Shadow bátor fellépésének köszönhetően, Blackvillage lakói feleszméltek: nem kell nekik többé a rablók garázdálkodása, sem a szörnyek gyilkosságai. Másnap reggel  néhány ember felkereste a szállásán. Megkérték rá őt, tanítsa meg nekik, hogy hogyan védhetnék meg magukat. Közben a polgármester is elment hozzá, és könyörgött neki: mondja el, ha rájött, miféle lények garázdálkodnak itt éjnek idején. Ekkor Shadownak hirtelen eszébe jutott, hogy tényleg megígérte Sir Vulturenak, hogy közli a szörnyek nevét és azt: hogyan lehet végezni velük.
- Kérem, bocsásson meg, Sir! - mentegetőzött a "doktor" - Természetesen felvilágosítom önt! Kérem, hogy  foglaljon helyet! - ezzel odavezette a polgármestert az egyik székhez, mely a szobájában volt, és belefogott:
 - Nos, ezeket a lényeket vámpíroknak hívják. Vérrel táplálkoznak. Ez nélkülözhetetlen számukra, különben olyan álomba merülnek, melyből csak több száz év után ébrednek föl, és az alvásuk ideje alatt ki vannak  szolgáltatva a környezetüknek. Csupán akkor lehet megölni őket, ha levágják a fejüket, vagy egyszerűen "megégetik" őket. Tehát elkapjuk és máglyára vetjük, vagy fáklyával, tüzes nyíllal meggyújtjuk a ruhájukat... A nap fénye ugyanilyen hatású rájuk, elhamvadnak tőle. Visszatérve a táplálkozásukra: bármilyen élőlény vérét megisszák, de az emberi vér olyan nekik, mint kisgyermeknek az édesség. Szaporodásuk: megharapnak egy embert és várnak addig, míg az áldozat haldokolni nem kezd. Aztán megvágják magukat, és néhány cseppet megitatnak a saját vérükből a haldoklóval és az vámpírrá változik. Ennyi.
Sir Vulture még vagy fél óráig emésztette magában a hallottakat, majd megköszönte az információt és 
távozott. Ezután Shadow szépen lesétált a kocsmába, és azokhoz az emberekhez ment, akik megérték a tanításra.
- Jó napot uraim! Sajnos nem vagyok alkalmas oktatónak, erre kérjék meg talán a falu őreit. De megmutatom
önöknek, hogyan kell sáncot építeni.
- Köszönjük, uram! -mondta az egyik, nem valami lelkesen. - De mi lesz a szörnyekkel?
 - Őket bízzák rám! - felelte Shadow halvány mosollyal az arcán.
Ezzel otthagyta az embereket az asztaluknál, és elindult a piacnak nevezett mocskos tér felé. Több napra való élelmet vásárolt magának, amit a zsákjába rejtett. A minőségi étel megkeresése nehéz feladat volt, ezért már alaposan benne járt az idő a délutánban, mikor visszaindult a fogadó irányába. Ekkor egy nagyobb csapat állította meg, akik a sáncépítők voltak. Shadow betartotta ígéretét és megmutatta a sáncépítést a falusiaknak.
Estére a brigád már erős sáncot tudott készíteni arra az esetre, ha a rablók esetleg visszatérnének. A  blackvillageiek elégedettek voltak magukkal és a vendégükkel is. Mikor visszaért a fogadóba a "tanítványaival", a sáncépítők nagy tivornyát rendeztek, amiért feltámadt a remény, hogy a béke visszaköltözhet a faluba és talán újra megindulhat a kerskedelem... ami pénzt hozhat, és jólétet.  Shadow, miközben békésen fogyasztotta a vacsoráját, észrevette, hogy Erednis is egy félreeső helyen vacsorázik a fogadóban. A lány nagyon elkeseredettnek látszott, és látni lehetett arcán, hogy az utóbbi órákban rengeteget sírt. Gyorsan befejezte az evést és odament a lányhoz. Az észre sem vette, míg meg nem lebbent a hosszú, fekete köpeny az asztala előtt.
 - Óh! Elnézést! Csak gondolkodtam...
 - Semmi baj, kedves Erednis! Látom, valami nyomaszt... Kérlek, mondd el, mi nyomja a lelkedet! Talán tudok
   segíteni neked!
 - Rendben van. - ekkor a lány szemei megteltek könnyekkel - Csalódott vagyok! Miután azt hitték, hogy  meghaltam, elvettek mindent, ami valaha a szüleimé, nagyszüleimé és az enyém volt... És nem adják vissza! Csak akkor kapom vissza a családom házát és a fél holdnyi földemet, ha feleségül megyek Sir Vulture fiához, akit teljes szívemből utálok! Már gyermekkorunk óta egy beképzelt, elkényeztetett taknyos volt, aki azt hitte magáról, hogy ő a világ ura. Inkább világgá megyek! Kérem doktor! Engedje meg, hogy önnel tarthassak a szomszéd királyságba! Új életet akarok kezdeni, és talán világot látni!
 - Természetesen, semmi akadálya. - felelt Shadow - Holnap már indulhatunk is. Csupán lenne egy kis
   elintéznivalóm északon.
 - Köszönöm, Shadow doktor! Ígérem nem leszek sokáig a terhére, csupán a határ túloldalán az első nagyobb
   városig.
   Ezután Shadow megpróbálta néhány történet elmesélésével jobb kedvre deríteni a lányt. Saját kalandjaival
   szórakoztatta, melyből természetesen kihagyta a varázslói képességeivel kapcsolatosakat...