A szőke, borzas menedzser reggel igen korán felkelt. Miután reggeli teendőivel végzett, a főiskolára indult. Az igazgatói irodában a titkárnőt már bent találta.  Kicsit leült, várakozott. Hamarosan megérkezett az intézmény rektora is. Amint Dinit meglátta, behívta az irodájába.
- Üdvözlöm, barátom! Remek koncertet szervezett a múltkor, úgy hallottam. Igaz, hogy utána pont az a zenekar
nyerte meg a tehetségkutató versenyt?
- Jó reggelt! Igen, igaz. Felkértek a menedzserüknek.
- Remélem, nem akar itt hagyni bennünket?!
- A klub és a zenekar ügyeinek intézése egyszerre nagyon megterhelő a tanulás mellett. - hangzott a kitérő válasz.
- Mégis, nem lehetne valahogyan megoldani? Hol találok még egy ilyen fantasztikus klubvezetőt?
- Ha nem haragszik, van egy javaslatom.
- Minden megoldás, ami a javunkra válik, érdekel.
- Ismerek egy könyvelő hölgyet, akinek az alkalmazása nagy segítség lenne. Ha az irodai munkáknak azon részét átvenné, ráadásul munkaidőben, akkor egyszerre tudnám a klubélet szervezését és az együttes menedzselését végezni, és a tanulás rovására sem menne.
- Hmm... Hol van ez a remek munkaerő?
- Ha gondolja, felhívom, és meg tudnánk beszélni a dolgot vele is.
- Akkor minél gyorsabban, fiam. Ha lehet, még ma beszélni szeretnék vele.
- Megengedi, hogy telefonáljak? - kérdezte Dini. Nagyon elégedett volt, de ezt nem mutatta. Az igazgató bólintott, mire a fiú már hívta is Nikit. A lány azt válaszolta, hogy 11 óra tájban el tud jönni. A rektor megint rábólintott: igen, az neki is megfelel... Így Dini hamarosan befejezte a telefonálást. A megbeszélésük sikeresnek volt mondható, azzal köszönt el, hogy 11-re ő is visszajön, bemutatni a leendő könyvelőt. Majd lement a klubba, és onnan telefonált az esti fogadás részletei miatt.
Az együttes teljes gárdáját hívták, a technikusoktól a menedzserig, és egy-egy hozzátartozót, hiszen a sikernek ők
is részesei. Az öltözék pedig természetesen az alkalomnak megfelelően a hölgyeknek estélyi ruha, a férfiaknak öltöny... na persze, ha az együttes tagjai hajlandók felvenni. Dini erre azt válaszolta, hogy az alkalomhoz illően fognak megjelenni, egyben megköszönte a meghívást és a tájékoztatást.

Mire ezt elintézte, már csengett a telefonja. Niki kereste, hogy hol találja. Megérkezett, kicsit korábban. A klubban találkoztak. A lány mosolyogva jött be, és megölelte az erre elvörösödő fiút:
- Köszönöm! - mondta.
- De mit? - csodálkozott Dini.
- Tudod, nem nagyon szeretek ott dolgozni, ahol most vagyok. Majd elmesélem, miért... de most menjünk, mert elkésünk. Lennél szíves elkísérni?
- Persze. - bólintott a szőke fiú. Csodák csodájára ma megint rendezettebb volt a haja, mint szokott. Niki, miközben az iroda felé mentek, halkan mesélni kezdett jelenlegi munkahelyéről. Kiderült, egy munkatársa rászállt, állandóan
az udvarlásával üldözi, de neki ez nem tetszik. Mellette egy másik, egy nő, az előzőek miatt féltékenykedve piszkálja.
El szeretne onnan jönni, és itt szívesen dolgozna. 
Közben meg is érkeztek a rektorhoz, aki már várta őket.
