Sanca nyitott nekik ajtót széles vigyorral. Szőke haja most is égnek meredezett, miközben mélyen meghajolt a lányok előtt:
- Hölgyeim! Legyetek üdvözölve szerény társaságunkban!
- Szia, Sanca! - ölelte át Lina nevetve - mikor komolyodsz már meg?!
- Én mindig komoly vagyok. - vigyorgott a fiú.
- Én meg akkor a dalai láma. - folytatta az ugratást Zsuzsi.
- Dehogy!!! Ti a hercegnőim vagytok!
- Arra nem gondolsz, hogy ebbe nekünk is van beleszólásunk? - lépett oda barátjához Péter mosolyogva.
- Szia, Angelus! - kacsintott rá a bolondos Sanca.

A nappaliba érve ott találták a Démonszív teljes tagságát. Ott bemutatkoztak egymásnak azok, akik még nem ismerték egymást.
- Hallom, nem mindennapi volt az előadásotok! - fogadta őket Nighty. Sajnos nem tudtunk Sancával elmenni
nézőnek. De majd megnézzük felvételen. Meg ha most előadnátok...
- Csak vacsora után. De akkor én is látni szeretném! - ment oda Alíz mama -  Na, mi lesz, ifjúság?! Biztosan
megéheztetek erre a nagy izgalomra.
- Hát, mi tagadás... - ült ki Máté arcára egy széles mosoly. Kézen fogta Vikit, és már indult is az ebédlő felé. Öccse, Csaba Zsófinak nyújtotta a karját. Táncos léptekkel vonultak bátyjáék után. Krisztián és Péter derékon kapta saját párját. Rony Alíz mamát vezette az étkezőbe, míg Sanca Nightyból űzött tréfát: karját nyújtotta barátjának. Az vette a lapot, és robosztusan izmos termetét meghazudtolóan nőies mozgással "libegett" be az ebédlőbe... majd bosszújaként kissé hátbavágta Sancát, amitől a fiú köhögni kezdett...
Mindannyian jót nevettek, majd  derűs hangulatban vacsoráztak. Amikor végeztek, levonultak a próbaterembe, és
megint előadták a versenyszámaikat.
- Bitang jó. - bólintott Nighty.
- Az egész mezőnyt magasan verték. - válaszolt Rony - bár, igaza volt annak idején Alíz mamának. Volt, aki megpróbálta a nyilvánvaló fölényük ellenére a gyengébbet előnyhöz juttatni.
- Sajnos mindenütt előfordul, és elég gyakran. Örülök, hogy győzött az igazság. - mosolygott volt tanítványára az idős zenetanárnő. Majd unokája bandájához fordult:
- Jó kis csapat vagytok. Képzettek, és emellett önmagatokat adjátok. - állapította meg - előrebocsátom, ha jöttök
a lemezfelvételre, meg koncertezni, semmi szálloda. Itt mindig van helyetek.
- Köszönjük, nagyikám! - ölelte át Péter, majd nagyot ásított.
- Mi most megyünk. Pihenjetek, rátok fér. - mondta Rony, majd elköszöntek.
- Holnap, ha hazaértünk, megcsörgetlek, ahogy megbeszéltük. - nyújtott kezet Dini a Démonok vezetőjének.
- Várom! Na, minden jót! - intett Rony, elmenőben.
A Black Rose tagsága, kiegészülve Dinivel és a két lánnyal, felvonult az emeletre. Máté és öccse volt Dinivel egy
szobában, Viki Zsófival osztozott, mint otthon. Lináék a már megszokott kis lakosztályukba tértek, és Zsuzsiék egy másikba, mellettük. Ma este mindenki igen hamar el tudott aludni. Elcsigázta őket a verseny.
Másnap reggeli után berakodtak a két autóba. Hazaindultak. Az utazás egyetlen említésre méltó eseménye az volt, hogy a zenei hírekben beszámoltak az előző napi versenyről és az eredményekről, majd lejátszották A szív dalát.
Dinin kívül mindenki döbbenten nézett a társaira. A menedzserük viszont elégedetten mosolygott.

A városukba érve a próbatermükhöz mentek, hogy a felszerelésüket kirakodják. A postaládájukban több levelet találtak, amikben gratulálnak nekik, és egy meghívót másnap estére, egy fogadásra a polgármesteri hivatal dísztermébe. Gyors megbeszélést tartottak, majd Dini vállalta, hogy reggel utánanéz a fogadással kapcsolatban mindennek, és értesíti őket (öltözék, Viki és Zsófi részvétele). Ezután mindenki hazafelé indult. Máté hazafuvarozta Dinit, Vikiéket, majd Csabával együtt hazamentek kis lakásaikba. Péter Zsuzsiékat vitte haza, majd beparkolt házához, ami most már Linával közös otthona volt.
