Azt vette észre, hogy azt kívánja, bárcsak ő lehetne most Flor helyében. Bárcsak őt tartaná így, ilyen figyelemmel, és odaadással a karjaiban. Ebben a pillanatban, most bármit megadott volna ezért. És féltékeny volt Florra! Mit képzel magáról ez a nő, hogy mindenki előtt, kacérkodik az Ő férjével? Ki ő, hogy ezt megengedheti magának? És… ki ő, hogy féltékenységi jelenetet rendezzen, mert a férje egy másik nővel táncol, akit lehet, hogy nála, jobban kedvel. Hiszen már majdnem elismert szeretők voltak. Ő pedig egy feleség, aki mindig magába burkolózva tölti napjait, retteg a férje hazatérésétől, és fél a veszekedésektől. Tehát kit is kellene választania, a kacér, vadmacska stílusú szerető, és a magába fordulós feleség közül? Igaza van Rosenak! Ha nem áll ki a „tulajdona” mellett, akárki elviheti. Még ez a szemérmetlen, irritáló nőszemély is! Ezt nem engedheti!
-Tisztában vagyok az érzéseivel, mégis… olyan mintha még mindig elzárkózna előlem egy kicsit – mondta végül Daisy.
-Ó, ez már csak gyerekjáték. Könnyűszerrel ki tudja hívni a barlangjából, csak nem kell más hozzá, mint egy kis női praktika. Szép vagy Daisy! Meg tudnád hódítani, még jobban, ha akarnád!- mondta Lilian.
-És mivel tudnám ezt elérni?
Mindhárom lány fülig elpirult, és kicsit zavartan mosolyogtak egymásra. Daisynek rögtön leesett, hogy mit is akartak mondani. Tehát szerintük is esedékes már az ágybamenetel! De hogy tehetné meg? A férfi azt mondta, hogy lehet, hogy vele nem is lelné örömét benne. De viszont az teljesen ellentmond ennek, mikor rögtön ezután a mondat után egymásnak estek. Most mit gondoljon, vagy mit higgyen? Az is bogarat ültetett a fülébe, hogy a lányok szerint Allen figyeli őt. De akkor miért hagyja magára, miért táncol mással, miért sérti meg legtöbbször? Jó, beismeri, ő sem hagyja magát, ő is visszaszól, de hát ki engedné, hogy bántsák, még ha szóval is?
-Értem – mondta zavart mosollyal.
A lányok felkuncogtak, és Daisy is csatlakozott hozzá. Ha nem ma is, de a közeljövőben mindent megtesz annak érdekében, hogy az életük kicsit normálisabban teljen.
Észre sem vették, hogy a számnak vége, és Flor odabillegett hozzájuk. Felsőbbrendűen tekintett a három fiatal lányra, majd megszólalt:
-Hogy érzitek magatokat?
-Köszönjük, jól – válaszolták egyszerre, mintha ikrek lennének, és mind lehajtották a fejüket.
-Lennétek oly szívesek, és magamra hagynátok a kedves Mrs. Noirral?
-Nem muszáj elmenniük!- szólt közbe dacosan megemelve fejét, tekintetét pedig Florra szegezte, és állta pillantását.
-De én azt mondtam!
-Nekem viszont nincs kedvem magával beszélni!
-Nekem van.
-Nem érdekel, hogy magának mihez van kedve!
Bármennyire is nem szerette volna, de Lilian és a többiek észrevétlenül elmentek, magukra hagyva a két „viaskodó” nőt. Daisy elment volna Flor elől, de a nő megragadta a karját, amit szerencsére senki sem vett észre.
-Engedj el!- sziszegte Daisy a fogai közül, és megrántotta a karját, ami azon nyomban kiszabadult.
Flor gúnyosan rápillantott.
-Hallottam, hogy Allen ágyának még csak a közelében sem jártál. De persze minden rendben van, igaz?
Daisy legszívesebben felpofozta volna a nőt, de nem akart botrányt. Így visszafogva dühét, és könnyeit, sikerült kipréselnie magából egy mosolyt a társaság kedvéért. Mellkasa rohamosan emelkedett és süllyedt, kezei pedig remegtek.
-Jobban, mint hinnéd!
Flor felnevetett, amire többen is odakapták a fejüket. Daisy is zavartan nézett mindenfele, kereste a menekülési utat, mert ha egy percig is tovább marad ezzel a nővel, biztosan elsírja magát. „Tartsd magad! Nem szabad kimutatnod, hogy fáj! Főleg neki nem!”
-Ne add itt a boldog feleséget, drága! Egyáltalán semmi sincs rendben veletek! Tudom, hogy még csak nászéjszaka sem volt! És ez is mind, mind miattad! Te vagy, aki elüldözte őt. De emiatt csak köszönetet tudok mondani! Hiszen ki máshoz futhatott volna, ha nem hozzám?
-Elég!- emelte meg a hangját Daisy, és inkább összehajtotta legyezőjét, nehogy kettétörje.- Ne avatkozzon a magánéletembe, és az Allenébe sem! Ha megteszi, nagyon megbánja! Ne kelljen arra emlékeztetnem, hogy rangban ön felett állok! Csak egy szavamba kerül, és minden kiderül a maga mocskos kis életéről!
Flor ismét csak egy gúnyos mosolyt küldött felé.
-Engem te csak ne fenyegess! Ha nincs Ramen, te még mindig az istállót súrolhatnád, kedvesem! És mit érnél el azzal, hogy mindent kiterítesz a népnek? Gondolkodj! Nem csak engem aláznál meg, hanem Rament is és magadat is! Azt hittem több eszed van!
-Majd meglátjuk!
Daisy nem szólt többet, inkább hátat fordított a nőnek, és elsietett onnan.
Kétségbeesetten kapkodta tekintetét, hogy találjon valami kijáratot, végül talált egy hatalmas, kétszárnyú ajtót, ami a kertbe vezetett. Kilopódzott rajta, majd futásnak eredt. Lélekszakadva rohant az elegánsra nyírt sövény között, a macskaköves járdán. Aztán jött egy fenyőfás rész, ahol nemigen látott sokat, majd elsietett egy nagyobb rózsás rész mellett is, de lábai felmondták a szolgálatot és térdre esett, amint kiért a szökőkúthoz. A telihold fénye megcsillant a vízcseppeken, és Daisy is hagyta, hogy feltörjön belőle a sírás. A kesztyűje kiszakadt a tenyerén, és felhorzsolta bőrét. Csak remélni tudta, hogy a ruhájának nem esett baja, de valahogy már ez is elhalványult.
Miért fájt ennyire? Tudta, hogy minden szó igaz, de így, hogy a fejéhez is vágták, rosszabbul esett bármi másnál. Az még csak hagyján, hogy Flor Allen szeretője, de hogy mindent tud, az már túl sok. És még Allen kérte tőle, hogy viselkedjen! Most sem tartotta be az ígéretét. Megint megalázta, még ha akaratlanul is. De miért mondott el mindent a nőnek, ha tudta, hogy egyszer úgyis találkozni fog vele?
AJÁNLOM AZ OLDALT
