Kérdezz-felelek

Na, erre a mondatra nagyon felhúztam magam, így felemeltem a hangom és dühösen válaszoltam neki:
- Igen, már jobban vagyok, és valószínűleg azért vagyok vörös, mert MIATTAD agyrázkódásom lett, és mikor felrántottál, nagyon megszédültem!
- Hm. Aha, hát persze. Miattam, mi? Én egy helyben álltam a folyosón, te meg - mint vakember az oszlopnak - úgy
jöttél nekem.
Mielőtt azonban még bármit is mondhattam volna erre, beléptek a többiek kacarászva, de mikor megpillantottak engem Bakuya karjaiban, elhallgattak és némán bámultak minket. Gyorsan kiugrottam Bakuya karjaiból, és a hirtelen mozgásra a terem ismét forogni kezdett, és a fiú megint elkapott. Kissé dühösen nézett rám, majd elengedett.
- Elegem van belőle Hitsugaya, hogy folyton nekem kell elkapni téged!
Ezt szinte ordította, majd kiviharzott a szabadba. Én döbbenten néztem utána, majd ismét a többiekre néztem. Ők
némán visszapislogtak, majd a kínos csöndet Ichigo törte meg:
- Ti meg - mégis - mit csináltatok?!
Zavartan néztem rá. Furcsa éllel tette fel a kérdést, kissé dühösen. Erre meg - mégis, mit mondjak?! Hogy annyira
elmerengtem, hogy belementem Bakuyába, és többször is elkapott, mert szédültem? Emellett persze olyan zavarba is jöttem a közelségétől, hogy elvörösödtem? Vagy inkább ne mondjak semmit, és bemenjek a szobánkba? Hazugság, vagy igazság? Hmm… maradjunk a jó megoldásnál: féligazság.
- Elgondolkoztam, véletlenül nekimentem, és bevertem a fejem. Mikor felsegített, szédülni kezdtem, erre ő elkapott, és akkor jöttetek ti. - megvontam a vállam - Még most is fekete pöttyök táncolnak a szemem előtt, de már jobb.
Ichigo rögtön odajött hozzám és a tarkómat kezdte birizgálni, ami roppantul zavart.
- I…Ichigo… Mégis - mit csinálsz?!
- Megnézem, hogy van-e valahol nyílt sebed. Mégis, mit csinálnék?!
- Ümm… Aha, köszi.

Nem szólt semmit, csak tovább forgatta a nyakam, majd végül elengedett. Nem tudtam magamba fojtani egy halk,
megkönnyebbült sóhajt. Kamik, azok a puha kezek! Rámmosolygott, miközben a szobánk felé indultunk.
- Semmi baj nincs, csak egy kis pukli… Na gyere, menjünk fürdeni, holnap kemény napunk lesz!
Ijedten kerekedtek el a szemeim. Jesszusom a fürdés!!!
- Ichigo… Csak egy nagy, közös fürdő van?
- Nem, minden szobához jár egy zuhanyzó is, de azokat senki nem szokta használni…
- Ehe, köszi…
Sietve felkaptam egy nagy pólót, és rövidnadrágot és már tűztem is a kis fürdőbe. Megkönnyebbülten tekertem le
magamról kötésem, és fáradtan ropogtattam meg vállaimat. Hogy ez milyen egy húzós nap volt! Mosolyogva álltam a zuhany alatt, élveztem ahogy a vízcseppek végigsimítják a bőröm. Egy félóra múlva meguntam az ácsorgást, és
kijöttem a víz alól. Felvettem a „pizsamám”, majd hajam egy törülközővel dörgölve kikászálódtam a fürdőből. Egy
pillanatig néma csönd volt, mikor beléptem a szobába, majd vaku villant. Ijedten kaptam fel a fejem, a többiek meg
már gurultak a nevetéstől. Kamik, ezek lefotóztak, ahogy a hajam törölgetem és kijövök a fürdőből egy szál pólóban és rövidnadrágban! Ijedten szaladtam Renjihez, aki állva nevetett, és kezében a fényképezőgépet tartotta.
- Renji, azonnal add ide!
Ő azonban csak a fejét rázva röhögött, és a magasba emelte a gépet. Ugrálni kezdtem, ő azonban jóval magasabb volt nálam, így nem értem el a masinát. Taktikát változtattam, és visszaszaladtam a fürdőbe. Egy poharat telengedtem hideg vízzel, majd beleöntöttem a fiú nyakába. Erre persze rögtön odakapott, én meg kikaphattam kezéből a gépet.
Szitkozódva futott utánam, mialatt én szorgalmasan törölgettem a rólam és a cuccaimról készült képeket. Hihetetlen.
Mit akarhattak velük csinálni?! Hirtelen feltűnt mellettem a fiú, mire én a padlóra vetettem magam, így csak az üres levegőt markolhatta meg. Csodálkozva bámult a kezeire, majd lenézett. Én rögtön hozzávágtam a gépet, ami
szerencsésen homlokon találta. Szitkozódva huppant le a földre, miközben én visszasprinteltem a szobánkba.
Valóságosan berobbantam a szobába. Ichigo és Katan éppen a fényképalbumomat nézegették. Csodálkozó, és gyanakvó pillantást vetettek rám, mikor beléptem. Még a vér is megfagyott ereimben, amikor megláttam mit is csinálnak.
Ichigo törte meg a csendet:
- Miért nem vagy rajta egy képen sem? És ki ez a lány aki pontosan olyan mint te, csak hosszú a haja?!

