Másnap Allen, dél körül ébredt. Úgy érezte, hogy a feje mindjárt szétrobban, és a kezei is fájtak. Hajnalban csak rádőlt az ágyra, és elaludt, mielőtt felhajtott két üveg cherryt és egy üveg bort. Rettenetesen szédült, és nagyon érzékeny volt a fényre.
Hatalmasat nyögve felült az ágyon, és a sötétítő függönyökre nézett. Fejét kezébe temette, és behunyt szemmel várt. "Mire?" -  kérdezte magától. Visszagondolva a tegnap estére, előreláthatólag az egész élete csak veszekedésből, haragból, gyűlöletből, és elutasításból fog állni. Tényleg nem számított rá, hogy a lány ilyen hamar rá fog jönni a dologra. Elég nagy meglepetésként érte, mikor ezt a fejéhez vágta. Nem tudja, miért engedte el így a dühét, és rontott rá a lányra, de nem tudta úgy megrémíteni, hogy engedelmeskedjen neki. Egyszerűen nem ijedt meg! Míg ő ott vicsorgott, fenyegetett, és már majdnem ott tartott, hogy újra megharapja, addig ő bátran a szemébe nézett, és tartotta magát, hogy soha sem fog lefeküdni vele. Ez az ígéret nem kicsit sértette büszkeségét, de ha tovább marad, akkor vagy megüti, vagy elveszi azt, ami már jogosan is az övé, mégha a lány minden erejével tiltakozott volna is!
Gyűlölte ezért. Még azt az egyetlen jó dolgot is megtagadta tőle, amit ebből a házasságból ki lehetett facsarni. De azt megjegyezheti, hogy őt nem lehet csak úgy elküldeni. Hamar be fogja látni, hogy hibát követett el, mikor nem engedte magát. Vagy ha nem is fogja belátni, akkor ő világítja rá, és elveszi azt, amit akar. A lány már az övé.

Mikor lement az étkezőbe, Daisy már ott ült, és az elé rakott rántottában turkált. Az asztalon könyökölve megtámasztotta a fejét, és hagyta, hogy kibontott hajával játsszon a földig érő, kinyitott ablakon befújó szél. Halványkék ruhában volt, melynek dekoltázsa, kicsit belátást nyújtott a kíváncsi szemeknek. Az ujjai könyékig értek, a végét pedig csipke díszítette.
Allen bezárta maga mögött az ajtót, amire Daisy felkapta a fejét. Most megláthatta a nő szemeit, melyek vörösek voltak a sírástól, szemei alatt pedig sötét karikák éktelenítették arcát a kialvatlanság miatt.
Allen nem igazán foglalkozott a saját külsejével. Örült, hogy egyáltalán esés nélkül le tudott jönni a lépcsőn, és hogy még mindig egyben van a feje. Csak felkapott magára egy nadrágot és egy inget, majd fésülködés nélkül leballagott.
Leült a legtávolabbi székre, és a kávéért nyúlt. Daisy felállt, kiment volna, de Allen megállította.
-Ülj vissza! - szólt rá, és kihúzott maga mellett egy széket. Daisy rápillantott a bútordarabra, majd a férfire, végül megint a székre.
-Miért tenném?
-Mert azt mondtam! A férjed vagyok, így azt teszed, amit mondtam. Ne kérdőjelezd meg a szavamat... ülj le!
-Nem vagyok a rabszolgád! - emelte meg a hangját, és dühösen elsietett volna, Allen azonban megragadta a karját, és visszarántotta a székre.
-Itt maradsz! - sziszegte a fogai közül, és újra kávéja felé fordította tekintetét. Daisy épp szólt volna valami idegesítőt, mikor belépett az ajtón Matt, Lussie, Luigi és Henry. Köszöntek egymásnak, és mind a négyen csatlakoztak az asztalhoz. Feltűnt nekik, hogy az ifjú pár elég mérges egymásra, de Lussie inkább a reggelire fordította figyelmét.
-Nem eszel, Daisy?- kérdezte Matt, miközben tekintélyes mennyiségű rántottát pakolt tányérjára.
-Nem vagyok éhes. - válaszolt.
-Minden rendben van? Nem vagytok valami vidámak... - folytatta a beszélgetést Matthew.
-Miért kéne annak lennem? - vágott közbe Allen - A kedves feleségem kevesebbet ér, mint hittem - főleg az ágyban.
Daisy lesújtva ült az oldalán, és remegő kezeit, ölébe rejtette. Érezte, ahogy arcát elönti a pír, de zavara gyorsan csapott át haragba.
Lussie kezéből kiesett a villa, és szája elé kapta kezét. A többiek döbbenten nézték Allent, kivéve persze Henryt, aki unott fejjel kanalazta tovább a tojást.
-Allen... - nyögte Lussie - ezt nem itt kéne...
-Semmi gond! - szólt közbe Daisy - nekem sem kellett volna hinnem a pletykáknak. Többre számítottam egy szoknyavadásztól.
Luigi felröhögött, és rögtön abbahagyta, amikor Matt a pillantását ráemelte. Lussie halkan szörnyülködött.
-Te fogd be a szád, senki sem kérdezett! - förmedt rá Allen.
-Téged talán igen? Te miért sértegethetsz minden ok nélkül?- vágott vissza Daisy.
-Az az én dolgom. - kortyolt kávéjába - Örülnöd kellene, hogy itt lehetsz, és engedelmeskedhetsz nekem - minden témában. Még akkor is, ha te nem akarod. - nézett rá jelentőségteljesen.
Daisy szemeit elöntötték a könnyek.
-Rendben, legyen a te dolgod, de tartsd meg magadnak a jelenlétemben! - pattant fel, és kiviharzott az étkezőből. Az ajtó hangos csattanással zárult be. Sokáig néma csendben reggeliztek tovább, de Allen torkán nehezen akartak lecsúszni a falatok.
-Ez most mire volt jó? - kérdezte halkan Matt.
Allen ráemelte tekintetét, és megvonta vállát.
-Tegnap óta "szívja" a véremet. - mondta, amire Luigi kiköpte a teát, és megint hahotázni kezdett.
-Hogy érted ezt?
-Bajok voltak az este. Nem engedte magát.
-Úgy érted, hogy... erőszakot alkalmazva feküdtél le vele?- dülledtek ki Lussie szemei.
-Ha arra gondolsz, hogy megerőszakoltam-e, tévedsz. Nem történt semmi. Egy nagy nulla!
-De ugye, nem bántottad?- kérdezte Lussie. Allen nem húgára, hanem bátyjára nézett, aki áthatóan vizsgálta arcát.
-Nem - hiszen megígértem.