Az asztal elegánsan megterítve, rajta egy gyertya, meggyújtva. Krisztián pedig "semmit nem tudok az egészről" ártatlan tekintettel nézett vissza kedvesére. Zsuzsi elmosolyodott, majd leült, és enni kezdtek. Közben egymást szinte falta tekintetük. A vacsorával és utána a rendrakással hamar végeztek. A fekete fiú már szinte robbanni tudott volna a benne felgyülemlő, bizsergetően édes feszültségtől. Barátnője tekintete is erről árulkodott. Ahogy felálltak az asztaltól, Krisztián máris "lerohanta" kedvesének ajkát. Alig várta, hogy a lány elrakja a vacsora "romjait", máris hátrálva húzta magával szobájukba. Addig sem tudtak várni, míg odaértek. A kék selyem estélyi - pillanatok alatt - suhogva hullt a földre az előszobában, majd a fiú elegáns öltönyének darabjai is osztoztak a ruha sorsában. Felforrósodott testük a jussát követelte. Végre ágyukhoz értek, de már nem volt egyetlen ruhadarab sem rajtuk. Ölelték, csókjaikkal kényeztették, suttogva becézték egymást. Szerelemtől ködös tekintetük hol egymáséba mélyedt, hol mámortól elnehezülve csukódtak le pilláik. Lélegzetük elakadóvá, kapkodóvá vált, ahogy egyre jobban elmerültek szenvedélyük örvénylő viharában. Meztelen bőrük egymáshoz tapadva érezte a másik testének minden kis rezdülését. Mozdulataikat apró sikolyok, nyögések kísérték. Eggyé válva lángoltak a szerelem tüzében. Nem tudtak már semmi mást érzékelni, csak emésztő vágyukat, és a gyönyör mennyekbe repítő fokozódását, míg a
mindent elsöprő kéjtől a remegés hullámai nem futottak végig rajtuk... majd lassan ocsúdtak mély kábulatukból. Krisztián még jobban magához húzta a szeretett nőt, aki boldogan simult bele kedvese karjaiba. A fiú bágyadtan, félig lecsukódott szemekkel cirógatni kezdte a szőke hajzuhatagot. Ettől a kimerült lány még jobban elálmosodott. Nemsokára már csak egyenletes, halk szuszogást lehetett hallani a sötét csendbe burkolózott szobában.

Az éjszakát lassan felváltotta a félhomály, ahogy odakint virradt. Kintről az ébredező madarak először bátortalan, majd egyre hangosabb hajnali köszöntője szólt. Zsuzsi álmosan nyitotta ki kék szemeit, majd jóleső borzongással vette tudomásul, hogy álmai lovagja ott alszik mellette, és testük most is összesimul. Eszébe villant, hogy nénje az ő ruháikon keresztül kell, hogy a szobájába botorkáljon... majd megkönnyebbülten felsóhajtott: "ma még nem lesz itthon." Megnyugodva hajtotta fejét kedvese vállára, és újra elaludt. Másodszorra a függöny résén besütő nap ébresztette mindkettőjüket. Álmosan pislogva, de szerelmesen nézték egymást. Majd Zsuzsi megtörte a rájuk telepedett csendet. Suttogva megszólalt:
- Jó reggelt! Hogy aludtál?
- Mmm... - nyújtózott a fiú, majd odahajolt a szőke lányhoz. Ajkaira súgta válaszát:
- Melletted mindig nagyon jól.
Majd hozzá bújva gyengéden megcsókolta. Zsuzsiban újra fellobbant a szenvedély, de valamennyire uralkodott magán. Csókjukat megszakítva halkan jelezte, hogy ideje lenne a fürdőszobába menni. Szerelme ezzel teljesen egyetértett, és nemsokára mindketten a kellemesen meleg víz záporában álltak, egymást fürdetve - de itt már megint nem tudtak uralkodni vágyaik felett, és ott folytatták, ahol az előbb abbahagyták.
Alig egy óra múlva elő is kerültek a zuhany alól, megtörölköztek és felöltöztek. Zsuzsi végigment az előszobán, és
összeszedegette előző este szétszórt ruhadarabjaikat. A selyemruháját és kedvese öltönyét szépen kisimítva beakasztotta a szekrényükbe. Krisztián  - apró, sokat sejtető mosollyal arcán - segített neki. Rendrakás és reggeli után felültek a fiú újabb fekete motorcsodájára, és a klubházukhoz indultak. Krisztián a balesete óta minden indulás előtt ösztönösen végignézte járművét, hogy minden rendben van-e.
