Ichigo már a kosár alá ért, mikor aláugrottam, és termetemet kihasználva elvettem a labdát tőle. Egy pillanatig
dermedten állt a helyén, majd utánam eredt. Én gyorsan cikáztam a pályán, igyekeztem minél jobban kifárasztani, de ő is jó futónak bizonyult. Eddig jó taktikám volt, hogy össze-vissza rohangáltam a pályán, míg az ellenség lihegve ki nem dőlt, Ichigo viszont elég erősnek bizonyult. Egy gyors látszat-megmozdulás balra, majd jobbra. Kitértem előle, és a kosár felé futottam. Már ugrottam, hogy bedobom, mikor a labda eltűnt a kezem alól, és Ichigo szőke haja szállt a szemem előtt. Mint a villám, megfordultam, de akkor már csak a barna hátát láthattam, amint a pálya felénél járt. Amilyen gyorsan csak tudtam, utánavetettem magam, azonban csak nehezen értem be. Mikor el akartam volna venni a labdát, ő felugrott, és rádobott a gyűrűre. Némán néztük mi is, a „közönség” is, ahogy a labda körbefut rajta - egyszer, kétszer, háromszor - és melléhullik. Rögtön rávetettem magam, majd futni kezdtem vele.
Már félpályánál jártam, amikor meghallottam magam mögött Ichigo halk szitkozódását. Ez figyelmeztetett, és emiatt tértem ki balra, aminek következtében a szőke fiú elszáguldott mellettem. Én megálltam, majd pillanatnyi tétovázás
után kosárra dobtam. A labda a karikán táncolt - és beesett.

A pályán csönd volt, majd néhányan tapsolni kezdtek. Ichigo mosolyogva - a labdával a kezében - mellém állt. Én
majdnem felvisongtam, de fegyelmeztem magam. Kamik*! Mi lett volna, ha nem sikerül, és elkezdek ugrálni meg
lányosan viselkedni?! Kezet ráztam a szőke fiúval, majd vigyorogva lesétáltunk a pályáról. Az a pár fiú, aki kint volt, odajött hozzánk. Négyen voltak, először egy rövid barna hajú köszönt:
- Sziasztok, a nevem Riou. Sajnos nem vagyok benne a csapatban, de egy osztályba fogunk járni.
Kedvesen mosolygott, majd két társára mutatott. Az egyikük egy magas, kissé mogorva, vörös hajú fiú volt, szépen
kidolgozott izmokkal. A másik egy zselézett fejű, szőke srác, kicsit lehetett nálam magasabb. Olyan idegesítő, hogy
mindenki magasabb nálam!!!
- A magas, vörös - ő Katan, míg az alacsony, szőke: ő Renji. Mindketten benne vannak a csapatban.
A másik két fiú is ránk mosolygott, majd odébb álltak, így meglátszott a mögöttük álló negyedik. Gyönyörű, hibátlan,
 porcelánfehér bőre volt, és hosszú, fekete haja. Pár tincs a szemébe lógott, feketés, kissé lila árnyalatú szemei
hidegen villogtak, tépett, sötét farmer volt rajta, míg felül egy feszülős fekete pólót viselt. Minden érdeklődés nélkül nézett ránk. Kínos csönd állt be, amit végül én törtem meg:
- És ő ki?
Riou feszengő pillantást váltott társaival, majd behunyta a szemeit:
- Ő Bakuya. A kosárcsapat csapatkapitánya.
Elképedve néztem egyikről a másikra. Ez kosarazik? Hisz inkább néz ki menő énekes sztárnak, mint kosarasnak… Ichigo mintha mindebből nem vett volna észre semmit. Mosolyogva integetni kezdett nekik:
- Sziasztok, a nevem Katson Ichigo. Ez a mogorva, fehérhajú törpe pedig Shuichi Hitsugaya.