- Üdvözlöm, kisasszony! Ne haragudjon, ha rögtön a tárgyra térek, de sajnos el kell mennem hamarosan, így gyorsan meg kellene egyeznünk. Szóval - hajlandó lenne eddigi munkahelyét otthagyva, a főiskolai klubban dolgozni? Persze, főállásban.
- Szeretném ismerni a munkámmal kapcsolatos feltételeket: fizetés, szabadság, stb. Csak azután tudok válaszolni. - mondta Niki.
- Bocsi, de ez most az én munkámba vág. Menedzser lennék, vagy mi... - szólt közbe Dini. Majd a lány érdekében komoly tárgyalásba kezdett igazgatójával, melynek végén elégedetten szusszantott. Megint egy győztes csatát vívott. Mosolyogva bólintott Nikire:
- Most már elfogadhatod.
Majd a rektorhoz fordult:
- Igazgató úr! Holnapra megírom a szerződést, azokkal a feltételekkel, amiben most megállapodtunk. Reggel aláírhatjuk.
- Rendben, fiatal barátom. Meg kell mondanom, maga fantasztikus menedzser. Minden elismerésem. Holnap reggel várom önöket. - köszönt el.
- Gyere! - húzta magával Niki Dinit. Lementek a klubba, ahol már Andris tűkön ült. Niki egyszerre ugrott a két fiú nyakába örömében, ahogy az ajtó bezárult.
- Sikerült! És ez a Te érdemed, köszönöm, Dini!
- Ugyan... nincs mit. - vörösödött a fiú - de nem kellene most azonnal megírni azt a szerződést?!
- Az bizony jó lenne. - bólintott Andris, kíváncsian követve barátját és húgát a kicsi irodába. A fiú villámgyorsan dolgozott, mint mindig, ha ilyen munkáról volt szó. Elemében volt, ezt szerette csinálni.
- Kész. - jelentette ki negyedóra múlva, majd a számítógép képernyőjén megjelent szöveget elolvastatta a testvérekkel.
- Nem hagytam ki semmit?- kérdezte a vörös hajú lányt.
- Nem. - válaszolt ő, és szép arcán kétoldalt kis gödröcskék jelentek meg, ahogy elmosolyodott - tényleg minden benne van. Köszi!
Dini kék szemei összekapcsolódtak Niki barna őzikeszemeivel. Mindketten elpirultak, és gyorsan elkapták a tekintetüket.
- Azt ugye tudod, hogy a Black Rose leendő gazdasági ügyeit is neked kellene intézned, ha már együtt dolgozunk. Ugyanis a klub mellett egyúttal az ő menedzserük vagyok.
Nikinek a lélegzete is elakadt. Ő... az együttes háttércsapatához fog tartozni?! Itt volt Andrissal a koncertjükön. Valami fantasztikusak voltak!
- Nem is tudom, mit mondjak...
- Kérlek... vállald el! - nézett rá esdeklőn Dini csodakék szeme.
- Rendben.
A válasz elhangzása után a fiú ölelte meg a lányt örömében. Még ölelte, amikor közölte vele, hogy este fogadásra mennek. Niki erre halkan elsikkantotta magát, és kijelentette, hogy akkor neki először ruhát vásárolni kellene mennie, mert nincsen estélyije.
Andrisnak még tanórái voltak, így Dini felajánlotta, hogy elkíséri, de előbb bemutatja az együttes tagjainak. így átsiettek a Black Rose próbatermébe, ahol a banda éppen próbált. Örömmel vették, hogy ezután a lány is segíti majd őket munkájával. Néhány dalt még elpróbáltak - Niki örömére - majd a próbának gyorsan vége lett, mert mindenki ment felkészülni az esti összejövetelre.