Forró helyzet

Azt hittem ott menten elájulok. Hiszen a fényképalbumom nézegetik… Jóságos kamik, mi lesz ebből…!
- Ööö.. Tudjátok az a lány a nővérem… Ööö… Shuina!
Még mindig gyanakodva néztek, majd tovább lapozgatták az albumot. Végül Katan szólalt meg újból:
- És miért nem vagy rajta egy képen se?
Na erre most mit mondjak? Azt, hogy én rajta vagyok, csak még megvolt a hajam is?!
- Nos.. Ööö… Miért is őrizgetnék magamról fényképet? És a családi képeken azért nem vagyok rajta mert… Mert eddig Egyiptomban éltem!
Nos, ez csak féligazság. Csupán nyolc évet töltöttünk Egyiptomban. Ők meg ledöbbenve néztek rám.
- Egyiptomban? Te? Kivel?
- Umm… Egyedül! Mivel egyiptológus akarok lenni, apám engedélyezte, hogy nyolc évre kiköltözzem, és ásatásokon vegyek részt.
Ez is csak féligazság. A család is jött… Mármint apám. Ettől is ilyen barna a bőröm… Hisz ki ne barnulna le a
sivatagi ásatások alatt, vagy a Királyok Völgyében?! Mindketten felpattantak és izgatottan ugrándozni kezdtek. Én
persze döbbenten meresztgettem rájuk a szemem.
- De hisz ez tök jó!!! Miért nem meséltél eddig róla, Shuichi?! És milyen volt ott? Mit csináltatok az ásatásokon?
- Hát… Tudjátok…
Beszélgetésünket azonban a kivágódó ajtó szakította félbe. És ott nem más állt mint Bakuya. Megdöbbenve pislogtam rá, ahogy némán befelé bámul. Nem volt rajta felső, látszott, hogy most jött a zuhanyzóból. Nyakában egy fehér törülköző lógott, vizes fekete haja szétterült a vállán. Apró vízcseppek folytak lefelé izmos hasán, egyre lejjebb
és lejjebb… Úristen, asszem most olyan vörös lehetek mint egy paradicsom… Gyorsan elkaptam a tekintetem a kidolgozott hasfaláról, leütöttem - a még mindig az ágyamon tehénkedő - Ichigót és elvettem tőle a fényképalbumot.
Persze az ütés hatására ő rögtön nyávogni kezdett:
- Ezt meg miért kaptam, Shuichi?
- Mert turkáltatok a cuccaim között, mert ki akartatok baszni velem, és mert megérdemled!
Bűntudatosan pislogott, mire én gyorsan elkezdtem pakolni. Végül az ismét beállt csöndet megint Katan törte meg.
Érdekes, még hasznomra is van a fiú. Talán nem verem meg.
- És.. khm… Bakuya, mondd csak.. Miért is jöttél?
Na, erre már én is megfordultam, és csodálkozva láttam, hogy a fiú eddig engem figyelt. Ü - de kínos…
- Nos, csak meg akartam nézni, Hitsugaya jól van-e már, de - mint látom, már Katsont is megveri, szóval semmi baja…
Ichigo persze ezekre a szavakra - vörös fejjel - felhagyott az ütés helyének dörzsölésével és felpattant.
- Mégis, miért érdekel, hogy, hogy van Shuichi?! Semmi közöd hozzá!
Bakuya egy metsző pillantással jutalmazta a kirohanást.
- Szóval Shuichi. Nos…
Szadistán vigyorogva megfordult és vissza se nézve intgetett.
- Viszlát Katson és… Shuichi.

