Dan kocsija hóport kavarva fordult be a virágbolt melletti parkolóba. A virágfutár, aki mellesleg valamikor iskolatársa volt, már másodszorra helyezte el az aktuális szállítmányt a raktérbe.
- Szia, Danny! - köszönt neki Paul.
- Szia! Úgy veszem észre, Nora ellátott munkával.
- Ez már a második forduló. Még lesz egy, aztán, ha minden igaz, mára végzünk. Ügyes lány, és gyönyörű, mint a virágai. Szerencsés vagy. Na, mentem, mert megfagynak a csokrok. - ült be a furgonba Paul, és intett egyet búcsúzóul.
Daniel elvörösödve nyitott be az üvegajtón. Odabent a virágok művésze éppen két vásárlóval foglalkozott. Így a fiú köszönt, hátul lerakta dzsekijét, és az ételdobozt, majd - visszatérve az üzlethelyiségbe - leült a múltkori fotelbe. Amint a vevők elmentek, kissé szemrehányón szólalt meg:
- Képes voltál úgy eljönni otthonról, hogy nem ettél?!
- Nem voltam éhes, és siettem, hogy hamarabb készen legyek. Emlékeztem rá, hogy mára nagyon sok megrendelés érkezett.
- De most enni fogsz. Nincs apelláta. - rakott ki egy "Rögtön jövök" feliratú táblát, és húzta magával Norát az irodába, ahol az ételest lerakta. Leültette az asztalhoz, elétolta az ennivalót. Utána leült, és várta, hogy a lány elfogyassza mindazt, amit hozott.
- Daniel, ez rengeteg. Egyedül nem tudom megenni. - mutatott a hatalmas szendvicshalomra.
- Na, jó, besegítek. Egyet megeszek, bár én reggeliztem. Ja, és hoztam neked teát is. - tolta oda a termoszt, tele a forró, illatos itallal.
- Igazán rendes tőled! Köszönöm! - ajándékozta meg egy gyönyörű mosollyal a fiút.
- Ez természetes egy baráttól. Mert - ugye - barátok vagyunk?
- Igen, azok. - pirult el a szép arc, amire Dané is vörösödni kezdett. Gyorsan meg is szólalt:
- Arra gondoltam, segítek neked a költözködésben. Pár holmidat - ha megbízol bennem - elvinném most, aztán a többiért meg együtt visszamennénk.
- Nem ismerlek túl régen, mégis bízom benned. Még egyszer sem adtál okot az ellenkezőjére. Nem úgy, mint Rich. Milyen fura... Rólad egy hét alatt többet tudtam meg, mint róla évek alatt. Na - de - térjünk vissza a költözésre: A könyveim fontosak, meg a rajzam, és a hozzá való eszközeim. A mappám, festékek, ceruzák, a festőállvány. Az egyetlen emlékem a szüleimtől - az a régi óra, amit a múltkor megcsodáltál. Még van pár ruha a szekrényben, néhány fénykép... és ennyi.
- Akkor megyek, összerakok egy fordulóra valót, és elviszem haza. Utána idejövök. Ja, ha Paul végzett a virágszállítással, tartsd itt, kérlek!
- Mit forgatsz a fejedben?
- Idejében megtudod. - küldött Dan egy csábos mosolyt, és már el is sietett, kezében a Renardo-lakás kulcsával.

Az ezüstszínű Volkswagen nemsokára megállt egy emeletes ház mellett. Gazdája néhány erős dobozzal a kezében felkaptatott a lépcsőn, és megállt egy ajtó előtt. Kinyitotta a lakáskulccsal, belépett, majd bezárta maga mögött a bejáratot. Daniel a nagy könyvespolchoz ment, és egyenként szedegetni kezdte a köteteket a dobozokba. Amikor megteltek, lehordta őket az autó csomagterébe. Épp az utolsó megtelt dobozért indult, amikor egy ismerős arcot pillantott meg Nora ajtaja előtt.
