A bál hajnal fél kettőkor ért véget. Daisy, meg sem várva, míg mindenki elmegy, felrohant, és a fürdőbe vetette magát. Próbálta lemosni magáról a keserűséget, és a fájdalmat, de csak egy aprónyi darabkáját sikerült. Kicsit felfrissülve lépett ki a kádból, és a kandallóhoz ült. Haját szárítva nézett le magára, mikor rádöbbent, hogy most nem ugyanaz a hálóing volt rajta, mint amit szokott viselni. A bordó, leheletnyi selyem, érzékien simogatta bőrét, és a vékony pántja, mindig leszaladt vállán. Alját, és dekoltázsát, fekete csipke szegélyezte, és ez most nem a rendes hosszúságú volt, hanem combközépig érő.
Meztelennek érezte magát benne, és zavarta, hogy ennyire kihívó.
Mikor felért az emeletre, és a szobájába lépett, onnan minden dolgát átvittek egy másik szobába. Az egyik szolga értesítette, hogy a férje szobája melletti szobában rendezték be hálóhelységét. Mikor belépett a szobába, rögtön feltűnt neki az oldalfalon lévő ajtó, mely Allen szobájával kötötte össze sajátját. Tehát innen fúj a szél, gondolta magában.
Az ágyat teleszórták szirommal, és rögtön elfogta a remegés akárhányszor arra gondolt, hogy mik történhetnek itt, ha nem áll ki rendesen érzései mellett, és nem utasítja vissza a férfit.
Tehát most itt ül, immár száraz hajjal. A szolgák ebben a pillanatban vitték ki a kádat, és a paravánt. Amint csukódott a bejárati ajtó, egy perc sem telt bele, az összekötő, kinyílt. Allen lépett be rajta, és csak egy hosszú, fekete selyempizsama nadrág volt rajta. Daisy végig siklatta tekintetét a testén. Kidolgozott felsőtest, melynek izmain visszaverődtek a tűz fényei. Lapos hasának alján, vékony csíkban, sötét szőr futott le, aminek folytatását, eltakarta a nadrág. Haja kócos volt, szemei pedig, szokatlanul éberek a hajnali órához képest. Karjait keresztbefonta, és nekidőlt az ajtónak.
Daisy felpattant, és a köntöséért nyúlt. Felkanyarította magára, és megfordult, majd szinte beleütközött a férfiba, aki már a háta mögött állt.
Szó nélkül beletúrt a lány hajába, és magához vonta, ajkait pedig a lányéra tapasztotta. Daisy összeszorította szemeit, és emlékeztette magát, hogy nem szabad engednie, bármennyire is kísérti a vágy. Kezeit a férfi mellkasához rakta, és eltolta magától.
-Mi a baj?- kérdezte Allen, aki már teljesen berekedt a vágytól, szemei pedig fátyolosan csillogtak.
-Most nem akarom.
-Mi az, hogy nem akarod?- kérdezte kicsi haraggal a hangjában - ez a nászéjszakánk.
-És? Honnan tudhatnám biztosra, hogy akar engem? Eléggé világosan tudtomra hozta, hogy Miss Flor előttem áll egy hellyel. - sétált el előle, és karbafont kézzel az ablakhoz sétált.
-Daisy... ez nem az aminek látszik.
-Akkor minek látszik, Ramen?- kérdezte, utánozva Flor hanglejtését.
-Féltékeny vagy. - jelentette ki Allen, miközben lopakodva elindult felé.
-Ne gyanúsítson mindenféle nevetséges állítással!
-Akkor mivel magyarázod a haragod, mely minden mértékben Miss Backwish ellen irányul? - ért oda hozzá, és vállainál fogva megfordította. A köntöst lesimította róla, mely hangtalanul a földre hullott.
Szemei elsötétültek a leplezetlen vágytól, ahogy végigmérte selyembe bújtatott testét. Lehajolt hozzá, és a fülébe súgta. Lehelete, szinte égette a bőrét.
-Akarlak... Ne játssz velem, Daisy.
Daisy dühösen ellökte magától, és csípőre vágott kézzel rámeredt.
-Még én ne játsszak veled? Bagoly mondja verébnek! Akkor kérlek, magyarázd már el, hogy miért is vettél el!
-Azt hittem, ez világos.- nézett rá értetlenül.
