Epilógus

Mi jöhet még ezután?!

A Black Rose tragédiájáról minden média beszámolt. A rajongók megdöbbenve vették tudomásul, hogy az üstökösként feltűnt zenekar pillanatok alatt hullott darabokra. Hát még mennyire felháborodott mindenki, amikor kiderült, hogy a balesetet szándékosan okozták! Ugyanis a fekete sportautó vezetőjét éppen akkor csípték nyakon, amikor az országhatárt szándékozott átlépni, hogy örökre eltűnjön... A vörös hajú Adrienn megdöbbenve vette tudomásul, hogy rácsok mögött töltheti a fiatal éveit. Már nem lesz szüksége a legutolsó divatú holmikra, és nem fog magának gazdag férjet...

Mátét és Vikit egyszerre temették. Egymás mellé. A családjaik és az épen maradt bandatagok mellett eljöttek Ronyék is. A szertartás után pedig rajongók ezrei búcsúztak tőlük...

Csaba nem tudott lábra állni, tolókocsiba kényszerült. Zsófi mellette maradt, és összeházasodtak. A baleset után döbbentek rá arra, mit is jelentenek egymásnak. A fiú óriási akaraterővel küzdött bénulása ellen, mert nem akarta elfogadni, hogy többé nem táncolhat. Tudta, hogy kedvesének is az élete a tánc, de a lány nem volt hajlandó nélküle folytatni, viszont mindenben segített párjának. Évekkel később kitartásukat siker koronázta. Csaba nemcsak lábra állt, hanem visszatért a tánchoz, Zsófival. Lina bátyja ezen kívül a gitározást sem hagyta abba.
A Black Rose tagjai csatlakoztak Rony bandájához,és együtt zenéltek tovább. Első közös Cd-jüket Máté és Viki emlékére készítették. Mindannyian együtt énekelték rajta A szív dalát.
Dini feleségül vette Nikit. A két együttes összeolvadása után is ők intézték az ügyeket. Technikusaik szintén velük
maradtak.
Zsuzsi és Krisztián kisfia esküvőjük után egy év múlva érkezett. Máténak nevezték el, megemlékezve barátjukról.
A "démonok" is megtalálták párjaikat.
Alíz mama rendbejött. Péter és Lina vele laktak. Egyszer csak eljött a nap, hogy a nő újrat titkot súghatott hosszú, szőke hajú szerelme fülébe, mire az azóta szomorú barna szemekbe megint a boldogság fénye költözött.
Fájdalmuk lassan csillapult, és ismét dalolni kezdett szívük... rajongóik őszinte örömére.

Az Idő pedig közömbösen, lassan pergette tovább a homokszemeket óriási homokórájában.