- Mit keresel Nora lakásában, haver? - szólította meg a virágboltban látott, jelenleg kissé züllött kinézetű alak.
Dan visszaemlékezett a nevére:
- Rich... ugye, úgy hívnak? Elviszem a holmiját. Elköltözik.
- Miért nyúlsz a dolgaihoz?! Évek óta ismerem, anyámék voltak a nevelőszülei. Soha nem engedte, hogy akár egy vacak könyvét megérintsük.
- Talán, mert tudta, hogy amit - fáradságot nem kímélve - összegyűjtögetett, azt semmibe nézitek. Mint ahogy őt is. Mondd! Miért nem hagyod végre békén, ha egyszer te okoztad neki az ünnep előtt azt a nagy csalódást és fájdalmat?! Mintha nem is dobtad volna el magadtól, úgy teszel! Menj, és sugdoss bókokat a gazdag menyasszonyod fülébe!
- Nincs menyasszonyom. Norát fogom vinni szilveszteri buliba.
- Nem fog elmenni. Érzelmileg teljesen tönkretetted. Karácsony előtt kedélyesen beletaszítottad a teljes magányba, annak minden rémségébe és kétségbeesésébe. Anyám karolta fel, mert már rég együtt dolgoztak. Nora szinte pótanyjaként szerette, és most akként gyászolja. Túl sok volt ez neki egyszerre. Most kezdene megnyugodni, de te nem engeded. Miért jó neked, ha szenvedni látod?! Ne bolygasd, ne kavard fel a sérült lelkét.
- Nora évekig a barátnőm volt.
- Véletlenül erről is tudom, hogy valótlan állítás. Soha nem volt a barátnőd. Nem tudott feltétlen megbízni benned. Hol feltűntél, hol el... milyen barát az, aki nem áll a barátnője mellett bármikor?! Rich! Inkább hagyjuk! Menj el, és ne keresd Norát. Ha egy kicsit tekintettel vagy rá, megteszed.
- Te nagyképű bájgúnár, nekem nem mondod meg, mit tegyek! Vigyázz, kivel szállsz szembe! - sziszegett a mostohatestvér Dan arcába, megmarkolva mellkasán a fekete pulóvert. A fekete férfi teljes nyugalommal nézett vele farkasszemet.
- Kár, hogy téged nem is Nora érdekel, hanem az, hogy már nem tudod visszakönyörögni magad. Beletaposott a büszkeségedbe? Magadnak köszönheted. - fogta meg - nem éppen gyengéden - a ruháját markoló kezet. Egyetlen szorítás elég volt, hogy Rich döbbeneten feljajduljon. Elképedten nézett Danielre, aki csak annyit mondott:
- Te vagy az, aki nem tudta, kivel kezd ki... örülj, hogy nem törtem el az ujjaidat. Nem engedem többé, hogy bántsd őt! Tűnj el! - nézett vissza a válla fölött, a viharos tengert idéző tekintettel, miközben belépett az ajtón. A földbe gyökerezett lábbal álló "testvér" föleszmélt, de későn. Daniel már bement, és kicsukta őt a lakásból.
Rich nem akarta azt kockáztatni, hogy a hangoskodása miatt a lakók rendőrt hívjanak. Volt vesztenivalója így is... Okosabbnak látta, hogy egy időre lelépjen. Nem ment ugyan messzire - fedezékből figyelte, hogy Dan levitte az utolsó dobozt a kocsijához.
Megjegyezte az autót magának, majd tovább pásztázta a környéket.

A fekete fiú elvitte a könyvhalmot a házukba, kirakodta a dobozokat, majd a virágbolthoz hajtott. Paul furgonja mellé parkolt, aki már végzett, és csak őt várta. Nora még becsomagolt egy cserepes növényt, és átadta a vásárlójának. Amint a vevő elégedetten távozott, bezárt. Az alkony szürke árnya kúszott be a város házai közé. A fehér hó ugyan visszaverte a fényt, de egyre sötétedett. Az utcai világítás fényei hunyorogva kezdtek felgyulladni.
