Felismerés

Elakadt a lélegzetem. "HOGY MI?! Velem akar aludni?! "
- De… Ichigo! De miért?!
- Mert én...
Szerencsétlen fülig pirult és dadogott. Sose ismerte volna be, de félt a vihartól. És azt meg önmagának se ismerte
be, hogy egyáltalán nincs ellenére, hogy a „fiúval” aludjon. Megsajnáltam szegény srácot. Na de - ki ne sajnálta
volna meg? Könyörgő, kék kiskutyaszemekkel pislogott, szöszke haja a vállára omlott... A szép, barna és izmos
vállára. "Jaj, gyere ide!!!"
- Jó, jó értem. Gyere.
Becsúsztam a fal mellé, ő pedig kissé zavartan bemászott mellém. Már készültem elaludni - ami igen könnyű volt,
mivel a bódító illata körbelengte az ágyat - mikor a hangja visszarángatott a valóságba.
- Shuichi... Kérlek... Ezt ne meséld el a többieknek! Ha megtudják, semmi tekintélyem nem lesz a csapatban.
- Persze, Ichigo.
- És... Köszönöm.
- Mit?
- Hát - mindegy. És milyen volt Egyiptomban?

Miért terelte el a témát? És mit köszönt? Néha annyira, de annyira szeretnék gondolatolvasó lenni!
- Nagyon szerettem azt a helyet. Rengeteg ásatáson vettünk részt, és tanultam a hieroglifákat is. Elképesztő
nehezek!
- És volt ott barátnőd?
Kamik, hát ez meg hogy jutott eszébe?! BARÁTNŐ?! Én lány vagyok! De sajnos... Hmm... Végül is volt pasim,
átvariálom lányba. Biztos neki is volt egy csomó, és még abnormálisnak nézne, hogy nekem még nem volt. Na szóval...
- Igen, volt egy. Sötétbarna bőre volt és kék szemei. Mint neked - most hogy így eszembe juttattad! De a haja fekete volt. És a modora sem volt elsőrangú.
Hosszú ideig hallgatott. Végül csak ennyit válaszolt kiismerhetetlen hangon:
- Aludjunk, holnap edzés.
Hirtelen éreztem, hogy egy lágy puszit nyom a nyakamra. Azonnal fülig vörösödtem, és megfordultam. Közvetlen
közelről néztem az arcát, ami alig látszott a sötétben. Amikor azonban egy villám szelte keresztül az eget, világosan meglátszott a félelem rajta. Úgy döntöttem, nem kommentálom a puszit. Végül is - lehet, hogy ez a fiúknál természetes. Milyen jó lenne, ha ezt elhitethetném magammal! Na mindegy. Lassan álomra szenderültem, de mielőtt teljesen kikapcsoltam volna, mintha egy kar ölelte volna át a derekamat...

Reggel egyedül ébredtem fel. A szoba szépen rendbe volt téve, és a zuhanyzóból vízcsobogás hallatszott.
Felkönyököltem és körülnéztem. Ichigo sehol, a zuhanyban van valaki. Csak nem bejött valaki a szobánkba?! De
gyorsan lenyugtattam magam, hogy ugyan már, biztos csak Ichigo az. Kibújtam az ágyból és gyorsan felöltöztem, míg a fiú odabent volt. Kislisszoltam az ajtón az ebédlőbe, reggelizni. Tudni kell, hogy a lányoknak és a fiúknak az
étkező egyben volt, így óriási zsivaj és káosz uralkodott teremben. A szememmel megtaláltam Bakuyát, amint leült
egy asztalhoz. Gyorsan melléültem.
- Szia Bakuya! Ma lesz edzés ugye?
- Szia, Shuichi. Igen, ma lesz. Ugye te is, és Katson is jöttök?
- Naná!
Rámosolyogtam, mire ő elfordította az arcát és az előtte lévő rántottára koncentrált. Miért ilyen furcsa? Hiszen próbálok vele mindig kedves lenni, és ő olyan hideg. Falakat épített maga köré. De miért? Hiszen - hiszen itt barátokra lelhet! Tovább rágódtam a problémán, így nem vettem észre a szemben helyet foglaló, engem figyelő
Ichigót.

Két óra múlva már az egész csapat ott volt a pályán. Utoljára Bakuya futott be, könnyű fehér trikóban és sötét
melegítő-nadrágban. Kidolgozott izmai igencsak felkeltették a figyelmemet. Szerencsére ezt nem vette észre senki.
Végül felsorakoztunk a pálya szélén.
- Na, bemelegítésnek 30 kör futás a pálya körül.
Mindenki morgott egy keveset, majd nekiálltunk. Igazság szerinte szeretek futni, és gyorsan is tudok, mivel ez az
egyetlen ütőkártyám a többi kosaras ellen. A gyorsaság. Gyorsan lesprinteltem a 30 kört és leheveredtem az árnyékba. Pár perc múlva Bakuya csatlakozott hozzám és beszélgetésbe merültünk. Egyikünk se vette észre a suli
falának támaszkodó Ichigót, aki szintén lefutotta a köröket. Csak magának mondta, miközben minket figyelt:
- Nocsak, úgy látszik van egy vetélytársam.
Rövid hallgatás után folytatta csendes monológját:
- Vajon mikor jött rá, hogy Shuichi lány?