Dini otthonról felhívta Ronyt, és beszámolt a fejleményekről. Utána még bement a főiskolára, mert volt egy kis
elintéznivalója. Meglepetésére a klubban egy idegen lányt talált, aki éppen olvasott és zenét hallgatott.
- Szia! - köszönt neki, majd az iroda felé vette útját, ahol néhány szerződéstervezetet akart áttanulmányozni. De a kulcs nem volt a zárban. Elfelejtette! Hiszen odaadta az egyik klubtársának, hogy amíg ő nem lesz itt, addig is a klub működhessen.  Zavartan ment kifelé, amikor az idegen lány megszólalt:
- Ne haragudj, de ezt keresed? - mutatta fel a kulcsot - Andris rám bízta, mert ma nem tudott bejönni. A húga vagyok, Niki.
- Köszi. Dini vagyok. - motyogta a fiú zavartan - ne haragudj, hogy az előbb nem mutatkoztam be.
- Semmi baj. A bátyám említette, hogy amikor valamin nagyon gondolkodsz, nem jársz a földön. - nevette el magát Niki.
Dini rajta felejtette a szemét. Igazán csinos húga van Andrisnak!
- Hát... lehet benne igazság... - vakarta meg végül kócos üstökét a fiú. Most is zavarban érezte magát, ami nem volt
rá jellemző. Majd elmondta, miért jött. Niki kinyitotta az irodát, majd meglepetten füttyentett. Az asztalon jókora
papírhalom tornyosult.
- Ezt mind most kellene átnézned?!
- Igen. Eltart majd egy darabig.
- Segítek. - határozta el magát a sötétvörös hajú lány, és hozott magának egy széket. Majd telefonált a bátyjának, hogy későn megy haza, mert a klubban dolgozik.
- Ha tudom előre, már hamarabb hozzákezdtem volna. - jegyezte meg halkan.
- Eddig mindig egyedül végeztem ezeket. - válaszolt rá a fiú sóhajtva. A könyvelési részét nagyon nem szerette.
- Hmm... add csak ide! - vette el tőle a lány - ha még nem mondtam volna, végzett könyvelő vagyok.
Dini leírhatatlan tekintetet vetett Nikire. Megkönnyebbülés és öröm keveredett benne:
- Megtennéd, hogy átnézed?! Addig én a szervezési dolgokra tudok koncentrálni. Igazán ahhoz értek, a számokhoz csak muszájból.
- Akkor munkára! - mosolyodott el a vörös lány, és a papírkupac fölé hajolt.
Két órai kemény agytorna után Niki megpihent. Kiment a teakonyhába, és kávét főzött. Majd behozta a hűtőbe tett
szendvicseit, amiket azért készített, mert bátyja figyelmeztette, hogy Dinire várva megéhezhet... Most testvériesen megfelezve megették, és a forró kávét itták.
- Attól függetlenül, hogy nem csíped a könyvelést, nagyon is rendben van. Nemsokára végzek vele. - jegyezte meg Niki két korty kávé között.
- Köszi. - mosolyodott el Dini - igyekeztem mindig mindent rendben tartani.
- De most már egyedül kevés leszel. A Black Rose dolgai, meg a fősulis klub...
- Tudom. Féltem is, hogy egyszer csak minden a fejemre dől. Mondd! Van kedved ezután is segíteni? Persze mindkét helyen.
- De ez teljes embert kíván. A mostani munkahelyem...
- Elintézem. A fősuli átvesz teljes állásban a klub ügyeinek intézésére. Akkor vállalod?
- Ha elintézed, akkor örömmel. - válaszolt a lány, szép arcán mosollyal.
- Akkor megállapodtunk. - koccintotta oda kávésbögréjét a szőke fiú Nikiéhez.
Kisvártatva csendben folytatták munkájukat. Majd nyílt az ajtó. Andris nézett be rajta.
- Sziasztok! Dini, bocsi, hogy ma nem tudtam itt lenni, de úgy látom, a hugi többet is tudott segíteni, mint én.
- Szia! Tényleg sokat segített.
- Szia, tesó! Mindjárt végzek, addig kérlek, maradj csendben! - szólt oda Niki, még munkája fölé hajolva.
A két fiú összenézett. Andris fura, mókás grimaszt küldött a húga felé, amin Dini elmosolyodott. Hangosan nem akart nevetni, nehogy megzavarja a lányt. Amikor újdonsült könyvelője végzett, elrakodtak, és hazaindultak. Dininek másnap két fontos dolgot is intéznie kellett. Ez járt eszében, míg el nem aludt.