Tizennyolc év rohanás után
megállok, hagyom az Időt
futni mellettem, és sután,
félszegen nézem az Erőt,
minek nincs eleje, vége,
és magamon erőt véve
megfogom a saját szálam
az Idő nagy fonatában.

Megnézni azt, aki voltam,
vagyok, rájönni mi való
én-képem, igazi mivoltam,
talán jövőm megtudható
abból, ahogy eddig éltem.
Azt hiszem, elmesélem,
minek látom önmagam
így az évek távlatában.

Sokszor tényleg úgy érzem,
rossz évbe, korba ébredt
múlt-korba tartozó lelkem,
mely az időben eltévedt.
Sokszor körbenézek, látom,
az igazi értékek, mint álom
eltűntek a szürke semmiben,
nem hagyva semmit sem.

Most értéket kapok és adok
- remélem, te is értékeled -
Papír és toll által alkotok,
elhagyva minden érdeket,
hogy formát, testet adjak
néhány kósza gondolatnak.
Jobban megragadnak talán
mint por egy könyv lapján

Így szeretnék nyomot hagyni,
mert ez az álmom, ezt látom,
mikor a jövőm szeretném látni:
test nélkül is élni ezen a világon.
Név nélkül, az adott szóban élve.
Lelkemnek egy kis töredéke
és ez a néhány kis gondolat
talán túlél éveket, századokat.