- Szia, Paul! Azért kértem, hogy várj meg, mert szeretnék kérni valamit. Nora holmiját kellene elhozni a lakásából hozzánk. Én már vittem egy szállítmányt, de a kocsim tárolókapacitása jóval kisebb a furgonnál. Megtennéd, hogy segítesz? Azt hiszem, egy fordulóval meg tudnánk oldani. - kérte régi iskolatársát.
- Hát persze, hogy megteszem. Nagyon szívesen segítek.
Megvárták, míg a bolttulajdonosnő bezár, aztán Daniel a saját autójába ültette a lányt. Paul a furgonnal követte őket.
Már egészen sötét volt, mire a lakótelepi házhoz értek. Leálltak a ház bejáratához közel, és felmentek a lakásba, hogy összeszedjék Nora többi holmiját.

Rich felfigyelt a két autó érkezésére. Látta, amint "húga" kezét megfogta a vállas, fekete srác, és azt, hogy velük együtt, de a másik autóval - még egy jókötésű fiú érkezett. Így gondolkodóba esett: "A fiúk ketten vannak, mindkettő vállas, kisportolt. Nem érdemes velük kezdeni. A fekete egyedül is legyűrne." - délutáni szóváltásukból eredő ujjropogtatását még mindig nyögte. Így csak az autók jöhettek szóba, főleg a Volkswagen. Körbenézett, hogy van-e valaki a környéken, de semmi sem mozdult.
Elégedetten vigyorogva vette elő rugós kését, és az ezüstszín jármű felé sietett. Az elkerülte a figyelmét, hogy a ház
árnyékából lassan előbbre gurul egy rendőrautó, mert a benne ülők meglátták a gyanúsan settenkedő alakot. Sok volt errefelé mostanság a gépkocsifeltörés és lopás...
Rich benézett a kiszemelt kocsi belsejébe. Autós cd-lejátszót vett észre. "Azt kár lenne itthagyni. Utána úgy sem tud majd a járgányával mit kezdeni, mert az összes kereket kiszúrom." - gondolta kárörvendve. Megpróbálta a saját módszerével kinyitni az első ajtót. Ahogy ügyködött, hirtelen erős fénysugár irányult rá, és egy határozott hangot hallott:
- Ne mozdulj! Rendőrség! - Rich ösztönösen megfordult, hunyorgott, de csak egy fegyvert tartó kezet látott a szemébe vetülő fényben.
- No lám! Megvan a szarkánk! Add csak azt a kést a kezedből, madárka! - lépett hozzá egy másik rendőr.
Rich tudta, hogy rajtavesztett. Egy piti bosszú miatt bukott meg a város egyik legtevékenyebb autótolvaja...

Daniel épp lefelé tartott egy újabb dobozzal, amikor észrevette a kocsija körül történteket. Sietősebbre vette lépteit, és épp odaért, amikor Richet megbilincselték, majd a vonakodó tolvajt a rendőrautóba tessékelték.
- Öné az autó? - kérdezte az egyik rendőr, amikor a fiú odalépett a kocsijához.
- Igen.
- Szerencsére megakadályoztuk, hogy régi "barátunk" ezt is elvigye. Azért nézze meg, nem hiányzik-e valami.
A férfi kicsit meglepődve bólintott, és alaposabban megvizsgálta járművét. A feszegetésen és a riasztó kiiktatásán kívül mást nem talált, és ezt közölte is a rend őreivel.
- Akkor épp időben léptünk közbe.
- Köszönöm. - mosolyodott el a fiú.
- Nincs mit. Boldog új évet! - köszöntek, és elhajtottak Richhel, akire már tárt karokkal vártak a városi börtönben...

Dan megkönnyebbülten sóhajtott. Nora és Paul - felpakolva - akkor értek mellé, amikor a rendőrautó elhajtott.
- Mi volt ez? - kérdezte a virágfutár.
- Csak egy kocsitolvaj. Már rég figyelték, és most sikerült elcsípniük.