Bakuya biccentett felénk, majd megfordult és elegánsan távozott. Én nyálcsorgatva - sok lánnyal együtt - utánabámultam. Milyen szép arca volt! És azok a hideg szemek!!! A többiek furcsa pillantásokat vetettek rám,
miközben Bakuya távolodó alakját figyeltem. Kamik! *Gyorsan elszakítottam tőle a szemem és a többiekre néztem. Úgy tettek, mintha nem is néztek volna… Remélem, nem tulajdonítanak ennek jelentősséget - vagy ha igen, akkor végem…
"Kamik, fegyelmezd magad Shuina! Még egy ilyen húzás és minden kiderül, és apa kitagad!" Gyorsan beszélni kezdtem valamiről, mire lassan ők is normálisan kezdtek viselkedni, látszólag elfelejtkezve „apró” elbambulásomról.
Kényelmesen visszasétáltunk a kollégiumba, de még nem akartunk felmenni, így leültünk a lépcsőre. Ott röhögtünk minden baromságon, kifiguráztunk egy-egy sztárt. Nem is tudtam, hogy a fiúk is szoktak ilyeneket csinálni... Míg ezen töprengtem, Renji hirtelen elfüttyentette magát:
- Gyerekek, nézzétek azt a csajt… Micsoda lábak!
Egy szőke plázacica haladt el előttünk, csábos pillantásokat vetve Ichigora, a fenekét szépen riszálva. Nem is vettem észre magam, máris magyarázni kezdtem:
- Renji, ha neked ez a plázamacska tetszik, nagyon rossz ízlésed van. Nézd meg, tuti, hogy festi a haját, és szerintem megjárt már plasztika műtétet... Emelett az ilyen csajokat csak az érdekli, hogy hogyan néznek ki, és
reggelente mindig nyávogni szoktak…
Végre rájuk néztem, és azt láttam, hogy ledöbbenten figyelnek. Én a szám elé kaptam a kezem és kissé elvörösödtem.
Renji törte meg a csöndet:
- Honnan tudod mindezt? Csak nem volt egy ilyen barátnőd?

"Ehe.. Nem, csak a volt legjobb barátnőm- aki mostmár az ellenségem - is ilyen plázás volt…"
- Ehm, nem... csak tudjátok…a… A nővérem is ilyen plázacicás…
Bólintottak, majd tovább bámulták a csajokat, némelyikhez különböző megjegyzéseket fűztek. Pár perc múlva egy pár lány leült mellénk beszélgetni. Kedvesen ránk mosolyogtak, és egy vállig érő, barna hajú lány bemutatta a többieket is:
- Sziasztok! A nevem Miya. Ők itt - Shyma, Leila és Riiko… Láttuk, hogy hogyan kosaraztok, nagyon jók vagytok!
Benne vagytok a csapatban, igaz?
Ichigoval bólogattunk, és ő rájuk is mosolygott.
- Sziasztok, én Ichigo vagyok, míg a barna Riou, a magas, vörös Katan, az alacsony, szőke meg Renji… Ők ketten is benne vannak a csapatban mint tartalék…
Mindannyian mosolyogni és integetni kezdtek nekik, majd Miya felém fordult:
- És te ki vagy?
Mogorván bámultam rá. Nem igaz, minek kell nekik idejönni?! Nem igazságos, hogy ilyen szép egyenruhát hordanak, de még az orrom alá is dörgölik…

Felmordultam, majd felálltam és besétáltam a kollégiumba.
- Valami rosszat mondtam?
Még hallottam a benyávogó hangját. Istenem mi bajom van?! Nem tett semmit szerencsétlen csaj, én csak irigy vagyok rá. Miért vagyok ilyen?! Hiszen régebben mindenkivel kedves voltam, meg minden… Nagyban gondolkoztam, mikor nekimentem valami keménynek, és hátraestem tőle. A fejem alaposan bevertem a padlóba, és sötét foltok táncoltak a szemem előtt. Fejemet fogva felpillantottam, és megpillantottam Bakuyát. Felvont szemöldökkel nézett rám, majd kissé lehajolt és a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen. Én fülig vörösödtem, és sértődötten elfordítottam az arcom:
- Egyedül is fel tudok állni!
Fel is térdeltem, de akkor forogni kezdett a szoba, így gyorsan visszahuppantam a földre. Bakuya gúnyosan vigyorgott rám, majd ismét a kezét nyújtotta. Most elfogadtam és - vörösebben, mint valaha - feltápászkodtam. Ekkor azonban újra forogni kezdett velem a szoba, és úgy éreztem, körülzárnak a falak. Lihegni kezdtem és remegni. El is estem volna, ha Bakuya nem ránt magához, és tart meg a kezében. Mikor kissé jobban lettem, és a külvilágot is érzékelni kezdtem, kinyitottam a szemeim. Egyenesen a fiú szemeibe bámulhattam centiméterekről, és éreztem, hogy karjai a derekamat fogják, míg kezeim a mellkasán pihentek. Már kezdtem visszanyerni normális arcszínemet, de mikor ezeket felfogtam újult erővel pirultam el. Ő ezt látva felnevetett, majd vigyorogva a szemeimbe nézett ismét.
- Nos, Hitsugaya, jól érzed magad? Nagyon vörös lettél!

Szómagyarázat:
* Kamik=japán istenségek