-Nem, sajnálom, de nem tudtam, hogy ez csak egy kényszerházasság! - kiáltott rá - Ne játsszak veled? Akkor te miért hazudtad azt, hogy szeretsz, miért vettél el egyáltalán? Miért?
Allen nyelt egyet, majd hirtelen jött zavarodottságát átvette a hűvösség, és a nemtörődömség.
-Most már semmit sem tehetünk. Összeadtak minket, fogadjuk el a sorsunkat... most már jöjjön. Ossza meg velem az ágyat. - bökött fejével az említett bútor felé.
-Nem, hiszen nem is szeret!
-De ez nem változtat a tényen, hogy férj és feleség vagyunk. Ez pedig a nászéjszakánk, és én már szeretnék belevágni.
-Nem.
Allen szemei megvillantak, és a karjáért nyúlt.
-Engedj el! - kiabált rá, miközben az, húzta az ágy felé - Hagyd abba... Elég legyen!Elég! - kiáltotta, és lepofozta a férfit, aki a meglepetéstől rögtön elengedte. Daisy zihálva hátrált, és karját dörzsölgette. Allen sokáig meredt előre, majd Daisyre pillantott, aki már egy jó méterre állt tőle.
-Te.- suttogta, és megindult felé.
-Nem, kérlek, véletlen volt, hagyj... - nyögte, mikor Allen a falhoz lökte, megmarkolta az állát, és megemelte a fejét. Daisynek lábujjhegyre kellett állnia, hogy ne érezze úgy, mindjárt leszakad a feje a helyéről. Allen szemei szinte villámokat szórtak.
-Ne merj mégegyszer megütni. - suttogta, amitől Daisy karján felállt a szőr - És ha azt mondtam, hogy gyerünk az ágyba, akkor te engedelmes kis feleség lévén, odamész.
Daisy visszameredt rá, és megrázta a fejét.
-Nem fogok lefeküdni veled... soha.
-Ajánlom, hogy ne bosszants fel! - morogta, és pillantása lentebb merészkedett.
Daisy próbálta ellökni magától, de a férfi túl erős volt hozzá képest.
-Mi lett volna, ha visszamondom a beleegyezésem a frigybe?
-Akkor át kellett volna harapnom azt a csinos kis torkodat.- simította meg a már halványuló sebeket a nyakán.
-Akkor inkább tedd meg, de én mondtam, hogy soha nem fogok egy ágyba bújni veled, vámpír!
Allen arcán sötétség futott át. A lányra vicsorgott, majd öklével, teljes erőből, a feje fölött, a falba csapott. Daisy összerezzent, és felnézett rá. Szemei vérben forogtak, szemfogai pedig megnyúltak. Zihálva szedte a levegőt, miközben egyenesen rámeresztette azokat a félelmetes szemeket.
-Ne akard, hogy bántsalak, Daisy... nem lenne jó, hidd el.- nyögte két levegővétel között. Látszott rajta, hogy próbálja visszafogni dühét, és remegve tartotta vissza magát attól is, hogy megüsse a lányt.
-Üss meg! Még az is jobb lenne, mint veled hálni.- suttogta, a szemébe nézve, és tudta, hogy most a lelkébe taposott. Agyába villant egy korábbi beszélgetés Lussieval. "Ő az a fajta ember, aki, ha a lelkébe taposnak, előbb üt, aztán gondolkodik..." Allen, már hangosan vette a levegőt, halántékán egy izzadságcsepp gördült le. Fogait állandóan a nyaka felé tartotta, de nem mélyesztette belé őket. Pedig mennyire szerette volna! Vicsorgott, zihált, de csak állt a lány felett, megtámaszkodva a falon, mindkét kezével, és remegett. Összeszorította szemeit, majd Daisy befogta füleit, mikor Allen végigcsikarta a falat karmaival.
-Megígértem! - kiáltotta az arcába, és ellökte magát a faltól.
Daisy ara eszmélt fel, hogy sír, és remeg. Lábai felmondták a szolgálatot, és ő a falnak támasztva hátát, zokogott a félelemtől. Felnézett a falra, ahol az előbb a feje volt, és látta a csikarás nyomokat. Felsikoltott, mikor a másik szobából Allen belevert az ajtóba. Zokogva átölelte térdét, és próbált megnyugodni. Nem ment könnyen. Végül reszketeg lábakkal felállt, és az ágyhoz botladozott, és belevetette magát, majd a takaró alá bújt.