Amikor megérkeztek, Dinit és Nikit találták ott, akik éppen egy halom papír társaágában ültek a kicsi irodahelyiségben.
Próbáltak elmélyedni munkájukban, de a telefon igen gyakran megcsördült. A szőke menedzser kissé idegesen, és megint extravagánsan zilált hajviselettel fogadta őket:
- Sziasztok! Jaj, de jó, hogy jöttök! Átvennétek a próba kezdéséig a telefonok megválaszolását? Persze azokat, amik nektek szólnak. Mert így nem haladunk ezzel. - mutatott az előttük tornyosuló papírkupacra. Krisztián elvigyorodva bólintott, és már ki is vitte a készüléket. Zsuzsi kedvese arcát nézve kissé aggódva gondolt arra, miket fog a telefonba mondaniszerelme. Már túl jól ismerteahhoz, hogy tudja, a kaján vigyor mit jelent...
- Édesem, azért fogd vissza magad, és ne legyél túlzottan perverz.
- Az vagyok? - nézett rá elkomolyodva a fiú.
- Na jó, csak egy kicsit. De így szeretlek. - nevette el magát a szőke lány, és barátjához simult, akinek arca újra
felderült. Finoman megcsókolta Zsuzsit, akinek - mint mindig - most is forró hullám szaladt végig a gerincén. A fekete fiú nyakába kulcsolta karjait, míg annak kezei hátát simogatták, és egyre lejjebb tévedtek. A szőkeség egyik keze is felfedező útra indult kedvese mellkasán az ujjatlan póló alatt. Krisztián bezárta az öltöző ajtaját, majd újra egymásra éhesen ölelkeztek. Ruháik csakhamar a padlóra kerültek, majd az egyik öltözőasztal tetejének tartalma is.
Jó fél óra múlva önkontrolljuk lassan visszatért.
Felöltöztek. Megcsörrent a telefon. A hangra összerezzenve engedték el egymást, de szemeikben még ott ült az előbb átélt mámor bódultsága. Felkapták magukra ruháikat, Zsuzsi összeszedte a padlón landolt holmikat. Szerencsére egyik sem volt törékeny. Majd elfordítva a kulcsot a zárban, kinyitotta az ajtót. Párja felvette a kagylót,és kissé rekedtes, mély hangján beleszólt. Zsuzsit ekkor is édes borzongás járta át. Kedvesének hihetetlenül szexis hangja volt.
A fiú udvarias elutasítással beszélt a vonal túlsó végén lévővel: nem, nem lépnek fel egyéni kérésre, semmilyen partin. És ő, személy szerint sem. Elnézést, de nem callgirl... A szőke lány kék szemei nagyra nyíltak a szöveg hallatán, majd néma nevetésben tört ki. Csak úgy rázkódott tőle. Ekkor futottak be Mátéék, akik szintén elnyílt tekintetekkel meredtek énekesükre, a szövegét hallva. Krisztián kissé bosszúsan tette le a telefont:
- Hogy mik nem jutnak egyeseknek eszébe! - háborgott, míg a többiekből kitört az eddig visszafojtott nevetés.
- Nem ismerek Rád, haver! - tette kezét a vállára Máté vigyorogva - csak nem ajánlatot kaptál?!
- De. - morogta villámló szemekkel a tüskehajú.
- Hmm... a népszerűség átka. De Te alaposan megváltoztál. Régebben ki nem hagytad volna. - vigyorgott kajánul Csaba is.
- Leszállnátok rólam?! Az már rég elmúlt. - mondta a fekete énekes, és barátai gyűrűjéből kitörve Zsuzsihoz ment, karjaiban keresve menedéket.
- Oké, tudjuk. Csak vicceltünk. Bocsi. - morogta az óriás termetű szőke dobos bűnbánóan.
Ekkor érkezett a Lina-Péter páros, értetlenül szemlélve az egészet. Majd őket is felvilágosították, erre Lina azt a választ adta két bátyjának, hogy ez övön aluli volt. Mire a két fiú zavart tekintettel ment inkább hangszeréhez, mint hogy imádott húguknak ellentmondjanak. Azért - Lina fél perccel később mindkettőnek adott egy-egy puszit az arcára, amitől felderültek. Szóval, kishúguk mégsem haragszik...
- Elkezdhetjük? - nézett rájuk Krisztián. Már ő sem vágott morcos képet. Nem is rájuk haragudott, hanem a telefonálóra. De innentől kezdve ezt meg kell szokniuk...
- Rendi.- bólintottak a többiek. A telefoncsörgéssel - zajonghatott magának az öltözőben - tovább senki nem törődött.