissé megkésve hazafelé tartottak. Így a rövidebb utat választották. Nem számítottak illuminált fiútársaságra. Szerencséjükre a két fivér közbelépett. Az ikrek úgy döntöttek, elkísérik a lányokat, nehogy megint bajba kerüljenek. Azok kissé megnyugodtak, és beszélgetni kezdtek. Viktória, Máté középiskolai osztálytársa nagyon sokat változott azóta. A fiú ezért nem ismerte meg rögtön. A szemüveges, szürke "egérkéből" csinos nő
lett. Sötét, majnem fekete félhosszú haja tépett volt. A bő, lógós pulóvereket divatosabb öltözékre cserélte. Látszott,hogy nem mindenáron divatkövető, a kényelem és célszerűség is fontos. Unokahúgával, Zsófival  főiskolára járnak. Zsófi hozzájuk költözött. A karcsú, barna lányon látszott, hogy valamilyen sportot űz - azaz mégsem egészen. Versenytáncos...  Volt.
Ugyanis a partnere lelépett, így két hónapja nem tudott rendesen edzeni. Amikor a lány ezt mesélte, Csaba a szemöldökét felhúzva fivérére nézett. Máté megszólalt:
- Nos, öcsém, visszatérsz a parkettre a hölgy kedvéért?!
- Hát... nem is tudom. Már egy éve abbahagytam.
- Ismerlek, Csaba! Nekem ne meséld be, hogy nem hiányzik. Még az együttestől is jobban szeretted.
- Az volt az életem!  De a Black Rose segített átvészelnem a nehezét. Mindannyian mellettem voltatok. Nem akarlak Benneteket cserben hagyni. És a zenélést is nagyon szeretem.
- Ne aggódj. Szerintem a kettőt össze tudjuk egyeztetni.
- Ti a Black Rose-ban játszotok?! Akkor most lesz egy koncertetek a fősuli klubjában. - szólalt meg csodálkozva Viki.
- Igen. Tényleg táncoltál?- fordult oda Csabához Zsófi. Közös témát találva remekül elbeszélgettek, szinte észre sem vették, és már a lányok otthon is voltak. Telefonszámot, e-mail-címet cseréltek. A két srác pedig elhívta Vikit és Zsófit a koncertre.
Gondolataikba merülve , némán ballagtak a holdfényes utcákon hazafelé. Máté Viktória nagy változásán morfondírozott, Csaba pedig régi szenvedélyén -  a táncon... és Zsófin is. Vajon újra tudja-e kezdeni a lány partnereként?