- Dan! Danny! Mondd, jól láttam? - kapaszkodott bele Nora riadtan.
- Semmi baj! Nyugodj meg! Nem fog bántani. Pár évig biztosan be lesz zárva egy vendégmarasztaló zárkába. - ölelte át óvón.
- Miről maradtam le? - érdeklődött kíváncsian Paul.
- A fickó, akit elvittek, Nora "kedves" nevelőszüleinek egyetlen magzata. Egyúttal a rendőrség köreiben rég ismert autótolvaj. De ezt sikeresen leplezte előtted. - mondta, utolsó mondatát a lányhoz intézve.
- Értem. - hajtotta le a fejét a megszólított.
- Nem tehetsz róla. Titkolta, hogy ne tudhasd. Azért látogatott meg ennyire ritkán, és valószínűleg nem - a nem létező - egyetemi tanulmányai miatt. - vigasztalta lakótársa.
- Vajon miért nem rendít meg nagyon az egész? - kérdezett vissza keserűen.
- Mert az előzőleg történtek nagyobb sokkot jelentettek számodra. De szerintem ideje munkához látnunk. - terelte másra társai gondolatait.
Rövid idő alatt megpakolták a furgont azokkal a dolgokkal, amikhez a lány ragaszkodott. Az antik órát óvatosan bebugyolálták, és a Paul melletti ülésre helyezték, majd leszíjazták a biztonsági övvel, hogy véletlenül se essen baja. A régi plüss kabalát, amit egyszer Rich hozott Norának, meg a fiúról készült két-három rajzot viszont a lakásban hagyta. Nem akarta, hogy emlékeztessék élete nagy csalódására.
Amikor sikeresen átköltöztették Nora dolgait, Paul elköszönt tőlük.

A dobozokat ideiglenesen behalmozták az egyik üres, emeleti szobába. Csak a ruhákat rakták be a helyükre, meg az órát helyezték el nagy gonddal a tetőtéri társalgóban, egy komód tetején. Miután kettesben megvacsoráztak, és visszamentek a felső szintre, fáradtan ereszkedtek rá a kanapéra. Norának újra eszébe jutott a kora esti affér, és csendes, de kitartó kérdezősködése végül eredményre vezetett. Lakótársa nagy nehezen bevallotta a kis délutáni összetűzést is. A lány rémülten és aggódva nézett végig a fiún, hogy nem történt-e baja.
- Ne félj, nincsen semmi bajom. Hat évig küzdősportokat űztem, míg Fraciaországban éltem. Ellenben Rich barátunknak adtam egy kis emlékeztetőt. Enyhén megropogtattam az ujjait. - vágott egy mókás grimaszt, amire a virágok "hercegnője" felkacagott.
Ezen Daniel is felderült.
- Holnap lesz az év utolsó napja. Kegyed hol fogja eltölteni az esztendő utolsó perceit? - érdeklődte régiesen, tréfás hangnemben.
- Ó! Valóban. Még nem ígérkeztem el egy estélyre sem. - válaszolt Nora hasonlóképpen.
- Ez esetben kérhetem, kedves, hogy tartson velem?
- Hmm... megfontolandó ajánlat. Milyen óév-búcsúztató programot tervez?
- Csak egy csendesen elköltött vacsorára gondoltam. De Paul barátunk keresztülhúzta a számításaimat. Meghívott minket hozzájuk.
- Értem. Ez esetben illetlenség lenne - csalódást okozva neki - visszautasítani. Ugye?
- Így van. Anyámra tekintettel ne számítson így sem valami zajos bálra.
- Ez természetes. Örömmel önnel tartok, herceg. - hunyorított a smaragd szempár huncutul.
- Megtisztel vele, virághercegnőm! - fogta meg Daniel a vékony, kecses ujjakat, és udvariasan csókot lehelt a fehér kézfejre.
Nora tágra nyílt macskaszemei árulkodtak arról, mennyire meglepte ez a bennsőséges cselekedet.