Mikor Shadow felébredt meditációjából, Erendis már nem volt ott a cellában. Körülnézett és csak most vette észre, hogy lakótársa van: egy patkány, aki épp a neki odatett moslékot nyalogatja. Nyugton maradt és elméjét megnyitva próbált telepatikus kapcsolatot létesíteni Erendissel. Percekig próbálkozott, de nem sikerült. Ez azt jelenti, hogy  a lány eszméletlen.
  Nemsokára lépések hallatszottak odakintről, ezért inkább azokra figyelt. Megjelent előtte a legutóbb látott két alak: az öreg és a röhögő börtönőr. Az őr kinyitotta a cellát és mindketten beléptek Shadow kényszerszállására. Levették róla a láncokat és bilincset tettek a kezére, lábára, majd kivezették a tömlöcből. Egyszer csak Sir Vulture hivatalának a földszinti folyosóján találták magukat. Ekkor Shadow megszólalt:
   - Hol van a lány?
   - Hozzá viszünk, te áruló! - felelte az öreg - Együtt haltok meg a máglyán!
    Az utolsó mondat kimondása után az őr és az öreg is röhögni kezdtek. Csak akkor fejezték be a nevetgélést, mielőtt  kiléptek volna az épületből. Akkor hirtelen abbahagyták és komoly képet vágtak. Odakint már sötétedett. Blackvillage főterén az összes ember összegyűlt, aki a vámpírterror után megmaradt. Shadow nem is sejtette, hogy ennyien  életben vannak. A főtér közepén egy máglya volt felállítva, ahova Erendis már ki volt kötve. A vérpaddal szemben volt egy páholy. Ott ült Sir Vulture és családja, valamint... Egy vámpír! Többet nem figyelt rá. Mikor egyre közelebb értek a vesztőhelyhez,látta  hogy Erendist kínozták. Shadowt kikötözték közvetlenül Erendis mellé, aki feleszmélve felemelte a fejét a mellette történő mozgolódásra. A szerencsétlen lányt már megint megverték! Szép arcát kék-zöld foltok, véraláfutások és nyílt sebek takarták, melyekből patakokban folyt a vér. Shadow látta, hogy sírni kezdett. Ilyen állapotban még szép, hogy sír!
  Túl későn ébredt fel a meditációjából... A lány arcán a vér és a könnyek egyenesen az égetésre odahozott rőzsére és szalmára hullottak.
    Odakötözték a lány mellé, majd eltávolodtak a páholy irányába. A tömeg nem mozgolódott, nem is hangoskodott.
  Csak suttogást lehetett hallani. Elvétve lehetett néhány olyan mondatot hallani, hogy:
    - Te tudtad, hogy ezek gonosz varázslók?
    - Nem! Mégcsak nem is sejtettem.
  Néhány perc múlva a helyéről feltápászkodott Sir Vulture és elkezdte ítélkező beszédét:
    - Emberek! Ez a két ember csúnyán átvágott minket! Nem elég, hogy kifosztották az embereik a falut, de lerombolták Blackvillage ősi, hercegi kastélyát! Ezek eretnekek, bűnös hatalommal bíró emberek! Ezek tették tönkre a gyönyörű királyságunkat is. Én jöttem erre rá, és én vagyok, aki most ítélkezem felettük.
    Miután hosszas öntömjénező beszédét befejezte, parancsot adott néhány őrnek, hogy gyújtsák meg a máglyát, de ekkor Shadow felkiáltott:
    - Várjon! Mivel magyarázza, hogy egy vámpír van maga mellett a páholyban?!
    Sir Vulture helyett az öregember válaszolt:
    - Ők ami szövetségeseink, csak néhány bűnözőt gyilkoltak le! Semmi több!
    A következő pillanatban már égett a máglya és a lángok egyre közelebb kúsztak az elítéltekhez.
    - Fogd meg a kezem, vagy a karom! - szólalt meg Shadow.
    - Miért?
    - Csak fogd meg!