Lehetetlen

Kamik! Az edzés kegyetlen volt. Mikor vége lett, elterültem a pálya szélén, mint egy béka. Pár perc múlva már ketten nyújtották a kezüket, hogy felsegítsenek. Zavartan néztem Ichigóra és Bakuyára, akik szúrósan egymásra pillantottak. Végül egyedül tápászkodtam fel és slattyogtam a szobáig. Kicsit furcsán éreztem magam, de nem
törődtem vele. Ledőltem az ágyamra és lehunytam a szemem. Arra ébredtem, hogy Ichigo is bejött. Leült az ágyam
szélére és a kezét a vállamra tette.
- Látom nagyon elfáradtál Shuichi.
- Aha.
Hirtelen ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy a fejem az ölébe hajtsam. Mielőtt még erőt vehettem volna magamon, a buksim az előbb említett helyen pihent - Ichigo nagy megdöbbenésére - ugye. Aztán hirtelen elkezdtem zokogni.
Felbukkant bennem apám mosolygó képe amikor elmondta, hogy, hogy is kell idejárjak. A nehéz kosáredzés... Bakuya, Ichigo... Hogy mi lenne, ha lányként lehetnék itt... És a szép lány egyenruha... Ichigo lágyan elkezdte simogatni a hajam:
- Na! Semmi baj. Nem mondom el senkinek, ígérem!

Na erre már felkaptam a fejem. Mit nem mondd el senkinek?! Hogy sírtam egy kicsit az ölében?
- Mi?
- Mondom, nyugi. Megígérem, nem szólok a tanároknak. De honnan tudtad, hogy tudom?
Ledöbbenve meredtem rá. Ez meg...
- Miről beszélsz?
Értetlenül, szemöldök-összevonva meredt rám.
- Hát arról, hogy lány vagy.
Éreztem, hogy olyan sápadt vagyok mint egy kísértet. Honnan tudja?! Hiszen... Nem értem! Nem csináltam semmi
lányos dolgot. Vagy... igen?!
- Honnan...?
- Hogy honnan tudom? Ez igen egyszerű! Annyit nyáladzottál Bakuyán, hogy először azt hittem, perverz vagy. De aztán a fényképalbumban láttalak hosszú hajjal is, és így már nem volt nehéz kitalálni, Shuichi. Vagy inkább - Shuina?
- Ne! Ne mondd el senkinek!

Könyörögve kapaszkodtam a trikójába és éreztem, hogy egy könnycsepp végigfolyik az arcomon. Ő rám nevetett, de a szemében furcsa fényt láttam megcsillanni.
- Mit mondtam eddig, Shuichi? Nem mondom el senkinek!
Megkönnyebbülve engedtem el a felsőjét. Megmenekültem. De ha ő észrevette, mi van, ha más is?! Nem, az nem lehet! Csak ő és Katan nézegette az albumot, és Katan olyan lassú, hogy ha kicsit hülyébb lenne, nem tudna egyszerre járni és beszélni. De miért bámul még mindig Ichigo?!
- I... Ichigo... Mit nézel?
Ö ravaszan rámvigyorgott. Nem értettem. Szép vonásai kissé eltorzultak és szemében állatias vágy tükröződött.
- És mit adsz nekem, hogy hallgassak - Shuina?

Elkerekedtek a szemeim. Kamik, ugye csak álmodom?! Ez nem lehet Ichigo! Ez csak egy perverz izé, amit én találtam ki, nem lehet az a kedves fiú, akit megismertem! Remegve hátrahúzódtam, míg le nem estem az ágyról. Ő le nem vette rólam a szemét, mohón végigjáratta rajtam. Gyorsan hátráltam, majd hátam a falnak ütközött. Ő lassan, négykézláb, hullámzó testtel utánam kúszott. Gyönyörű volt, mintha egy vadászó leopárdot néznék, mielőtt ráveti magát az áldozatára... Csak sajnos most én vagyok a préda! Ijedten kapkodtam a levegőt, és a tekintetem cikázott. Merre juthatnék ki? A fürdő felé nem jó ötlet, a másodikon vagyunk, és csak egy kis ablak van. Az ajtó és köztem meg ott van a fiú. Hirtelen egy kezet éreztem egyre feljebb csúszni a lábamon. Ijedten kaptam Ichigóra a szemem, akit teljesen elfeledtem a nagy gondolkozásban. A fiú obszcén vigyorral csúsztatta a kezét egyre feljebb a lábamon, majd egy pillanatra megállt rövidnadrágom száránál. Tűnődve az arcomra tekintett. Jaj, azt hiszem megmenekültem!
Ekkor felkacagott, és benyúlt a nadrág alá. Ijedten összerándultam és összeszorítottam a szemem. Azonban így is
éreztem a kezét a combomon, ahogy egyre feljebb és feljebb csúszott. Erőtlenül tiltakoztam:
- Ne, Ichigo, kérlek ne... Bármit, csak ezt ne!
Csak kacagott könyörgésemen. A legrosszabb azonban az volt, hogy a testem élvezte is a dolgot. Éreztem, amint másik keze benyúl a pólóm alá, és letekeri a kötést a melleimről, majd maszírozni kezdi őket. Ijedten felnyikkantam, amikor megéreztem a száját, amint lágyan megcsókolja a mellbimbóimat. Könnycseppek csurogtak végig az arcomon. Nem hittem el, hogy ez történik velem. "Ez nem lehet igaz, nem! Nem! Nem!!! Ez lehetetlen! NEEEE!!!!"