Titkos titkok

Csak némán pislogva figyeltük távolodó alakját. Ichigo döbbenten összenézett Katannal, majd mindketten rám bámultak. Én lassan lecuppanok Bakuya fenekéről - ami mit ne mondjak, megnyerően domborodik a szűk farmer naci alatt. Gyorsan a másik kettőre pillantok, akik - lassan ez már a szokásuk lesz - gyanakvóan néznek rám. Ichigo kezdi el a faggatózást:
- Van valami, amit nem mondtál el nekünk rólad és Bakuyáról?
Éreztem, hogy az arcom vérvörössé válik. "Nincs (bár lenne!) semmi köztünk.. De ezt honnan veszi? Csak azért, mert nem Hitsugayának, hanem Shuichinek hív?"
- Ümm… nem. Mindent elmondtam. És egyébként meg miket feltételezel rólam, Ichigo?!
Eléugrottam és arcomat idegesen az övébe toltam, alig volt köztünk pár centi. A fiú is elvörösödött és rögtön
visszakozni kezdett:
- Én semmire, csak hát ez a Bakuya elég hidegen viselkedik mindenkivel, téged meg a keresztneveden szólít…
- Hm… Én se tudom miért teszi ezt… Katan?
A fiú azonban nem válaszol, révedező tekintettel nézett rám és Ichigora. Mindketten dühösen felé fordultunk, mire
álmodozva megszólalt:
- Tudjátok, milyen jól néztek ki egymás mellett?
- MI VAN?!

Mindketten a másikra bámultunk pár centi közelségről és a külvilág megszűnt körülöttünk. Legalábbis számomra biztos.
Elmerültem a kék szemekben, melyek mintha örvénylettek volna. Odakint közben eleredt az eső és villámlani kezdett...
Végül Katan szólalt meg ismét:
- Na de most tényleg. Csak nézzetek magatokra, úgy néztek ki egymás mellett… hogy ha Shuichi női ruhát húzna…
Na, itt telt be a pohár. Nem elég, hogy fiúnak kell látszanom, a fiúk meg lánynak akarnak öltöztetni?!
- KIFELÉ!!!
Úgy üvöltök, mint egy sakál, és Katannak ugrom. A fiú - arcát védve - kifut a szobából, én meg lihegve bevágom az
ajtót. Dühösen a ledöbbent Ichigora nézek, majd levetem magam az ágyra. Ichigo meg szó nélkül nekiáll vetkőzni. Én természetesen paradicsomszín fejemre húzom a takarót. Ekkor hatalmas villám szeli ketté az eget, és Ichigo ugrik egyet ijedtében. Pár másodpercig még szöszmötöl, majd érzem, hogy valami ránehezedik az ágyamra. Értetlenül fordulok felé és döbbenek le a barna, kidolgozott mellkasán. Végül a kissé remegő hangja ránt vissza az esős-viharosvalóságba.
- Shuichi… Aludhatok veled?