A délután hátra lévő része mindenkinek gyorsan telt. Nikinek sikerült vennie egy elegáns ruhát. Bordó alapon ezüst lángszerű minták díszítették. Dini elkerekedett szemmel nézett rá, amikor felpróbálta. Majd hazaindultak, de megbeszélték, hogy a fiú érte megy. Otthon a lány még frizurát készített rövid, mélyvörös hajából, majd felöltözött, sminket rakott fel, és ezüst ékszereket vett fel. Nemsokára meg is érkezett érte új munkatársa, elegánsan, öltönyben, bordó nyakkendővel. Szőke haja zselézve meredezett szerteszét, és nem borzasan. Niki alaposan meglepődött, mert ez sokkal jobban állt neki... sőt! Dini kifejezetten jó pasi volt. Még egy meglepetés: a fiú kocsival jött, a nővérétől kérte el.
A többiekkel a próbateremnél kellett találkozniuk.
Máté és Csaba Vikiékért mentek. A fekete lányon egy élénkpiros, hosszú ruha volt, fekete kiegészítőkkel. Unokaterstvére, Zsófi halványzöld selyemruhát viselt. Valamikori táncruhái közül választott egy egyszerű, de szép darabot. A fiúk magas, vállas termetére remek szabású öltöny simult. A lányokat elhozva leparkoltak a mikrobusszal a klubházuk elé. Lináék az öltözködéssel elkészülve Zsuzsiékért mentek. Lina felvette azt a sötétvörös estélyi ruháját, amit még Péterrel vettek.
Zsuzsi egy égszínkék ruhában ment, ami remekül állt szőke hajához és kék szeméhez. Péter és Krisztián szintén öltönyt húztak. A tehnikusaik is megérkeztek ( ketten), barátnőikkel.
- Mindenki itt van? Akkor induljunk, mert elkésünk. -  javasolta Dini.
Nemsokára ott parkoltak le a polgármesteri hivatalnál. Már vártak rájuk. Bevonultak a díszterembe, ahol eléggé nagy volt a tömeg. Taps köszöntötte őket. Még nem szokták meg, így kissé mindannyian zavarban voltak. A polgármester pohárköszöntője után kissé oldottabb lett a hangulat. Beszélgettek, kicsit csipegettek a feltálalt ételekből. A hozzájuk intézett kérdések egy része eléggé furcsa volt, és fárasztó. A helyi média is kivonult, riportot, fényképet készítettek róluk. Dini azt kikötötte,hogy megjelenés előtt látni akarja mindet. Az újságírók ezt természetesnek tartották.
Lassan véget ért a fogadás, és megkönnyebbültek, hogy szerencsésen túl vannak rajta. Mindenki hazaindult.

Lina és Péter, ahogy hazaértek, a fürdőszobába vették az irányt. A fiú közben szerelme ruhája hátán lehúzta a húzózárat, amitől a ruha a földre csúszott. A váratlan támadást a lány úgy "torolta meg", hogy megfordult, és Péterről leszedte az inget. Kedvese közben simogatni, csókolni kezdte...
Máté és öccse Vikit és Zsófit vitték haza. Csaba még a kocsi takarásában beszélgetett Zsófival. Megbeszélték, hogy másnap táncpróbára mennek.
Az izmos dobos búcsúzóul átölelte Vikit, aki meglepetten, de boldogan simult a fiúhoz. Máté lehajolt, és a fekete lány arcát lágyan maga felé fordította, majd gyengéd csókot adott ajkára. Viki ugyanolyan gyengéden viszonozta.
Krisztián még mindig Zsuzsiéknál lakott. Zsuzsi nénje, Anna ma nem volt otthon. Zsuzsi gyorsan készített egy kis vacsorát, mert a fogadáson nem sokat ettek. A pezsgő kicsit fejbevágta, nem szokott hozzá, így valamit enni kellett. Krisztián hátulról átölelte a derekát, úgy nézte, mit csinál a lány. Majd megterített kettőjüknek. Mire Zsuzsi az étellel elkészült, már vacsorázhattak is. Zsuzsi ahogy megfordult, meglepődött.