-Hol voltál ilyen sokáig?- kérdezte Daisy, csábító, rekedtes hangon. Ajkait megnyalta, és Allen akaratlanul megismételte ezt.

-Fontos dolgom volt – mondta, és közönyt próbált mutatni, miközben a fotelhez sétált, hogy ledobja csizmáit. Most mit tegyen?

Nem tudta megállni, hogy ne pillantson ismét a lányra, így oldalrafordítva fejét, nézte, hogy a selymes anyag hogyan csúszik lassan, egyre lentebb a lány melléről, ahogy az veszi a levegőt. „Már nem kell sok, csak egy kicsi…” Daisy mosolyogva fogta meg az anyagot, és fentebb húzta. „ Ezt már direkt csinálja!”

Tudta, hogy Allen most teljesen kiszámíthatatlan, de ha ezt az esélyt is elszalasztja, neki vége. Most fog eldőlni, vajon a házasságuk megmenthető-e vagy sem. Ha a férfi visszautasítja, nem remélhet többet tőle apró csókoknál. Ha pedig nem bír ellenállni neki, nyert ügye van. Gyomra remegett, ahogy ő maga is, de próbálta palástolni ezt a férfi előtt. Nem szabad kimutatnia, hogy mennyire izgul.

-Haragszom rád… Már nagyon rég beszéltünk egymással, és állandóan menekülsz előlem – mondta ismét Daisy, szája szegletében pedig mosoly bujkált.

-Igazán?- kérdezte Allen, miközben az ágyhoz lépett, Daisy pedig fentebb araszolt, vigyázva, nehogy lentebb csússzon az anyag. Két kezével megtámaszkodott az ágyoszlopban, és úgy nézett le az őrjítően csábos nőre.- És mivel tudnálak kiengesztelni?

-Volna pár tippem – suttogta a nő, Allen pedig már az őrület határán állt. Na, most mit tegyen? Legszívesebben rávetette volna magát, hiszen saját magát ajánlja fel. De mi van, ha elutasítja? Akkor soha többet nem szól hozzá. Egyszóval, muszáj, hogy Daisy kezdeményezzen, nehogy a végén még megbánja.

-Mivel kábítottak el, hogy így viselkedsz velem?- vetette be legcsábosabb mosolyát, kivillantotta szemfogát. Daisy magához szorította a lepedőt, és feltérdelt, majd a férfihez mászott. Arcát teljesen a másikéhoz tartotta, majd szinte a szájába suttogta.

-Veled!

Allen már semmi mással nem törődött, egyszerűen leszaggatta magáról a kabátot, kitépte Daisy kezei közül a zavaró anyagot, és a hátára döntötte a lányt. Csak most tudatosult benne, amint a lányon feküdt, hogy erre várt, már az elejétől fogva, mikor megismerte.

Kezeivel Daisy arcát tartotta, és úgy csókolta, mintha ezen múlna az élete. De meg kellett szakítania, hogy le tudja venni magáról a maradék ruhát. Viszont mikor meglátta maga alatt a teljesen meztelen nőt, minden gondolat kirepült a fejéből, és csak nézte az elé táruló látványt.

Daisy hevesen kapkodta a levegőt, nem számított ilyen támadásra. Egész teste tűzben égett, és csak várt, hogy megmozduljon a férfi, hogy tegyen valamit, de Allen mozdulatlan maradt. Tekintetével pásztázta végig a lány testét, és megakadt néhány helyen. Nem voltak kifejezetten nagy méretei, amikhez már hozzászokott Flornál, mégis, ahogy a tűz fénye a testén játszadozott, mindenben tökéletes volt. Karcsú, kívánatos dereka, hosszú nyaka, és kerek mellei voltak, hosszú combokkal. A legőrjítőbb alak, amit valaha látott. Daisy végül felült, majd a gombok után nyúlt. Egymással szemben voltak, és Allen hagyta, hogy a lány kihámozza őt az ingjéből. Néhány nappal ezelőtt Flor is ugyanezt tette, de ez most teljesen más volt. Akarta a lányt, és ez mindennél fontosabb volt ebben a pillanatban. A külvilág számára már akkor megszűnt, mikor belépett ide, és meglátta.

Daisy sikeresen kigombolta, majd férje szemébe nézve, lassan lehúzta róla a ruhadarabot, és az egyik sarokba hajította. Allen lassan előredőlt, hogy ajkait a lányéhoz tapaszthassa, Daisy pedig már öntudatosan nyitotta szét, hogy a férfi nyelve a szájába csúszhasson. Allen beletúrt a lány dús, hullámos hajába, majd lassan újra a hátára döntötte, miközben ő még mindig az ágyon térdelt. Gyorsan leszedte magáról az utolsó zavaró tényezőt, majd végigsimítva a lányt combjától a derekáig, ismét föléemelkedett. Daisy gondolkodás nélkül karolta át a nyakát, fejét pedig magához húzta, hogy csókba vonja a férfit.