    Erendis jó erősen belemarkolt Shadow karjába, aki felszisszent a fájdalomtól a belé mélyedő körmök miatt. Ekkor elkezdődőtt a mulatság... Shadow és Erendis eltűntek! Shadow egy teleport varázslattal elteleportálta magát és Erendist a máglyáról egy másik helyre. Mikor elkezdődött a varázslat, érezék, hogy mintha testük levegővé vált vola, aztán sötétséget láttak maguk körül, majd hirtelen kemény talaj került a lábuk alá és megérkeztek. Egyenesen Sir Vulture kincsestárába!
    - Mi... Mi történt? - kérdezte Erendis- Meghaltunk és szellemekként visszatértünk ide?
    - Nem, csupán megszöktünk a saját kivégzésünk közben.
    Shadow egy gyógyító varázslatot mondott Erendisre, majd mindketten elkezdték kersni az elkobzott értékeiket. Nemsokára előkerült Shadow varázslóbotja és Erendis íja is. Olyan gyorsan kutakodtak, ahogy csak tudtak, mert ha észreveszik, hogy csak egy nagy tábortüzet néznek, nem pedig az ő kivégzésüket, akkor hamar értesíteni fogják a fővárosi ellenvarázslókat és azok bztos, hogy megtalálják őket 5 km-eskörzetben.
    - Amúgy miért jöttünk ide vissza? - kérdezte Erendis, miután végeztek.
    - Nem indulhatunk el fegyverek és élelem nélkül. Szökevények vagyunk, akiket az egész ország üldöz. Ha elkapnak, akkor a fővárosba visznek minket, téged minden bizonnyal megerőszakolnak, engem pedig megkínoznak és aztán megölnek mindkettőnket. Viszont, ha átjutunk a közeli királyság területére, akkor mindketten új életet kezdhetünk!
    - És miért nem hoztál minket rögtön annak a királyságnak a területére?
    - Két okból. Először: csak oda tudom magamat teleportálni, ahol már jártam. Másodszor: az államok határait láthatatlan varázsfal védi az esetleges hívatlan vendégektől, akik ilyennel próbálkoznának. Eljutnának a kijelölt helyre, csak az a baj, hogy holtan... Láttam már olyat, aki az utóbbival próbálkozott. - tette hozzá.
    - Akkor gyalog kell mennünk?
    - Igen. De előtte megbüntetjük Sir Vulturet, a kapzsisága és gonoszsága miatt!
    Ezzel elővette a hátizsákját, melyet megtalált, és mondott egy varázsigét, melynek hatására a kis zsákocska a szobában lévő összes értéket beszippantotta.
    - Azt mondta, kifosztottuk a falut. Nem mi voltunk, hanem ő. Mi pedig őt fosztottuk ki. Tolvajtól lopni nem bűn.
    Ezután kiszöktek az épületből és átlopakodtak a falun. Mikor a település nyugati oldalán jártak, hangos ordítást hallottak, mely azt mondta: Neeeem!
    - Ez nyilván az öregúr volt. Siessünk! Úgy gondolom ő a fővárosi kínzómesterek, vagy papok közé tartozik.
    Futásnak erdtek és egész éjjel futottak, ahogy csak bírtak. Néha meg-megálltak pihenni, aztán továbbsiettek.
  Hajnalodott, mikor megérkeztek egy útszéli kis fogadóba, ahol megszálltak, és egész nap csak aludtak.
    Este indultak el újra. Órákon át gyalogoltak, majd megérkezek egy kis patakhoz, melyet néhány ork őrzött. Erendis lelőtte az egyiket az íjával, majd Shadow a másikat levágta egy fél perces párbajban.
    Átmentek a hídon és továbbhaladtak a régi földúton. Majd elértek egy rom-faluhoz.
    - Itt a romoknál talán megpihenhetnénk. - mondta Shadow.
    - Rendben. - adta rá beleeggyezését Erendis.
    - Azt csak hiszitek, hogy itt pihenhettek! - szólalt meg egy mély hang.
    Körülnéztek, majd 13 vámpírt láttak meg maguk körül.
    - Mi vagyunk Blackvillage utolsó vámpírjai. - szólalt meg ugyanaz - Eljöttünk bosszút állni, amiért elpusztítottátok a testvéreinket!!