-Te is bejöttél hozzám, szóval, én miért ne jöhetnék ide? - kérdezte gyenge hanggal. Allen felsóhajtott.
-Mit akarsz? - kérdezte. Ez nem volt jó. Most eléggé egy gyenge pillanatában látta meg a lány. Nem szokta ezt
másoknak kimutatni.
-Választ arra, hogy miért gyűlölsz! Talán, ha ezt megbeszélnénk, tiszta lappal kezdhetnénk mindent, elölről.
Allen felvonta egyik szemöldökét, és enyhe mosollyal válaszolt:
-Még hogy én gyűlöllek? Ki fogadta meg, hogy soha nem fekszik le velem, és inkább meghal, mint hogy ez megtörténjen?
Daisy felháborodottan vágta csípőre kezeit.
-Nehogy azt mondd, hogy csak azért viselkedsz így, mert nem vagyok hajlandó ágyba bújni veled?!
-Miért, talán örülnöm kéne neki? - végignézett a lányon, és már meg sem lepődött azon, mennyire melege lett, és
legszívesebben minden ruhadarabját a sarkokban tudná, a lányt pedig az ágyban, maga mellett. Ennek ellenére
keresztbefonta a karját maga előtt - De talán jobb is. Nem hiszem, hogy örömömet lelném a dologban veled.
Daisyt ez úgy érte, mintha pofon csapták volna. Ez látszott rajta, ahogy elsápad, kezeit pedig maga mellé ejti, hogy aztán ott ökölbe szoríthassa.
-Undorító vagy! - sziszegte - És gyáva! Mert nem mondod meg az igazat! Soha sem válaszolsz a kérdéseimre, hanem inkább sértegetsz!
-Még valami?
-Utállak! - kiáltott rá Daisy, és legszívesebben megütötte volna a férjét, de tolerálta magát - A francba, Allen! Miért vagy ilyen? Talán a gyerekkorod az oka? Akkor sem mentség arra, amit művelsz!
-Mit tudsz te a gyerekkoromról?- emelte meg ő is a hangját.
-... sok mindent.
-Óh, igazán? Akkor mondj valami olyat, ami tényleg nem mindennapi.
Daisy idegesen kutatott gondolataiban, mit mondhatna, és mit nem? Már megint csapdába esett. Ha valami nagyon személyeset mondana, biztosan rájönne, hogy a naplóját olvassa.
-Hagyjuk! - mondta, és nyitotta volna az ajtót, de Allen elkapta a karját.
-Most már fejezd be, amit elkezdtél, Daisy! - mondta összeszűkült szemekkel.
-Az előbb még el akartál küldeni, úgy hogy el is mennék, ha lennél szíves, és elengednél.
Allen elengedte, és megvetően horkantott egyet:
-Nem tudsz te semmit.
Daisy kinyitotta az ajtót, és még visszaszólt:
-Azért kíváncsi lennék, hogy Matt miért is tűrt meg maga mellett Sarah halála után. Elviselhetetlen egy alak vagy.
-Mi? Honnan tudsz te... - ismét elkapta Daisy karját, és visszarángatta a szobába. Nekilökte a falnak, és két karján megtámaszkodva, elállta a lány útját, így nem szabadulhatott.
-Honnan tudsz te Sarahról? - kérdezte ismét.
-Az az én dolgom. És engedj el! - lökte meg a másik vállait, de Allen meg sem rezzent.
-Válaszolj a kérdésemre! - kiáltott rá.
-Én miért válaszoljak, ha te sem válaszolsz? Ne tartsd magad olyan nagyra, rendben? Mert fikarcnyit sem vagy jobb Blakenél! Tudod néha kíváncsi vagyok, mennyivel lenne jobb életem mellette! - kiáltott vissza.
-Akkor miért nem rohansz a karjaiba?
-Én hűséget fogadtam, és nem szegem meg úgy, mint mások!
-Már megint miről beszélsz?
-Arról a kis Backwish cafkáról! Azt hiszed, nem vettem észre, hogy mennyire összemelegedtetek? Már az esküvő előtt tudtam, hogy a szeretőd, de azt hittem ez meg fog változni, de hát - kutyából nem lesz szalonna!
-Miért változott volna meg minden?
-Engedj már el! - lökte meg megint, de ismét nem ért el semmit.
-Különben is, honnan tudhatnám, hogy te nem voltál-e előttem férfival? Hiszen Blake eléggé be volt indulva rád!
Daisy már másodszorra cselekedett meggondolatlanul. Felindulásból vágta pofon az előtte álló férfit. Percekig
meredtek egymásra, szótlanul. Végül Allen, megragadta Daisy állát, és megcsókolta. Daisy erre aztán végképp nem számított. Még a levegő is benne akadt, amint megérezte a férfi hevét. Már megint képtelen volt ellenállni, így
karjait lassan, bizonytalanul a másik nyaka köré fonta, és magához szorította. Allen közelebb lépett, a lányt pedig
teljesen a falnak szorította. Lerángatta magáról az inget, és újra átölelte a lányt.
Fogaival végigkarcolta a nő ajkát, így abból kiserkent néhány csepp vér, amit mohón lenyaldosott, majd birtokba
vette az egész száját. Kezei megállíthatatlanul törtek utat maguknak a lány dereka felé, miután háta mögé dobta a
nő köntösét. Gyakorlott mozdulatokkal fűzte egyre kintebb a hálóing felsőjét.
Szájáról áttért az állára, onnan pedig egyre lentebb haladt a nyakára. Csókokkal borított el minden kis felületet, végül megérezte az általa okozott, már begyógyult fognyomokat, és gyengéden megharapdálta a helyüket. Érezte, hogy Daisy teste újra megmerevedik, és minden mozdulata ellenállásba ütközik.
Félve emelte meg a fejét, hogy láthassa a lány arcát, és megdöbbenve látta, hogy Daisy arcát könnyek nedvesítik.
-Nem akarom - suttogta, és megrázta a fejét.
-Mit nem akarsz? - kérdezte rekedten, mire a lány válasza csupán annyi volt, hogy teljes erővel ellökte maga elől, és kimenekült a szobából. Utána ment volna, de mikor a kilincsre helyezte kezét, hallotta, ahogy a kulcs fordul a zárban.
Allen legszívesebben felordított volna. Már negyedszerre próbálkozik a lánynál, és még egyszer sem sikerült eljutniuk az ágyig! Idáig minden nőt megkapott néhány óra után, Daisyvel pedig már majdnem két hónapja nem
vergődik zöld ágra. Arról nem is beszélve, hogy már rettenetesen szeretett volna vele lenni, úgy is! Akárhányszor
egymásnak esnek, vagy megzavarják, vagy a lánynak lesz valami baja! Ez így nem fog menni, mert Daisy még mindig fél tőle!