Tudta, hogy mi következik most, mégsem félt. Allen nem bántaná, és rábízná az életét is. Ha ez kell, hogy a férfi végre észrevegye ezt, hát legyen, ő megadja magát. Allen letért szájáról a nyakára, majd elidőzve a füle mögötti érzékeny résznél, lentebb haladt, a melléig. Ott végigsiklatta nyelvét a mell-közti kis völgyön, majd lecsúszott a hasáig. Daisy a lepedőbe markolt a „kínoktól” és remegve hagyta, hogy a férfi azt tegyen vele, amit akar. Oldalra dobálta fejét, és csak nyöszörögni tudott, amire Allen válasza csak egy önelégült vigyor volt. Végül megkegyelmezett a nőnek, és visszamászott. Térdével gyengéden szétfeszítve a lány combjait, közéjük feküdt, és újra megcsókolta a lányt, miközben óvatosan beléhatolt.

Daisy ujjai teljesen belefehéredtek a szorításba, de Allen lefejtette kezét az anyagról, ujjait pedig összekulcsolta a lányéval, hagyta, hogy a kezét szoríthassa. A lány legnagyobb meglepetésére a szúrós fájdalom gyorsan eltűnt, és helyét átvette az izgalom, hogy valami más lépett be testébe. Allen megérezve ezt, lehunyta szemeit, majd mozogni kezdett, Daisy pedig összekulcsolta lábait a férfi dereka körül. Egyre fokozódó nyögéseik töltötték be a szoba csöndjét, vágyaik pedig az egekig nyúltak. Daisy - miközben Allen dupla örömöket okozott simogatásaival - ő maga is próbált minél többet adni a férfinak. Kitapintott a hátán minden kidolgozott izmot, végigfutatta ujjait mindkét karján, amikkel a feje mellett támaszkodott meg, gyengéden megharapdálta a másik torkát.

Mindketten már teljesen leizzadtak, és majdnem elérték a csúcsot, mikor Allen a fogát összeszorítva, kínzóan lassabbra vette a tempót. Daisy csak levegőért kapkodva nyöszörgött alatta, és némán könyörgött a beteljesülésért, de Allen továbbra is meghosszabbította az élvezeteket. Homlokát a lányéhoz tapasztva, kezébe vette egyik mellét, és addig gyötörte a másikat, míg az már bele nem karomolt a hátába. Egy utolsó lökéssel mindkettejük számára elérte a csúcsot, és egyszerre kiáltották öntudatlanul a másik nevét. Ő minden ízében remegve omlott felesége karjaiba, aki rögtön átölelte, és magához szorította.

Néhány perc elteltével Allen még mindig Daisyn feküdt, és hallgatták egymás lenyugvó légzését. A lány a férfi haját simogatta, és nagyon élvezte, ahogy mellkasán érezhette a másik szívverését. Allen egyszer csak megmozdult, és a hátára fordult, magával rántva a lányt is. Daisy, könyökén megtámaszkodva, bágyadtan mosolygott le a férjére, aki csak kisimított arcából egy kósza tincset, és apró csókot nyomott homlokára, orrára, majd lágyan megcsókolta ajkait is.

Daisy Allen mellkasára hajtotta fejét, és egy elégedett sóhaj szállt fel torkából. Ebben a percben minden tökéletes, ő pedig boldog volt. Kell-e ennél több? Mégis, egy apró, egy nagyon apró dolog még hiányzott.

Allen elégedetten feküdt az ágyban, és örült, hogy magához szoríthatta a törékeny testet, és a lány mellei a mellkasához nyomódnak. Szórakozottan simogatta a lány tarkóját, és a tűzbe révedt. Még soha nem érezte ilyen jól - és ami még fontosabb, most nem fogta vissza - magát. De hát amúgy is ez volt a célja. És ahogy most belegondol, nem is olyan ijesztő gondolat, egy gyerek… az Daisytől lenne. Még jobban magához szorította a lányt, illetve, a most már minden ízében nőt, és felsóhajtott. Érezte, tudta, hogy az élete a normális kerékvágásba került. És hogy ehhez a lány is így viszonyul, hiszen rögtön kivette mozdulataiból, simogatásai utáni sóvárgásaiból, a csókjai viszonzásából.

-Allen – szólalt meg Daisy, halkan.

-Mmm?- dünnyögte félálomban a férfi.

Daisy fészkelődött egy kicsit, végül elhelyezkedett a férje karjaiban.

-Szóval… én… csak annyit akartam mondani, hogy…

-Ne kertelj, Daisy – suttogta Allen, és megfordult, maga alá gyűrve a nőt, majd melleire fektette fejét. Szemeit lehunyta, légzése pedig egyre egyenletesebbé vált.